Múlt héten zajlott a 14. Anilogue, ahol több mint 200 rövidfilmet és 13 egészestés animációt láthatott a közönség. Ezek közül mi ki sem tudnánk emelni egyetlen kedvencet, mert imádtuk a Fantoche, a Fest Anca és a VAF legjobbbjaiból összeállított válogatást, a Világpanoráma szekciót és az Animált éj erotikus blokkját is. Mivel a fesztiválon részt vettek animációsok is, így őket kérdeztük, hogy melyik volt legkedvencebb darabjuk az ötnapos programból.

Klement Csaba | Piero Tonin: LENDIN

"Az Animált Éjen láttam Piero Tonin LENDIN című animációját, nekem ez volt a kedvencem, mert rövid volt és vicces. És én a rövid és vicces animációkat szeretem. De az animált szerelmek szekcióban is sok animáció tetszett. Szerintem nagyon szuper, hogy ennyi film készül a szexről, a szerelemről meg a nemi szervekről, és hogy ezek a dolgok egyre kevésbé számítanak tabunak. És lehet róluk szépen, szórakoztatóan vagy épp viccesen beszélni."

Piero Tonin: LENDIN

Tóth Luca | Simon Cartwright: Manoman

"A Manoman kifejezetten olyan film volt, ami jól fellazítja egy hosszú, komoly filmekből álló blokk hangulatát. A karakterek apró furcsaságai és pajzán vandalizmusa friss és őszinte. A nézőt kellemesen beszippantja a nudista őrület."

Debreczeni Zsuzsanna (METU) | Claude Barras: Életem Cukkiniként (Ma vie de Courgette)

"Főleg egészestés filmek érdekeltek most az Anilogue-on és azok közül az Életem Cukkiniként tetszett. Nagyon bájosan és aranyosan mutat be egy nagyon szomorú témát. Nem tudom, hogy a gyerekek mit fognak fel ebből, de én végigbőgtem és szívesen bevinném rá a gyerekemet (ha lenne)."

Tompa Borbála | Tomasz Popakul: Fekete (Black)

"A film azért tetszett elsősorban, mert nagyon koherens a mondanivaló a látványvilággal és az animációs technikával, amit Tomek választott hozzá. A pár, akik az űrben lebegnek, egy atomháború túlélői, elesett és magányos lények, nem egyértelmű a küldetésük. A film elején látjuk, amint végignézik szenvtelenül, ahogy a Földön további területek robbannak fel. A párkapcsolatuk a bezártság és az egymásrautaltság hálójában vergődik. A nő méla vigyorral az arcán, túlzó gondoskodással, a férfi kényszeres szabadulni akarással reagál a helyzetre. Ehhez a fullasztó légkörhöz zseniális választás az a darabos (polygonos) 3D-s világ, amiben a szereplők és a környezetük megjelennek.

Ezen kívül a filmnyelvet is zseniálisan használja Tomek, el vannak találva a drámai pontok, a hangsúlyok és a film végkimenetele is méltó az előzményekhez: nincs érdemleges megoldás, szabadulás ebből a helyzetből. Igazi mestermunka, az ilyen művekért érdemes (animációs) filmeket nézni."

Balázs Bori (Corvin animáció) | Jean-François Laguionie: Louise a tengerparton (Louise en hiver)

"A számos zseniális alkotás közül nekem az egészestés Louise a tengerparton tetszett a legjobban. A főszereplő idős hölgy, a kiskutya, a hangulat és a festett hátterek teljesen magával ragadtak. A hátterek gyönyörűek, nincsenek túlbonyolítva, nem is nagyon törekednek a valósághűségre, de mindig tökéletesen át tudják adni a film aktuális hangulatát. Szeretem, amikor hagyományos, kézzel készített technikákat vegyítenek számítógépessel, ennek a filmnek is frissességet ad a kevert technika. A főszereplő néni, Louise is egyszerűbben van megrajzolva, de mégis azonnal lehet vele azonosulni. Számomra bájos karaktere hihetetlen erőt sugároz. Egyszerre szomorkás és semmitől sem retten vissza, bátor és humoros. Egyszóval elképesztő vagány karakter. Nagyon tetszett a filmben, hogy mélyebb kérdéseket vet fel, olykor borongós hangulatot kelt, de ugyanakkor humoros is. Olyan elgondolkodtató alkotás ez, ami vagányságával és szépségével nagyon közel került hozzám."

Pataki Szandra (METU) | Terri Matthews: A bot rossz vége (The Wrong End of the Stick)

"Leginkább Terri Matthews filmje maradt meg, A bot rossz vége. A sztori gördülékeny volt, nagyon szépen volt felplánozva és mindemellett nagyon jó összhangban volt az élőkép a rajzolt figurákkal. Egy kis technikai érdekesség, ami jól működött. A történetet illetően a rendező nem éppen szokványos témát választott, de kimondottan tetszett, hogy ezt úgy tálalta a nézők elé, hogy minden ízében megértsük a főszereplő helyzetét, azonban nem vitt bele felesleges részletekbe. Jó, ha egy film kicsit kimozdít a komfortzónánkból."

Dell’Edera Dávid | Alberto Vázquez: Decorado

"A Decorado volt az egyik nagy kedvenc. Frappáns fogyasztói társadalomkritika, groteszk látvány, fekete humor, életunt főhős, spanyol dialógok! A kedves mesebeli karakterek emberi problémái nyomasztóak, de közben viccesek és felszabadítóak. Technikailag is igényes és kifogástalan rémmese."

Buda Flóra Anna (MOME) | Alberto Vázquez & Pedro Rivero: Pszichonauták – Az elveszett gyerekek (Psiconautas)

"A Pszichonauták című film egy olyan világban játszódik, mely valaha kizsigerelte a benne élőket, majd összeomlott. A káoszban ragadt túlélők különböző szinteken keresik a megoldást. Van, aki a vallásba, van, aki a drogokba menekül, van, aki anarchista, vagy másokon élősködik. Létrejön egy új szélsőséges rendszer. Ebben a rendszerben él néhány fiatal akik saját komplexusaikkal küszködve keresik a lehetőséget a menekülésre.

A rendezőpáros a történethez egy olyan látványvilágot társított, mely a klasszikus mese formavilágát fordítja ki és használja fel a brutalitás érzékletesebbé tételére. Ezáltal létrehozva egy erős kontrasztot forma és tartalom között. A film szerkezetét tekintve volt némi hiányérzetem, meglátásom szerint nem teljesen sikerült átültetni az eredetileg képregény formátumú történetet működő egészestés filmmé, de lehet nem is ez volt a legfontosabb, hanem az egyes szereplők saját belső harcainak bemutatása. Ezeket viszont részletekbe menően kifejtette és vizuálisan is – az animáció műfaji adottságait kihasználva – illusztrálta. Mindenképp pozitív volt mozivásznon látni egy egészestés animációs filmet, ami ilyen brutálisan, mégis humorral átitatott szimbólumrendszerrel reflektál a világra."

Turai Balázs | Joanna Rytel: Tüzelő anyák (Moms on Fire)

"A Pszichonauták tetszett, mert egyszerre aranyos és morbid-őszinte. Kicsit elunható, rémálomszerű sztorija van, de mesének pont jó. A másik kedvencem a Tüzelő anyák volt, mert ritkán látok egymást ujjazó, életunt báb-kismamákat, pedig remek dolog."

Joanna Rytel: Moms on Fire

Somogyi Sára (Corvin animáció) | Renata Gasiorowska: Punci (Pussy)

"Bár a számtalan program közül csak a szombat esti Animált Éj maratonra jutottam el, mégis nagyon nehéz feladat választani. Minden blokkban találtam kedvemre valót, sőt, a legtöbb film mind hordozott valami olyat magában, ami által egy kicsit a kedvencemmé vált. Ha viszont mindenképpen ki kell emelnem egyet, akkor talán Renata Gasiorowska Punci című alkotása volt az a kisfilm, amelyet mind ábrázolásvilágában, mind ötletességében és humorában nagyon megszerettem – és amelyik akármikor eszembe jut azóta is, mindig nagyon boldog leszek tőle."

Gelley Bálint | Sang-ho Yeon: Szöul, végállomás (Seoul Station)

"Tapasztalataim szerint az animációs horrorfilmek általában megragadnak a paródia szintjén – legalábbis a nyugati filmekre ez mindenképpen jellemző. Éppen ezért lepett meg ennyire a Szöul, végállomás. Technikai és néha dramaturgiai esetlegességei ellenére egy meglepően izgalmas történet, amely nem a sikátorból előugró zombiktól lesz ijesztő, hanem attól a sötét képtől, amit a társadalomról fest. A történet egy metafora – a krízist az út szélén hagyott emberek tömege idézi elő, és a hatalom gőgje és inkompetenciája mélyíti el. A főszereplők személyes utazása is meglepően sötét fordulatokat hoz. Ha egy film, amiben rajzolt zombik rohangálnak, el tud szomorítani, az mindenképpen nagy teljesítmény."

Sang-ho Yeon: Szöul, végállomás

És neked melyik volt a kedvenc animációd az Anilogue-on?