Múlt héten zajlott a 14. Anilogue, ahol több mint 200 rövidfilmet és 13 egészestés animációt láthatott a közönség. Ezek közül mi ki sem tudnánk emelni egyetlen kedvencet, mert imádtuk a Fantoche, a Fest Anca és a VAF legjobbbjaiból összeállított válogatást, a Világpanoráma szekciót és az Animált éj erotikus blokkját is. Mivel a fesztiválon részt vettek animációsok is, így őket kérdeztük, hogy melyik volt legkedvencebb darabjuk az ötnapos programból.
Klement Csaba | Piero Tonin: LENDIN
"Az Animált Éjen láttam Piero Tonin LENDIN című animációját, nekem ez volt a kedvencem, mert rövid volt és vicces. És én a rövid és vicces animációkat szeretem. De az animált szerelmek szekcióban is sok animáció tetszett. Szerintem nagyon szuper, hogy ennyi film készül a szexről, a szerelemről meg a nemi szervekről, és hogy ezek a dolgok egyre kevésbé számítanak tabunak. És lehet róluk szépen, szórakoztatóan vagy épp viccesen beszélni."

Piero Tonin: LENDIN
Tóth Luca | Simon Cartwright: Manoman
"A Manoman kifejezetten olyan film volt, ami jól fellazítja egy hosszú, komoly filmekből álló blokk hangulatát. A karakterek apró furcsaságai és pajzán vandalizmusa friss és őszinte. A nézőt kellemesen beszippantja a nudista őrület."
Debreczeni Zsuzsanna (METU) | Claude Barras: Életem Cukkiniként (Ma vie de Courgette)
"Főleg egészestés filmek érdekeltek most az Anilogue-on és azok közül az Életem Cukkiniként tetszett. Nagyon bájosan és aranyosan mutat be egy nagyon szomorú témát. Nem tudom, hogy a gyerekek mit fognak fel ebből, de én végigbőgtem és szívesen bevinném rá a gyerekemet (ha lenne)."
Tompa Borbála | Tomasz Popakul: Fekete (Black)
"A film azért tetszett elsősorban, mert nagyon koherens a mondanivaló a látványvilággal és az animációs technikával, amit Tomek választott hozzá. A pár, akik az űrben lebegnek, egy atomháború túlélői, elesett és magányos lények, nem egyértelmű a küldetésük. A film elején látjuk, amint végignézik szenvtelenül, ahogy a Földön további területek robbannak fel. A párkapcsolatuk a bezártság és az egymásrautaltság hálójában vergődik. A nő méla vigyorral az arcán, túlzó gondoskodással, a férfi kényszeres szabadulni akarással reagál a helyzetre. Ehhez a fullasztó légkörhöz zseniális választás az a darabos (polygonos) 3D-s világ, amiben a szereplők és a környezetük megjelennek.
Ezen kívül a filmnyelvet is zseniálisan használja Tomek, el vannak találva a drámai pontok, a hangsúlyok és a film végkimenetele is méltó az előzményekhez: nincs érdemleges megoldás, szabadulás ebből a helyzetből. Igazi mestermunka, az ilyen művekért érdemes (animációs) filmeket nézni."
Balázs Bori (Corvin animáció) | Jean-François Laguionie: Louise a tengerparton (Louise en hiver)
"A számos zseniális alkotás közül nekem az egészestés Louise a tengerparton tetszett a legjobban. A főszereplő idős hölgy, a kiskutya, a hangulat és a festett hátterek teljesen magával ragadtak. A hátterek gyönyörűek, nincsenek túlbonyolítva, nem is nagyon törekednek a valósághűségre, de mindig tökéletesen át tudják adni a film aktuális hangulatát. Szeretem, amikor hagyományos, kézzel készített technikákat vegyítenek számítógépessel, ennek a filmnek is frissességet ad a kevert technika. A főszereplő néni, Louise is egyszerűbben van megrajzolva, de mégis azonnal lehet vele azonosulni. Számomra bájos karaktere hihetetlen erőt sugároz. Egyszerre szomorkás és semmitől sem retten vissza, bátor és humoros. Egyszóval elképesztő vagány karakter. Nagyon tetszett a filmben, hogy mélyebb kérdéseket vet fel, olykor borongós hangulatot kelt, de ugyanakkor humoros is. Olyan elgondolkodtató alkotás ez, ami vagányságával és szépségével nagyon közel került hozzám."
Pataki Szandra (METU) | Terri Matthews: A bot rossz vége (The Wrong End of the Stick)
"Leginkább Terri Matthews filmje maradt meg, A bot rossz vége. A sztori gördülékeny volt, nagyon szépen volt felplánozva és mindemellett nagyon jó összhangban volt az élőkép a rajzolt figurákkal. Egy kis technikai érdekesség, ami jól működött. A történetet illetően a rendező nem éppen szokványos témát választott, de kimondottan tetszett, hogy ezt úgy tálalta a nézők elé, hogy minden ízében megértsük a főszereplő helyzetét, azonban nem vitt bele felesleges részletekbe. Jó, ha egy film kicsit kimozdít a komfortzónánkból."

















