Részben a Kecskemétfilm gyártásában készült Lorenzo Mattotti Medvevilág Szicíliában című filmje, mely a 72. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál Un Certain Regard válogatásában debütált. Magyar premierje a 14. KAFF-on volt, amelyre a rendező is elkísérte, a hazai mozikba pedig az év végén kerül a Mozinet forgalmazásában.

Az olasz Dino Buzzati Medvevilág Szicíliában című, 1945-ben kiadott könyve a XX. század egyik legjelentősebb szépirodalmi gyerekkönyve. A belőle készült animációs filmet az olasz származású Lorenzo Mattotti rendezte, akinek nevéhez a Fél(ek) a sötétben (Peur(s) du noir) című 2007-es horroranimáció is kötődik. A Medvevilág Szicíliában részben a Kecskeméti Rajzfilmstúdióban készült, akárcsak A vörös teknős vagy a Chico és Rita című Oscar-jelölt alkotások. 

A filmben a medvék királyának fiát, Toniót elrabolják a Szicíliai hegyekben élő vadászok. Amikor a kemény tél éhínséggel sújtja a népét, Léonce király úgy dönt, hogy megtámadja az emberek földjét. Hadserege és egy varázsló segítségével meghódítják a várost és megtalálják Toniót, majd letelepednek a korábban emberek lakta helyen. Ám a király hamarosan ráeszmél, hogy a medvék nem élhetnek úgy, ahogy az emberek.

A 14. KAFF-on volt látható először Magyarországon a Medvevilág Szicíliában, a fesztiválra pedig a rendező, Lorenzo Mattotti is elkísérte a filmet. Az első, teltházas vetítés után beszélgettünk a rendezővel a Kecskemétfilmről, az adaptálásról, a filmben megjelenő konfliktusokról és a titkokról.

Bucsi Réka pszichedelikus űrsétája, a Solar Walk kozmoszt pisáló farkaslámából, bolygókkal labdázó nyulakból, koktélt szürcsölő ufókból és egyéb furcsaságokból igyekszik összegyúrni a mindenség egyenletét.

Kezdetben vala a henger és a henger vala a nyúlnál. Nagyjából így startol Bucsi evangéliuma, ami eredetileg egy szűk egyórás jazzkoncert vizuális mankójaként funkcionált, hogy a hangok mellett a képektől is megkészüljenek az érdeklődők. Ennek a húsz percre szabott változata a Berlinálét is megjárt Solar Walk. Bucsi Réka már most velős filmográfiával büszkélkedhet. Diplomafilmje, a Symphony no. 42 az Oscar-előszobájáig menetelt, de második, LOVE című rendezése is egészen a Sundance filmfesztiválig nyújtózott. A magyar animáció jövőjének legékesebb hangja most az univerzum belső mozgatóiról mesélt, ami alighanem tökéletes dobbantó lesz az egész estés debütáláshoz.

Míg a Symphony no. 42 az ökológiai összeomlás szélén egyensúlyozó Földdel kapcsolatban rendezett egymás mellé impressziókat, addig a Solar Walk tovább tágítja a perspektívát és a naprendszerünkre, sőt a kozmoszra helyezi a fókuszt. A pusztulás helyett a teremtés, a vég helyett pedig az origó ömlik az arcunkba a Bucsira jellemző, alig kontrollált vizuális cunami formájában.

Van valami izgatott várakozással teli, de egyben megnyugtató is abban, amikor újra Tóth Luca-filmet nézhet az ember: mint amikor visszaalszunk egy megkezdett álomba, amely már lehet, másról szól, de világa ismerős és kellemesen biztonságos.

Hangzása ellenére címadó karakterünk, Lidérc úr nem az éjszakánként mellkasodon gubbasztó rémalak. Miniatűr, esendő öregúr, aki másik főszereplőnk testéből pattan ki heveny gyulladást követően. Még a röntgen is kimutatja. Gazdateste művészféle, egy hatalmas lakást tölt ki kutyájával, szobanövényeivel, de leginkább saját magányával. Világa repedezik, növényei elhalnak, de buborékját még az életre kelt tumor sem törheti meg. Miután nem sikerül elkapnia az észrevétlen megszületett Lidérc urat, hamar meg is feledkezik róla. Nem úgy az apró lény, aki elkezdi titokban és módszeresen megfigyelni szereplőnk mindennapjait, miközben érdeklődése szép lassan átlényegül egy mélyebb kötődéssé. Hasonló utat járhatunk be mi, nézők is. Lidérc úr titkos projektje eleinte kissé félelmetes, könnyen rezonálhat a digitális generáció szorongásaival, de a távolról néző-érző Lidérc úr hamar fájdalmasan ismerőssé és szerethetővé válik.

Horesnyi Máté filmjében ismeretlen hatás alatt álló, magányos szereplők bátortalan mozdulatain keresztül szembesülünk a ténnyel: ha kellő figyelemmel követjük életünket, nincs olyan észrevett villanása, amelyből ne lehetne kibontani a létezés abszurditását, vágyaink, félelmeink és egymáshoz való viszonyunk képtelenségét. A Jacques Tati és Roy Andersson filmjeinek hangulatát idéző, lenyűgözően kidolgozott világban történő események végül egyetlen nagy hatássá olvadnak össze: újra felismerve, mégis elidegenedve szemléljük önmagunkat.  

A Jacques ámokfutása apró és különös részleteit emeli ki szereplői életének és helyezi el egy hatalmas, a tengerpart közelében fekvő város közegében. Ebben a világban természetesen minden emlékeztet bennünket a sajátunkéra, felismerni vélünk tárgyakat és helyszíneket, amelyek megszokott részei lehetnek életünknek, ám a film magányos, naivan őszinte karaktereinek tettei, gesztusai teljesen érthetetlennek tűnnek. Érezhető ugyan, hogy rendkívül motiváltak, folyamatosan tartanak valahová, helyzetből helyzetbe kerülnek, továbbá hogy konkrét viszonyulásuk van ahhoz, amit tesznek vagy elszenvednek, de ezek az indíttatások, tettek és elszenvedések önmagukban nem értelmezhetők. Mintha mindegyikük külön, saját világban élne, amely a maga törvényszerűségeivel, szabályrendszerével, egyenként vezérelné őket. Ebből fakad magányuk és furcsa szótlanságuk, továbbá hogy egymás tettei éppúgy nem értelmezhetők számukra, mint mi nézők számára.

Horesnyi Máté: Jacques ámokfutása

Június 22-én kiosztották a 14. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál elismeréseit, a nagydíjat Láng Orsolya MOME Anim diplomamunkája, a Szezon után nyerte, Andrasev Nadja legújabb animációja, a Szimbiózis három elismerést kapott, a legjobb rövidfilm pedig Tóth Roland Lugosi Béla életét feldolgozó alkotása lett.

Június 19. és 23. között immár tizennegyedik alkalommal rendezték meg a Kecskeméti Animációs Filmfesztivált, a legnagyobb és legrégebbi hazai animációs fesztivált, melyen több mint 300 film volt látható nyolc helyszínen, emellett számos kiállítás, mesterkurzus, könyvbemutató és egyéb szakmai program várta az érdeklődőket. A KAFF-al párhuzamosan futott a 11. Európai Animációs Játékfilm és TV-film Fesztivál, ahol egész estés filmek, sorozatok és TV-speciálok versenyeztek. A KAFF idei díszvendége Afrika volt, de kiemelt szerepet kapott a 150 éves múltra visszatekintő japán-magyar kapcsolat.

A több mint 200 beérkezett magyar nevezésből összesen 2 egész estés alkotás, 14 diákfilm, 22 rövidfilm, 23 televíziós sorozatepizód és 28 alkalmazott animáció került a versenyprogramba, emellett közel 30 film az információs programban mutatkozott be. Az európai versenyben 6 egész estés alkotás, 28 sorozatepizód és 6 speciál volt látható, valamint 12 animációt vetítettek versenyen kívül.

Nora Twomey: A kenyérkereső

A 11. Európai Animációs Játékfilm és TV-film Fesztivál legjobb egész estés alkotása Nora Twomey A kenyérkereső című Oscar-jelölt filmje lett, a legjobb TV-sorozatnak járó elismerést Dorte Bengtson Vitello Undi barátnője nyerte, a legjobb TV-speciál díját pedig megosztva kapta Jeroen Jaspaert A bandita patkány, valamint Ivana Sebestová és Katarína Kerekesová Mimi és Lisa – A karácsony fénye című alkotása. Kecskemét városának különdíjával tüntették ki a Medvevilág Szicíliában című olasz egész estés animációt, mely részben a Kecskemétfilm stúdiójában készült. Az Országos diákzsűri Marc James Roels és Emma De Swaef Micsoda pompás torta! című stop motion filmjét jutalmazta.

A 14. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál nagydíját Láng Orsolya Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen készült diplomafilmje, a Szezon után kapta, mely egy kis halászfalu lakosainak szezonvégi mindennapjait mutatja be lírai módon, karcos, fekete-fehér színvilággal.

Láng Orsolya: Szezon után

Akárcsak tavaly, idén sem hagytuk ki az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivált, a világ egyik legnagyobb animációs fesztiválját. A francia kisvárosban ismét ott nyüzsgött a nemzetközi animáció színe-java.

Programkavalkád és embertömeg

Idén júniusban több mint 12.000 akkreditált vendég érkezett 70 országból a filmfesztiválra és a MIFA filmvásárra. A kis tóparti városon már érezhető, hogy nem bír megbirkózni ennyi vendéggel. Nemcsak szállást képtelenség ilyenkor találni, de a programokra is egyre nehezebb a bejutás, pedig ez utóbbiakból nincs hiány. A 214 versenybe került film vetítései mellett konferenciákon, mesterkurzusokon, stúdió prezentációkon és „work in progress“ bemutatókon is részt lehet venni, így a fesztivál 6 napja alatt egy-egy idősávban párhuzamosan 3-4 érdekes rendezvény is akadhat. Ezért már a program tervezésekor sok fejtörést okozott a résztvevőknek, hogy mire érdemes beülni és miről kell sajnos lemondani.

A fesztivál egyik fő helyszíne (Kép: Kalocsay Gergely)

A vetítések foglalási rendszerét sok kritika érte idén, hiszen az akkreditált vendégek egy telefonos applikáción keresztül regisztrálhattak könnyedén a filmek bemutatóira és aki nem volt elég szemfüles, könnyen le is maradhatott róluk, vagy hosszas sorban állás árán reménykedhetett a felszabaduló helyekben. Az animációrajongó "köznép" számára viszont többnyire esélytelen volt a bejutás.