A hagyományokhoz híven év végén ismét áttekintjük az elmúlt esztendő magyar animációval kapcsolatos eseményeit. 2019-ben témakörönként vettük végig mi minden történt az évben, 2020-ban pedig hónapok szerint haladtunk, akárcsak idén.

Január

• Felkerül a Cinego kínálatába a zseniális Candide animációs széria.
• Az Oscar-hajrában felkerül a netre Andrasev Nadja elsőfilmje, a Szimbiózis.

Február

• Felkerül a netre a Janó Manó és az elveszett harmatcseppek széria.
• Gyulai Líviusz animációs kisfilmjei nézhetők a Youtube-on.
• Big Crunch címmel készít kisfilmet Farkas Júlia az Adult Swimnek, első magyar animációsként.
• Online beszélgetéssorozat indul az animációs szakma tagjaival a Magyar Művészeti Akadémia szervezésében.

Farkas Júlia: Big Crunch

Szirmai Márton az Inkubátor Programban támogatást nyert Hol rontottam el? című animációja, valamint a cseh-szlovák-magyar koprodukcióban készülő Tomi, Polli és a ház szelleme is ott lesz a 24. Cartoon Movie-n.

Március 8. és 10. között, a franciaországi Bordeaux-ban rendezik meg a 24. Cartoon Movie-t, mely az európai Media Program által támogatott pitch- és koprodukciós fórum egész estés animációs filmek számára. Az 1999-ben alapított Cartoon Movie célja, hogy összehozza a fejlesztés vagy gyártás alatt álló egész estés animációs filmek alkotóik befektetőkkel, forgalmazókkal, és más producerekkel.

A 2022-es eseményre 57 egész estés animációs filmtervet válogattak be különböző előkészítési és gyártási fázisban, illetve célcsoporttal. Ezek közül 21 felnőtteknek szóló alkotás, 28 családi film, 7 a gyerekközönséget, 1 pedig a tinédzsereket célozza. Az 57 projekt között két magyar film szerepel: Szirmai Márton Hol rontottam el? című, fiatal felnőtteknek szóló 2D animációja, valamint Filip Pošivač cseh-szlovák-magyar koprodukcióban készülő Tomi, Polli és a ház szelleme című bábanimációja.

Hol rontottam el? (Forrás: Cartoon Media)

A Primanima csapata 21 filmet válogatott ki az elmúlt évek fesztiváljairól, amelyek megmutatják, hogy a fiatal alkotók animációs rövidfilmjei mennyire változatosak. A válogatásban helyet kaptak olyan darabok, amelyek érzékletesen beszélnek társadalmi kérdésekről (Rakás, Tápláléklánc), kísérleti, asszociatív animációk (Ride, Szooooooba, Csak egy kevés, Arcok, Négyen voltunk), generációk közötti kapcsolatokat feldolgozó filmek (Páva a szobában, Broken Things, Prímek, Elengedni) és a legőrültebb ötleteket megvalósító animációk, mint a Szoba kilátással a tengerre, a Káoszisten, a Puppy Love, az Alfred Fauchet, a Kéjgél, a Jól hangzik vagy a Prérifarkas. Ünnepeljétek az év legrövidebb napját izgalmas animációs filmekkel és a Primanimával!

Toby Aberg: Rakás (Pile)

Előbb a víz, aztán az étel. Előbb a mezőgazdaság, majd az ipar. Régi, aztán új. Egyszerűtől az összetettig. Konkréttól az absztraktig. Szeméttől a felhőkig. Valóságból az irrealitás világába.

Az ASIFA közölte a hírt, hogy 75 éves korában elhunyt Giannalberto Bendazzi olasz animációs filmtörténész, Az animáció világtörténete című háromkötetes kiadvány szerzője.

Giannalberto Bendazzi 1946. július 17-én született Ravennában, majd Milánóban nőtt fel. Később jogot tanult, mivel egyetemi szintű filmes képzés akkoriban még nem volt Olaszországban, de sosem dolgozott jogászként. Karrierjét újságíróként kezdte, majd szabadúszó egyetemi oktató lett az 1990-es évek végén, szerte a világon tartott előadásokat és kurzusokat, Európától kezdve Észak- és Dél-Amerikán át Ázsiáig és Ausztráliáig.

"14 éves koromban kezdett el érdekelni a mozi és az animáció, 18 éves koromban kezdtem el írni róluk. Beleszerettem az – akkor még számomra – teljesen újszerű filmnyelvbe, miközben érdekelt a költészet, a zene és a képzőművészet is. Olyan filmes kifejezőformát kerestem, amely ugyanazon tömörséggel, szimbólumokkal, metaforákkal bírt, mint a költészet. A keresett nyelvet a szerzői animációban találtam meg." – mondta egy interjúban a KAFF csapatának.

Giannalberto Bendazzi Az animáció világtörténete című kiadványával

A Burzsoá Nyugdíjasok punkegyüttes megalapítója, Csordás Dániel a kétezres évek végén képregényes énblogot indított, amelyben a szórakoztató műfajelméleti és filozófiai töprengések mellett a kisebb-nagyobb életeseményeiről számolt be a parkettacsiszolástól a gyerekei születéséig, érintve a mindennapi bosszúságokat és a közéleti történéseket is. A szakmai elismerés nem maradt el, a Magyar Képregény Szövetségtől háromszor is megkapta az Alfabéta-díjat.

A Netflix viszont nem kopogtatott be hozzá egy zsíros szerződéssel, nem úgy, mint a Zerocalcare művésznéven alkotó Michele Rechhez. A punkzenéért hasonlóképpen rajongó olasz kolléga is a saját weboldalán kezdett el blogolni, nagyjából ugyanabban az időben, mint Csordás, a vizuális önboncolást azonban ő egy idő után már életvitelszerűen művelte. A nyomtatott formában is kiadott antológiája, Az óriástatu jóslata óriási siker lett, ami Olaszországban egy kicsit mást jelent, mint nálunk. Ott, ahol még az újságosbódék is roskadoznak a hazai kiadású képregényektől, a százezres példányszámok sem ritkák, és az írók-rajzolók sem csak egy szűk szubkultúrán belül számítanak sztárnak.

December 23-ig a 21. század női animátorai sorozat keretében ingyenesen tekinthetők meg spanyol rendezőnők felnőtteknek készült animációs filmjei a Cervantes Intézet Vimeo csatornáján.

Az animációs világ kreativitása végtelen, napjainkban e művészi kifejezésmódban számos női alkotó is jelen van, akik érdekes nézőpontból mutatják be filmjeiket. A Cervantes Intézet a Mujeres y Cine Fesztivállal együttműködve, a 21. század női animátorai sorozat keretében minden pénteken és kedden egy-egy felnőtteknek szóló animációs filmet tesz elérhetővé december 23-ig a Cervantes Intézet Vimeo csatornáján.

María Manero Patchwork című története édesanyjáról szól, hogy milyen bátran viselte májtranszplantációjának viszontagságait. Begoña Arostegui Én című rövidfilmje Arthur Schnitzler egyik elbeszélésén alapszik. A főszereplő napjai egyhangú monotóniában telnek, mígnem egy egyszerű, "Park" feliratú plakát mindent megváltoztat. A film azt jeleníti meg, milyen elképesztő, amikor rájövünk, milyen mértékben a nyelv által értelmezzük a világot.

María Manero: Patchwork