Részben a Kecskemétfilm gyártásában készült Lorenzo Mattotti Medvevilág Szicíliában című filmje, mely a 72. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál Un Certain Regard válogatásában debütált. Magyar premierje a 14. KAFF-on volt, amelyre a rendező is elkísérte, a hazai mozikba pedig az év végén kerül a Mozinet forgalmazásában.

Az olasz Dino Buzzati Medvevilág Szicíliában című, 1945-ben kiadott könyve a XX. század egyik legjelentősebb szépirodalmi gyerekkönyve. A belőle készült animációs filmet az olasz származású Lorenzo Mattotti rendezte, akinek nevéhez a Fél(ek) a sötétben (Peur(s) du noir) című 2007-es horroranimáció is kötődik. A Medvevilág Szicíliában részben a Kecskeméti Rajzfilmstúdióban készült, akárcsak A vörös teknős vagy a Chico és Rita című Oscar-jelölt alkotások. 

A filmben a medvék királyának fiát, Toniót elrabolják a Szicíliai hegyekben élő vadászok. Amikor a kemény tél éhínséggel sújtja a népét, Léonce király úgy dönt, hogy megtámadja az emberek földjét. Hadserege és egy varázsló segítségével meghódítják a várost és megtalálják Toniót, majd letelepednek a korábban emberek lakta helyen. Ám a király hamarosan ráeszmél, hogy a medvék nem élhetnek úgy, ahogy az emberek.

A 14. KAFF-on volt látható először Magyarországon a Medvevilág Szicíliában, a fesztiválra pedig a rendező, Lorenzo Mattotti is elkísérte a filmet. Az első, teltházas vetítés után beszélgettünk a rendezővel a Kecskemétfilmről, az adaptálásról, a filmben megjelenő konfliktusokról és a titkokról.

Hogy tetszik a város, a fesztivál?

Budapestet régóta ismerem, de Kecskeméten először járok. Nem sok animációs fesztivált ismerek, de most nagyon örülök, mert sokan vannak itt, akik dolgoztak is filmen. Jó érzés volt találkozni velük és megmutatni nekik a végeredményt.

Hogyan indult ez az együttműködés a Kecskeméti Rajzfilmstúdióval?

A producerem jól ismeri a stúdiót, hiszen ők dolgoztak A vörös teknősön is. Nagyon jó tapasztalatai voltak, tudta, hogy profik, így döntöttük el, hogy velük fogunk mi is dolgozni. Kiváló csapat voltak, nagyon széles a palettájuk, jól dolgoznak az árnyékokkal, és gyönyörű színeket használnak.

A munka melyik szakaszában kapcsolódtak ők be?

A produkció legelejétől részesei voltak az alkotási folyamatnak, egészen a legvégéig. Nagyon hosszú folyamat volt, az árnyékokkal például rengeteg munka volt. Remekül kezelték a részleteket a hosszú plánoknál is, amikből jó néhány volt.

Lorenzo Mattotti a 14. KAFF díjátadóján, Kecskemét városának különdíjával (Fotó: Banczik Róbert)

Egy ilyen helyzetben mennyire számít, hogy nekik megvan a saját stílusuk? Megváltozott a koncepció annak hatására, hogy ők is csatlakoztak a csapathoz?

Szerintem attól profi valaki, hogy képes a stílusát igazítani az adott filmhez. Nagyon pontos elképzelésünk volt a film, a karakterek stílusát illetően, ők pedig képesek voltak arra, hogy ezeket precízen megvalósítsák. A vörös teknősnek egészen más volt a stílusa, realistább, naturalisztikus, a miénk elrugaszkodottabb, abszurdabb.

Mik voltak a kapaszkodói az adaptáció során? Hogyan közelítette meg az alapanyagot?

Alapvetően egyszerűsítenünk kellett, illetve helyenként a belső logikát is nekünk kellett megtalálni, mert Dino Buzzati hajlamos volt elkalandozni és jóval szerteágazóbb volt a cselekmény. A könyv nagyon összetett, egy seregnyi karakter van benne, de nő például egy sem volt, ezzel mi egészítettük ki. Nagyon hamar elkezdtem viszont rajzolni, így az animáció és a cselekmény párhuzamosan épült.

Elég sok aktualitás van a film témái között. Van tudatosság abban, hogy most jelentette meg, nyúlt hozzá a történethez?

Sok benne az aktualitás, valóban, de nem volt benne tudatosság. Szerintem ez egy globálisan értelmezhető, univerzális történet. Nem szeretném leszűkíteni, hogy pont erről vagy arról szól. Buzzati egyébként a II. világháború után írta a történetet, neki szerintem más dolgok jártak a fejében.

Lorenzo Mattotti: Medvevilág Szicíliában

Dino Buzzati-nak milyen jelentősége van az olasz kultúrában?

Buzzati nagyon jól ismert, de maga a könyv a ’60-as, ’70-es években volt igazán népszerű, később fokozatosan kikopott. Számomra nagyon fontos volt, hogy a fiatalok újra megismerjék ezt a történetet, ami ilyen fontos részét képezte a kultúránknak, főleg egy olyan formában, mint az animáció, ami könnyen befogadhatóvá teszi.

Nagyon sok szálon fut a történet, mond valamit az apa-fiú kapcsolatokról, az előítéletekről, a hatalomról. Önnek melyik a legfontosabb?

Az összetettségét tartom a legfontosabbnak. Minden egyes nézőnek valami mást mondhat, valami máson gondolkozhat el. Az apa-fiú kapcsolat, a gyökerek elvesztése, a természettel való kapcsolat megszakadása, hogy lehetséges együtt élni, akármilyen különbözőek is a karakterek. Számtalan kérdést felvet, de nem ad egy konkrét megoldást. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy a végén titok van. Ez a titok ad valamit a gyerekeknek, ami beindítja a képzeletüket, arra sarkallja őket, hogy megfejtsék ezt a titkot. A mostani befejezés szomorú, de ők adhatnak egy újat, mást, ami talán boldogabb.

Nem kérem, hogy árulja el, de az Ön fejében van megfejtése a titoknak?

Igen, sőt le is forgattunk egy befejezést, de végül úgy döntöttünk, hogy kivágjuk, mert túl sokat árul el. Nekem fontos, hogy ilyen nyitott a vége, hogy mindenki mást gondolhat. Így adja meg a történetmesélés örömét és élményét is. Szerintem rengeteg öröm van a történetmesélésben, megpróbálni megfejteni a titkot, hogy mitől lesz jó egy mese. Ezek a történetek pedig az emlékek és az emlékezet alapjait is adják. A medvék és az emberek emlékei is mások és mindkét nézőpontra szükségünk van.

Bakonyi Anna, Varga Ákos