A kutya és az ember közti barátság az egyik legrégibb toposz, amelyet az irodalom mellett a filmtörténet folyamán is számtalanszor feldolgoztak, és amelyet valószínűleg az Aardman stúdió járatott csúcsra a Wallace és Gromit-filmekkel, de nagy kedvencünk volt Tim Burton bábanimációja, a Frankenweenie is, ahol a halálból hozza vissza barátját egy kisfiú.
Most egy pár évvel ezelőtti kedvencünket vesszük elő: Jeanette Nørgaard Kutya a mennyekben (Hund i Himlen, 2012) című rövidfilmjét, mely Hanne Kvist dán írónő 2001-ben megjelent könyve alapján készült. A történet egy kolostorba zárt kislányról, Loráról szól, egyetlen barátja és társa egy öreg kutyus, akit rögtön megérkezése napján elvesznek tőle, mert a házirend tiltja az állatokat a zárda területén. A lány a kolostor tetején keres vigaszt, ahol mindenféle kötöttség és szabály nélkül átadhatja magát bánatának és ahol megismerkedik egy különös fiúval is. Mivel az apácák napközben még gondolni sem engedik szeretett állatára, ezért Lora elhatározza, inkább ő maga változik kutyává, ezzel pedig szokatlan változásokat indít el a kolostor addigi szigorú házirendjében és komor, monoton mindennapjaiban.
A cikk a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál és a Prizma filmművészeti folyóirat 2013-as filmszakíró versenyére készült írás átdolgozott részlete.
