Élesen megrajzolt posztapokaliptikus világot láttat a Reduction című film, de a pusztulás képeit nem öncélú műfaji játékra vagy káprázatos, de oktalan katasztrófaként használja, hanem belehelyezi a valódi emberi történet allegóriáját.
Halott és összeomlott világban tengődik a Reduction női főhőse. Omladozó épületek, mindent belepő homok és a romokban gyűjtögető emberek. Disztópikus jövőnek tűnik a felvázolt világkép, pedig az animációs film allegorikus módon a jelenünkre, egy a társadalmat foglalkoztató problémára reflektál.
A főhős egy név és hang nélküli nő, akinek nem egyedül kell elviselnie a világvége utáni állapotot. Gesztusaiból sejtjük, régóta társa a fiatalabb és vidámabb lány. A két hősnő együtt gyűjti az örökkévalóság kortárs jelképeit, a PET palackokat, hogy azokból tutajt építve átkeljenek a tengeren egy szebb világot ígérő szigetre. A sziget csupán apró messzi pont, amiről sokat nem tudunk. Az információval fukarkodó animációs rövidfilm csak a legfontosabb részleteket közvetíti: a sziget a cél, a műanyag bárka pedig a két nő kiútját jelenti. A főhőst azonban egy napon egy titokzatos, árnyszerű négylábú alak csalogatja. A nő egyre több időt tölt a hol kutya formájú, hol emberszerűbb fekete figurával, miközben emberi társától teljesen elhidegül. A lény a környezetre is jellemző tüskés felépítésű, intő jel lehet a nézőnek, hogy szándékai nem egyenesek, de a hős csak a gyámoltalanságot és az elesettséget látja a ragadozó jellemet sejtető tüskék mögött is.
Szakály Réka Anna: Reduction