Idén harmadszorra tartottunk kritikaíró workshopot a Primanimával együttműködésben. A workshopot a korábbi évekhez hasonlóan Kránicz Bence, a Prizma és a 24.hu filmkritikusa, a Filmvilág képregényrovatának szerkesztője, az ELTE Filmtudomány Tanszékének óraadója vezette, a résztvevőknek pedig egy rövidebb és egy hosszabb kritikát kellett megírniuk a fesztiválon látható filmek valamelyikéről. Az első válogatást itt találjátok, alább pedig a második olvasható.

Szabó Noémi: Arctalan szolidaritás

Cornejo Judith, Komán Kitti: Útvesztő

Mi marad a halál után? A gyász és annak a folyamata, ahogyan mi, emberek megpróbáljuk feldolgozni egy szerettünk elveszítését. Az Útvesztő című animációs film alkotópárosa, Cornejo Judith és Komán Kitti, a MOME hallgatói ezzel a témával kezdenek el foglalkozni. Valamint azzal, hogy megfejtsék, a környezetünk és a többi ember ilyen esetekben hogyan viselkedik.

Cornejo Judith, Komán Kitti: Útvesztő

Idén harmadszorra tartottunk kritikaíró workshopot a Primanimával együttműködésben. A workshopot a korábbi évekhez hasonlóan Kránicz Bence, a Prizma és a 24.hu filmkritikusa, a Filmvilág képregényrovatának szerkesztője, az ELTE Filmtudomány Tanszékének óraadója vezette, a résztvevőknek pedig egy rövidebb és egy hosszabb kritikát kellett megírniuk a fesztiválon látható filmek valamelyikéről. Itt az első válogatás.

Galaczi Zsófia: A magatehetetlenség futóhomokjában

Andrea Szelesová: Nővérek

Andrea Szelesová diplomafilmje a magatehetetlen szeretteinkről való gondoskodás, valamint végső elengedésük fájdalmát és terhét mutatja be. A szereplők nők és testvérek, de lehetnének férfiak, szülők, gyerekek vagy akár nem vér szerinti hozzátartozók is. A hangsúly a gondoskodó félen van és az ő széles spektrumú, intim, mégis univerzális érzelmein, mint a szeretet, a törődés, a harag, a tehetetlenség, a magány és a gyász.

Egy felmálházott női alak a sivatagban vonszolja terhét magányos úticéljához: nővéréhez. A gigantikus méretű, szoborszerű nővér mellkastól lefelé a homok rabja. Ahogy halad előre a történet, úgy süllyed egyre mélyebbre a homokba, teste pedig egyre inkább nehezül és terebélyesedik, nagyon szép és letisztult analógiaként a betegségre és a lassú fizikai leépülésre.

Andrea Szelesová: Nővérek

Véget ért a 10. Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivál, melyet október 5–8. között rendeztek meg Budaörsön. Idén négy díjat is elhozott az észt Sander Joon, a legnépszerűbb és legígéretesebb magyar alkotók pedig a MOME-ról kerültek ki. Idén 31 díjat osztottak ki, a filmeket számos különdíjjal jutalmazták a zsűrik. Bemutatkozott a Primanima Master versenykategória és idén először átadták a szakmai munkásságot elismerő My Beloved Animation-díjat.

A 10. Primanimán közel 250 filmet láthatott a közönség, melyről nemcsak a szakmai zsűrik, hanem a közönség is szavazhatott. A háromtagú nemzetközi zsűri Kamila Dohnalová cseh producer, Thomas Renoldner osztrák avantgárd rendező, valamint Nicolai Troshinsky spanyol illusztrátor, film- és videojáték-alkotó voltak, akik a Primanima nagydíját az osztrák Alexander Gratzer In the Upper Room című kisfilmjének adták. A zsűri kiemelte a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animációs mesterszakán készített önéletrajzi ihletésű, érzelemdús film megindító, keserédes humorát.

Alexander Gratzer: In The Upper Room

Október 5. és 8. között tizedik alkalommal rendezik meg a Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivált Budaörsön. Idén valósul meg először a Primanima Academy, a fesztivállal párhuzamosan futó szakmai platform, amely kerekasztal-beszélgetéseket és mesterkurzusokat foglal magába magyar és angol nyelven.

A programsorozat folyamán magyarországi és külföldi animációs alkotók tartanak mesterkurzusokat, és különböző területek szakemberei kezdeményeznek beszélgetést egymással az animációs szakma érdekvédelméről, az alternatív filmes és animációs oktatásról, a kulturális munkáról, és a visegrádi országok gyerek- és ifjúsági tartalmairól.

Kreif Zsuzsanna: Forró helyzet a hüllők bolygóján

Vajon akik hazájukat elhagyni kényszerülnek, pontosan mit tudnak magukkal menekíteni az út során 一 és milyen áron? Florence Miailhe Átkelés című filmje többek közt erre keresi a választ. A film a 10. Primanima fesztiválon lesz látható október 8-án.

Florence Miailhe animációs rövidfilmjeivel vált ismertté, először Franciaországban, majd világszerte. A 2002-es A Summer Night Rendez-vous (Au premier dimanche d'août) César-díjat kapott, a 2006-os Conte de quartier-t Arany Pálmára jelölték a cannes-i filmfesztiválon. A 2021-es Átkelés (The Crossing) a rendezőnő első egész estés filmje, amely már most sikernek könyvelhető el: a film világkörüli útja és a számtalan megjelent pozitív kritika mellett, a tavalyi Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon a zsűri különdíját is elnyerte. 

A film egy fiatal testvérpár hányattatott útját meséli el, akik fiktív kelet-európai országokon át menekülnek egy névtelen háború elől. A történetet az idősebb testvér, Kyona meséli el, már mint öregasszony, visszaemlékezve, miközben régi vázlatfüzetének lapjait pörgeti. Számára a rajzolás nyújtott menedéket az út szörnyűségeitől. Az öccse, Adriel könnyebben adaptálódott a megismert emberekhez, kultúrákhoz, bizonytalan helyzetükhöz. Miután falujukat felégetik és elszakadnak a családjuktól utcagyerekként tolvajlásból élnek. Hol jó-, hol rossz szándékú felnőttek felügyelete alá kerülnek, csavargókká, majd artistákká lesznek, végül egy fogolytáborban a halál markából menekülve szerzik meg szabadságukat.

Oscar-jelölt, a Berlinalét, Cannes-t és Annecy-t megjárt animációk a 10 éves Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztiválon! Október 5. és 8. között ismét a fiataloké a főszerep, ezúttal tapasztalt alkotókkal megspékelve: remek diák-, vizsga- és diplomafilmek, nagyszerű szerzői függetlenfilmek, égető kérdésekről szóló szakmai fórumok és mesterkurzusok a legmenőbb kortárs rendezőkkel. A korábbi éveknél is erősebb animációfilmes és szakmai programok négy napig Budaörsön.

Idén új versenyprogrammal bővült az esemény: a Primanima Masters blokkokban olyan alkotóktól láthatók filmek, akik már túlvannak első rendezésükön, és azóta is kiemelkedő munkákat készítenek, melyek tarolnak a világ fesztiváljain. A szlovén Špela Čadež Steakhouse című filmje egy odaégett hús szimbolikáján keresztül beszél a párkapcsolati abúzusról, Ducki Tomek Plantariumában pedig az élet állandó körforgása jelenik meg szülő-gyerek kapcsolatán keresztül.

A csontok