Három év sikeres fesztiválkörút után végre online elérhető Rebák Tamás METU diplomafilmje, a Szökési sebesség, melyben két lény küzd az elszakadás nehézségeivel.

Habár a hazai sci-fi gyártás nem bővelkedik élőszereplős filmekben, a magyar animációban mindig is kedvelt műfaj volt, kezdve Foky Ottó szatíráitól Reisenbüchler Sándor utópikus vízióin és Mézga Aladár űrbéli kalandjain át olyan kortárs alkotásokig, mint a pszichedelikus Cosmic Jacuzzi vagy a melankolikus LOVE. Rebák Tamás diplomamunkája tovább bővíti a hazai animációs sci-fi hagyományokat, mely nem témájával, hanem eszközhasználatával illeszkedik a sorba.

Az emberi kapcsolatok szétesésénél kevés univerzálisabb téma van, a Szökési sebesség pedig éppen ennek okán született meg. Ezért a film személyes, de nem elidegenítő vagy öncélú éppen azért, mert egy saját törvényekkel teli fiktív bolygón, egy ember-állat viszonyán keresztül mutatja be az elengedés nehézségét és küzdelmét. Keveset tudunk meg a két figuráról, akiket sokkal inkább az egymással való kapcsolatuk jellemez, így a kitűzött cél, hogy „az elszakadás okozta fájdalom és erőfeszítés maradjon hangsúlyban”, maradéktalanul teljesül.

Rebák Tamás: Szökési sebesség

Ha nem ismerném Tomi emberi kapcsolatok iránti érzékenységét és a francia sci-fik iránti vonzódását, akkor is látható lenne, hogy könnyedén vezette a történetet, jól érezte a két figura közti érzelmek csúcspontjait, és hozta létre úgy a látványt, hogy egyszerre hajtson főt a francia sci-fi kedvencek előtt, miközben egy önálló, rá jellemző képi világot alkosson meg.

A hangsáv legalább olyan fontos eleme a filmnek, mint a kép, ami ahogy erősíteni, úgy gyengíteni is tudja a látványt és a történetet. Egy animációs sci-finél gyakran esnek a közhelyesség hibájába hangi szinten, ami üressé teszi a filmet, de szerencsére a Szökési sebességhez ügyesen válogatták a zörejkészletet és alkottak sci-fi dallamokat, ami nemcsak a rendező konkrét elképzeléseinek köszönhető, hanem a zeneszerzőnek, ifj. Erdélyi Gábornak is, aki remekül ráérzett a film ritmusára és melankolikus hangvételére.

A film nagyon szépen elkülöníti a fekete-fehér montázzsal a múltat a jelentől, a felbukkanó állatok és a bolygó folyton alakuló környezete is következetes, segíti a két karakter jellemrajzát és kapcsolatát, az osztott képernyő használata pedig nemcsak a képregényes ihletettségre utal, hanem a két szereplő közti viszonyrendszert is magyarázza. Francia sci-fi rajongóként egyből szembetűnik Mœbius hatása, különösen az atmoszférateremtésben, a film végén pedig konkrétabb utalásokat is kapunk a rendező kedvenceiről (többek közt egy Dot & Line utalás is van benne!). Így nemcsak a történet kiindulópontjában, az érzelmek feldolgozásának dinamikájában, hanem képi megvalósításában is személyes kisanimáció, amit éppen annyira távolít el magától a rendező, hogy az is értse, aki nem olvasta a film munkanaplóját.  

A Szökési sebesség nagyon érzékenyen és következetesen kivitelezett alkotás, a közel nyolc perc megfelelő idő arra, hogy a néző kapcsolódni tudjon a felvetett érzelmekhez és a végén hiányérzet nélkül lépjen ki a film világából.

Rebák Tamás és a kis asztronauta

Rebák Tamás 2019-ben végzett a Budapesti Metropolitan Egyetem animáció mesterszakán. Itt készített könyvtrailert Szily László Kitolás című regényéhez, valamint az álmok inspirálta Szőrén-szálán című vizsgafilmet is, mely számos hazai és nemzetközi filmfesztivál versenyprogramjában szerepelt, itthon A Mi Kultúránk rövidfilmfesztiválon a legjobb animációnak választották. Az animáció előtt az ELTE-n tanult filmet és pszichológiát, grafikusként is dolgozik, ő hozta létre a Szalontüdő instagram oldalt, ahol a magyar filmekben felbukkanó ételeket emeli ki. Jelenleg újabb rövidfilmjét készíti elő.

A cikk az opponensi értékelésem alapján készült.

Forrás: METU, Filmhu