Animációs videóklip készült a Middlemist Red Ripple Soul című második nagylemezének egyik dalához, az Illuminair-hez.

A klipet a MOME animáció szakán kezdte el tervezni Nóvé Soma, az együttes énekese és egyben az egyetem diákja, barátjával és osztálytársával Erhardt Domonkossal.

Az idő haladtával többen is becsatlakoztak a kihívásba (Módy Luca, Halasi Bálint, Lazin Damján, Hlavay Bence, Pham Van Quan Mikeás), akik a munka nagyságának tudatában egyéb teendőik mellett vállalták a kalandot.

Werkfotók

Hogy miért akkora dolog ez?

Úgy sejtem, mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor csak egyik videóról a másikra kattintgatunk a videómegosztókon, meg sem várjuk, hogy a dal beinduljon, jön a következő. Ha a videó nem köt le az első pár másodpercben, legjobb esetben is a háttérben fogjuk futtatni.

Az Illuminair-nek nem szimplán izgalmas a látványvilága, hanem az egységes arculat megkoronázásaként is tekinthető. Az albumon megjelent számokhoz tartozó borítókat, az események cover fotóit, a szóróanyagok grafikáit látva egyértelmű a kapcsolat az arculat és a klip látványvilága között. A profi összhang szintén Somának köszönhető.

Borítók

Számomra azért igazán értékes a klip, mert a zenével tökéletes összhangban, szinte kézen fogva sodorja magával a nézőt a látott világ. Egy zenei videó esetében nem feltétlen szükséges, hogy történetet meséljen, sokszor elegendő a dal hangulatát emelő képek, mozgások váltogatása. A klip nemcsak alkalmazott animációs megoldásként, de akár önálló szerzői rövidfilmként is megállná a helyét, mert bár teljes összhangban reflektál a szövegre, mégsem rágja szánkba a mondanivalót.

Karakter- és mozdulattervek

Ha az ember csupán egy-két mondatot kap el a dalszövegből, már akkor könnyen értelmezhetővé válik a videó szimbolikája. A tömegből kiváló karakterrel való azonosulás már a legelején, a szöveg előtt megtörténik, a többiekről leválva egyből elkapja a figyelmünket, érdekelni kezd, mi céllal, hova tarthat? ("You're only a couple feet away, but you seem like a million miles from me again") A fő motiváció ez alapján a plátói szerelem, azaz a főhőst a kedvesének megtalálásához vezető útján kísérhetjük el. A látszólagos fizikai közelség ellenére a sosem csökkenő, nagy érzelmi eltávolodást mutatja be az elérhetetlen társ szerepét betöltő Nap és a karakter közti folyamatos, egységes távolság. ("Can't you tell that I'm falling apart when you step in my town") A főszereplő meztelen megjelenése a kiszolgáltatott lelkiállapotára erősít rá. Összetörhetik, elsodorhatják a hullámok, ő továbbra is halad előre, hogy rajongásának tárgyát üdvözölhesse.

Még sok ilyen színvonalas, esztétikailag is magas minőségű klipet a világnak! Gratulálok a csapatnak!

Tőkés Anna

Shelley Page animációs szakember, aki húsz évig a DreamWorks Animation nemzetközi igazgatója volt és több mint 30 filmen dolgozott (Roger nyúl a pácban, Shrek, Kung Fu Panda), azóta pedig animációs stúdiókat képviselve keres tehetséges alkotókat a világban. A 15. Anilogue-on az egészestés filmek zsűritagjaként vett részt, ahol munkájáról kérdeztük.

Hogyan került az animációs iparba?

Szerte a világon rengeteg tanítványom van, de velük ellentétben én egy "balesetnek" köszönhetem, hogy bekerültem az animáció világába. Illusztrátorként sok országban megfordultam, amikor találkoztam a zseniális Richard Williams-szel (háromszoros Oscar-díjas, Angliában élő kanadai rajzfilmes – a szerk.), aki egy csodálatos és vidám ember, és tulajdonképpen ő hívott, hogy dolgozzak vele. Nem sokkal később az ő stúdióját bízták meg, hogy a Disney Roger nyúl a pácban című animációján dolgozzon.

Mit szeret az animációkban, mi az, amiért végül itt ragadt?

6-7 évig dolgoztam illusztrátorként nagyon különleges dolgokon. Amikor életemben először megláttam, hogy az illusztrációim megmozdulnak, életre kelnek, az volt a pillanat, amikor elcsábultam. Az illusztrátori munka nagyon magányos, ezzel szemben az animáció csapatmunka. Nagyon inspirált és élveztem, hogy egy csomó művész együtt dolgozik. Ez a közös alkotási folyamat az, ami még nagyon megfogott engem az animációban. A tanítványaimnak is mindig azt mondom, már az elején döntsék el, hogy egyedül, vagy csapatban szeretnének-e dolgozni.

Shelley Page (Kép: MTI / Balogh Zoltán)

A tavalyihoz képest közel két hét csúszással, de kijött végre az animációs rövidfilmes Oscar-shortlist, amire két magyar esélyes is volt: Bucsi Réka LOVE és Bognár Éva Katinka Hugo Bumfeldt című filmje. Még a cikk elején elspoilerezem, egyik sem került rá a shortlistre. 

Már ez is szomorú, de a tízes listát nézve még inkább szomorúak vagyunk, és valószínűleg minden animációs szakember az. Hol vannak a szerzői filmek? Hol vannak a bátor, újító, felforgató animációk? Hol vannak a kortárs animációt meghatározó nevek? Hol vannak a női rendezők? És még sorolhatnánk... 

Max Porter, Ru Kuwahata: Negative Space

Azt lehetett sejteni, hogy a Pixar idén sem marad ki, így bekerült a Verdák 3. előtt játszott Lou című kisfilm is a 10 elődöntős közé. Az In a Heartbeat talán az első LMBTQ témájú animáció, ami rákerült erre a listára, bár erre nem mernék megesküdni (helyette például az I Like Girls is bekerülhetett volna), de ez is inkább a cuki külcsín miatt, ami könnyebbé tehette a befogadást széles körben. A filmet egyébként itt meg lehet nézni. A Garden Party inkább a szintén mainstream külsővel, a fotórealista ábrázolásával győzhette meg a szavazókat, mert valóban vicces és csattanós, de egy gegnél nem több. Ez a film is elérhető online. Chenglin Xie közhelyesen társadalomkritikus Life Smartphone-ja párszor már végigsöpört a neten, ugyanis már több mint két és fél éve elérhető online. Glen Keane neve lehet nem ismerős sokak számára, ám a filmek, amelyek készítésében animátorként vett részt, annál inkább, például A kis hableány, Szépség és a Szörnyeteg, Aladdin, Tarzan, vagy a Pocahontas. Rövidfilmje, a Dear Basketball zeneszerzőjét, John Williams-t  pedig nem kell bemutatni. A Revolting Rhymes Roald Dahl azonos című meséit adaptáló kétrészes tévéspeciál a BBC csatornán, amiből készítettek egy rövidfilmet, ez került be a 10 esélyes közé. A Cradle az Akadémia ízléséhez közel álló témát dolgoz fel: egy háborús hős a hazatérése után visszaemlékszik gyerekkorára, ez online itt nézhető.

Idén talán a Negative Space és a Lost Property Office érdemelné az aranyszobrot szerintünk, előbbit egyébként itthon is lehetett látni a BuSho fesztiválon, ahol a legjobb animációnak járó díjat is elnyerte.

A 2018-as Oscar animációs rövidfilmes shortlistje, melyek közül az 5 döntőst választják a februári díjátadóra:

• Devon Manney: Cradle
• Glen Keane: Dear Basketball
• Robin Joseph: Fox and the Whale
• Victor Caire, Gabriel Grapperon: Garden Party
• Esteban Bravo, Beth David: In a Heartbeat
• Chenglin Xie: Life Smartphone
• Daniel Agdag: Lost Property Office
• Dave Mullins: Lou
• Max Porter, Ru Kuwahata: Negative Space
• Jakob Schuh, Jan Lachauer: Revolting Rhymes

Amiket nagyon hiányolunk a listáról (azok közül, amiket láttunk, és a magyarokon kívül): David O'Reilly: Everything, Eva Cvijanović: Hedgehog's Home, Diane Obomsawin: I Like Girls, Niki Lindroth Von Bahr: The Burden, Nikita Diakur: Ugly, Don Hertzfeldt: World of Tomorrow - Episode 2: The Burden of Other People's Thoughts, Michelle & Uri Kranot: Nothing Happens, Céline Devaux: You Will be Fine, Renata Gasiorowska: Pussy, Nicolas Ménard: Wednesday with Goddard, Anna Budanova: Among the Black Waves

via Deadline

A november megint nem volt könnyű hónap, hiszen szerda óta tart a 15. Anilogue, ahol még ma is lehetett filmeket nézni, és ahol közel 200 rövidfilmet vetítettek az 5 nap alatt. Szóval jócskán láttunk szuper animációkat, de most jöjjenek azok, amelyek már elérhetők neten. A korábbi hónapok kedvenceit itt lehet megnézni.

A hegyek és vizek könyve című egészestés kínai produkció és A teher című svéd rövidfilm nyerte a 15. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál fődíjait szombaton az Uránia Nemzeti Filmszínházban tartott díjátadón. 

Hszuan Liang és Csun Csang A hegyek és vizek könyve című animációja nyerte az Anilogue egészestés filmjeinek versenyét. A filmben egy 16 éves lányt delfinként az emberek közé küldenek beavatási szertartásként. Amikor bajba kerül, egy ember a saját élete árán menti meg, ezért a lány hálából megpróbálja feltámasztani a fiú lelkét. Shelley Page, a zsűri elnöke kihangsúlyozta, hogy mély benyomást tett rájuk a kínai alkotás történetének egyedülálló és varázslatos univerzuma, valamint emlékezetes és összetett karakterei. A zsűri szerint a rendező a két- és háromdimenziós technikát is sikerrel használta fel a szórakoztató és gazdag látványvilágú film létrehozásában.

Hszuan Liang, Csun Csang: A hegyek és vizek könyve

Az egészestés mezőnyben versenyzett még a Teheráni tabuk című iráni, a Zombillénium című belga-francia és A saját hangod című japán alkotás, valamint a Katabucsi Szunao rendezésében készült A világ innenső végén című japán film, amely a zsűri külön elismerését kapta. Katabucsi filmjével kapcsolatban a zsűri indoklásában kiemelte, hogy az alkotás érzékeny és részletes leírását adja egy japán kis közösség hétköznapjainak, amelyet mélyen érintenek a korabeli történelmi események, a második világháború.

Az egészestés versenyprogram négytagú zsűrije volt Shelley Page animációs szakember, a francia rendező-producer Jacques-Rémy Girerd (Tante Hilda!, Egy macska kettő élete, Fantomfiú), a finnországi TAFF – Turku Animációs Filmfesztivál igazgatója, Kimmo Sillanmikko, valamint a görög Vassilis Konstandopoulos producer és filmforgalmazó.

Niki Lindroth von Bahr: A teher

A rövidfilmes mezőnyben harminc produkció versengett a fesztivál egyetlen pénzdíjas elismeréséért, a 2000 eurós fődíjért, amelyet végül a svéd Niki Lindroth von Bahr A teher című alkotása kapott (mi itt írtunk róla), mely a zsűri értékelése szerint eredeti módon használja a bábanimációt, és különlegesen ötvözi a zenés színházat a társadalmi kérdésekkel. A rövidfilmek versenyében Nancy Phelps animációs szakújságíró és filmtörténész, Javier Mrad argentin animációs rendező (Teclopolis, M'appelle), Katariina Lillqvist finn író-rendező (Baby Box), valamint Patrovits Tamás animációs rendező, a Primanima fesztiváligazgatója alkotja a négytagú zsűrit.

December 2-án mutatják be a tévében Tompa Borbála legújabb filmjét, a Volt egyszer egy kertészt, mely Máté Angi azonos című meséjének animációs adaptációja.

A Volt egyszer egy kertész a legkisebb korosztálynak szóló animációs egyedi film, mely Máté Angi Egy susogó levél című könyvének egyik meséje alapján készült. Atmoszférikus történet egy burjánzó kert és a hatalmas növényeket ápoló aprócska kertész különleges kapcsolatáról. A pici kertész egy csodálatos kert hatalmas virágait gondozza, ápolja teljes odaadással. Miközben minden idejét és energiáját a kertnek szenteli, elfelejtkezik egy fontos dologról, a kert születésnapjáról. A kert azonban figyelmezteti a különleges eseményre, így a kertész boldog születésnapot kívánhat neki és kifejezheti szeretetét. 

A 4 perces film nagyon hasonló a versfilmekhez, ami leginkább rövidségének, szövegének és Hámori Gabriella csodásan érzékeny narrációjának köszönhető. Tompa Bori egyébként már készített versfilmet a MOME-nak (Demény Péter: Ágóbágó Alma, Szalóki Ági, Tamkó Sirató Károly: Pista bácsi), szóval nem volt ismeretlen számára az adaptáció.