Jobb hírrel nem is indulhatna az év, mint hogy a zseniális Candide sorozat január 1-től elérhető a Cinego oldalán, méghozzá cenzúrázatlan változatban!
A 13 részes Candide széria Voltaire klasszikusát adaptálta kortárs viszonyokra egy csapat magyar animációs Kovásznai György ötletei alapján. A rendező és látványtervező Kreif Zsuzsanna, a forgatókönyvet Bera Nándor és Turai Balázs jegyzik, akik az egyes epizódok társrendezői is voltak. Voltaire 18. századi műve egyszerre kalandregény és filozófiai gúnyirat, a sorozat pedig megőrzi a szatirikus felhangját és a kortárs társadalmi-politikai állapotok iránti kritikus attitűdjét. A szabad adaptációban Candide megpróbálja elnyerni szeretett Kunigundája szívét különböző kortárs helyszíneken, miközben nehéz helyzetekben találja magát, és szembe kell néznie a világ kegyetlenségével. Azonban Pangloss mester utasításait követve mindig próbál optimista maradni, miközben körbeutazza a világot egy kaliforniai start-up cégtől kezdve Észak-Optimisztánon keresztül az űrig.
Bera Nándor és Turai Balázs hihetetlenül ügyesen ültette át a 18. századi történetet a kortárs (magyar) politikai-társadalmi helyzetre, mely nem nélkülözi a kritikai látásmódot, a nyitottságot, a paródiát, a trágárságot és az erőszakot, a hatalmas szeretetet az animáció és Kovásznai iránt, a kőkemény beszólásokat, a popkulturális utalásokat, és nem utolsó sorban a véleményüket a Candide-ban felbukkanó témákról. A szatirikus látásmódot felerősítve a Candide sorozattal nemcsak a magyar politika kerül terítékre, hanem minden szélsőséges gondolkodásmód, amelyet tapasztaltunk az elmúlt években. Nem szemérmeskednek, bátran véleményt formálnak mindenről, hol direkt, hol burkolt szimbólumokat használnak, és a sorozat nyelvezetében sem szégyenlősködik.
A pilot epizód stílusbeli eklektikussága és Pangloss szinte követhetetlen eszmefuttatása után az első rész, az Otthon, édes otthon visszanyúl az eredeti regényhez és az első fejezetét dolgozza fel klasszikusabb, a regényhez közelebb álló módon, amikor Candide-ot elkergetik a kastélyból, amiben addig nevelkedett. Ám a második résztől, a Kéz és lábtörést, Candide-tól elszabadul a pokol: katasztrófaturisták, technicizált háborúk, vallási alapon történő gyűlölködés, öngyilkos küldetés, kamu szekták, Steve Jobs és a robotika, a falon átmászó menekültek, focistadionok és futball tanoncok, letarolt esőerdők és pénzéhes bennszülött nők, észak-optimisztáni agymosás és éltető felvonulás, klónozás, netes vírusok és titkos online forradalmi tervek, a hatalommal való visszaélés a női alkalmazottakkal szemben, a világvége utáni fajfenntartás, és a népszerű tehetségkutató műsorok is terítékre kerülnek.
Az észbontó sorozatról már sokszor áradoztunk: az előzményeiről és keletkezéséről, a szinkronfelvételekről, Benjamin Efrati szinti rokokó zenéjéről, vagy amikor megérkezett a netre cenzúrázatlan változatban. Annak ellenére, hogy a Primanimán és az Anilogue-on is teltházzal ment, csak egy-két kisebb vetítésen lehetett elcsípni, ahol az alkotók is meséltek a film készítéséről. A sorozat körül lévő felhajtás sokszor annak a társadalmi-politikai szókimondásnak szólt, amibe a Candide és az alkotói bátran beleálltak, miközben mi, nézők leborultunk a zsenialitásuk, és a sorozat frissessége és felszabadultsága előtt. A magyar közönség körében nagy sikert aratott sorozatot a magyar filmkritikusok is elismerték, és az elmúlt években egy-egy része körbejárta a világ fesztiváljait.
Ahogy korábban írtuk, már azért is kötelező látnivaló a Candide sorozat, mert a világirodalom egyik legjobb művét dolgozza fel, és a hazai animációs ipar egyik (ha nem a) legprogresszívabb alkotójának ötletét viszik tovább azok az alkotók, akik jelenleg meghatározzák a fiatal magyar animációt.
