Idén ötödszörre rendezik meg október 19. és 22. között a Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivált, ahol több mint 100 filmet láthatnak az érdeklődők. A közel nyolcvan versenyfilmet a nemzetközi animáció fiatal tehetségeiből álló háromtagú zsűri fogja értékelni: Csehországból Alexandra Hetmerová, Finnországból Joni Männistö, Észtországból pedig Kristjan Holm érkezik, akik a fesztivál előtt meséltek az animációval való kapcsolatukról vagy épp adnak tanácsot a fiatal alkotóknak.

Joni Männistö díjnyertes animációsfilm-rendező, animátor. 1981-ben született Finnországban. Miután 2011-ben lediplomázott a Turku Művészeti Akadémia animációs tanszékén, a Paperihattu és a Turun Anikistit nevű finn animációs csoportosulás tagja lett. Olyan díjnyertes rövidfilmek rendezője, mint a Csapda (Katiska, 2008), Rajzás (Kuhina, 2011) és az Electric Soul (2013), illetve animációs alkotókétn részt vett a Recycling (2014) és a Wormhole (2016) című kollektív alkotásokban, A filmkészítés mellett a Turku Animációs Filmfesztivál művészeti igazgatója és a Turku Művészeti Akadémia vendégelőadója. Jelenleg Tallinban él és dolgozik.

Vetítés és beszélgetés a Primanimán

Október 22. szombat 14.00 | BABtér (2040 Budaörs Templom tér 12.)

• Csapda (The Trap, 2008)
• Rajzás (Swarming, 2011)
• Electric Soul (2013)
• Recycling (2014)
• Féregjárat (Wormhole, 2016)

Joni Männistö: Csapda

Filmjeidben használtál már rajzanimációt, bábot, tárgymozgatást. Mi határozza meg, hogy melyik technikát választod? 

A Turku Művészeti Akadémián már sokféle technikát kipróbáltam a filmjeimben és workshopokon is. Az Akadémián főleg tradicionális technikákat tanulnak a diákok, az egyetemi évek alatt pedig mindenféle filmet kell készíteniük: például bábfilmet, kézirajz alapú darabot, a diplomamunkájukban pedig szabadon választhatnak az animációs formák közül.

Nagyon élvezem, ha kézzel alkothatok, ezért legtöbbször valamilyen hagyományos technikát választok a filmjeimhez. És annál, hogy a számítógép előtt üljek, már az is sokkal fizikaibb dolog, hogyha az átvilágító asztalon dolgozhatok. És persze még akkor is rengeteget kell a monitort bámulnom, ha valamilyen hagyományos technikával dolgozok. De bármelyik kifejezési módot is használom, szeretem azt a kapcsolatot érezni, ami köztem és az eszközök között van. És megszámlálhatatlanul sok szerszámot és eszközt használok egy filmnél. Az biztos, hogy nem szeretnék egyféle technikánál kizárólagosan leragadni. Sokkal többet kihozhatsz úgy a filmedből, ha olyan technikát használsz az elkészítésénél, ami támogatja a történetet. Szeretek kísérletezni, egyféle technika egyszerűen nem elég nekem.

Általában bevillan egy ötlet vagy egy jelenet, és ezután kezdem el írni a forgatókönyvet. A vizuális ötlettel már a technika is megvan, általában ez passzol a leginkább a kész filmhez, de a végső forgatókönyv még alakíthat ezen. Az ötletek folyamatosan változhatnak, amire először gondolok, az végül nem feltétlen illik majd a filmhez, a technika pedig ugyanígy alakulhat. Egy olyan művészeti formánál, mint a film, nagyon fontos, hogy a technika támogassa a történetet és a filmet.

Szerinted felismerhetők a Turku Művészeti Egyetemen készült animációk a stílusuk alapján? Mi a közös bennük?

Képzeljünk el egy olyan filmet, amiben tökéletesek a vonalak, tökéletes a mozgatás, tele van akcióval, sok a szöveg bennük, rengeteget gesztikulálnak. Azaz egy tök kommersz animációs filmet. És most ennek a teljes ellentettjét. Na, a Turkuban készült animációk ez utóbbiak. Remegő vonalak, kicsit bizonytalannak tetsző mozgatás. De mindez teljesen szándékos. Annak idején a csoporttársaimhoz képest alig tudtam rajzolni, de ha filmet készít az ember, nem ez a legfontosabb. Csodás dolgokat lehet létrehozni anélkül, hogy az ember mindenben tökéletes lenne.

Az egyetemi évek alatt a szakmai készségek is fejlődnek a filmkészítés közben, így tehetséges rajzolók és animátorok kerülnek ki a professzionális szakmai világba. Ettől függetlenül megmaradhatnak az alkotó remegő vonalai és a firkastílusa. Az akadémián elsősorban dialógus és szöveg nélküli történeteket kell készíteni, a szájbarágós beszéd helyett a látottaknak, az eseményeknek kell mesélnie. Ha látsz egy figyelemreméltó filmet f remegő vonalakkal, dialógus nélkül és tömény fekete humorral, az jó eséllyel a Turkun készült.

Joni Männistö: Rajzás

Idén volt az első Turku Nemzetközi Animációs Filmfesztivál, amelynek művészeti vezetője vagy. Miért vágtál bele a fesztiválszervezésbe?

Az egész egy beszélgetéssel kezdődött a fesztivált szervező Kimmo Sillanmikko és köztem. Mindketten úgy gondoltuk, hogy szükség van Finnországban egy nemzetközi fesztiválra, ahol független animációs rövidfilmek mutatkozhatnak be. Egy olyan eseményre, amely összehozza a finn művészeket, ahol bemutathatják legutóbbi munkáikat és akár előadásokat is tarthatnak a közönségnek. Úgy éreztük, hiányzik egy olyan esemény, mely azt a bevált mintát követi, amit a világ többi fesztiválja. Éppen ezért támadt Kimmónak az az ötlete, hogy legyen Turkuban egy olyan fesztivál, ahol a frissen diplomázott, független animátorok filmjei szerepelnek.

Turkuban rengeteg az animációs diák, a professzionális alkotókon és az animáció iránt érdeklődőkön kívül nekik akarjuk megmutatni, hogy mi minden történik a független animáció világában. Emellett úgy érezzük, hogy a független filmeket támogató döntéshozók sem feltétlenül tudnak mit kezdeni az animációs rövidfilmekkel. Sokkal inkább értik, és képesek követni a kommersz vagy a realisztikus stílusra hajazó animációkat, mint a történet nélküli, vagy a vizuális narrációra épülő filmeket. Azt reméljük, hogy a fesztivál segítségével mindenkihez egy kicsit közelebb tudjuk hozni az animációs rövidfilmeket.

Mivel mindenképp szerettem volna támogatni az ötletet, ezért a fesztivál művészeti vezetője lettem. Már évek óta járom a világ fesztiváljait, így sok kapcsolatom van már a szakmabeliekkel. Jó volt látni, hogy a világ minden tájáról támogatták ezt az ötletet és hogy a segítségüket is felajánlották az alkotók. Most már túl vagyunk az első fesztiválon, és szerintem remekül sikerült. Elértük a célunkat. Örülünk, hogy a vendégek élvezték az ittlétet és hogy segítettek létrehozni ezt a csodálatos eseményt. Most a második kiadást tervezzük, néhány új dolgot is bevezetünk majd, hogy a következő fesztivál még jobb legyen.

Öt éve diplomáztál, és azóta független alkotóművészként dolgozol. Mit üzennél a most végző animációs hallgatóknak?

Ne adják fel. Nem könnyű megélni a saját munkáidból, de másoknak is sikerül, szóval te is meg tudod csinálni. Ha független animációfilmes szeretnél lenni, koncentrálj a saját vizsgafilmjeidre és küldd el minél több fesztiválra őket. Ne érezd rosszul magad, ha nem válogatják be a programba, ez csak az adott fesztivál szervezőinek véleményét tükrözi. Nevezd tovább a filmed, mert idővel biztos beválogatja majd néhány fesztivál. Ha az animációd díjakat nyer vagy közönségsikereket ér el a vetítéseken, jól fog kinézni az önéletrajzodban a portfólióddal együtt. Ez annak a bizonyítéka, hogy képes vagy profi szinten is filmet készíteni, amit pedig a producerek is díjaznak.

Nem szívesen beszélek pénzről, de sajnos elengedhetetlen része a megélhetésnek. Néha van pénzed, néha nincs. Nem azért vagy művész, hogy hatalmas nyereséged legyen. Befektetsz valamennyi pénzt egy adott projektbe, majd ha az kész, egy újabba fektetsz. Persze ahhoz, hogy valaki a művészetből éljen meg, kommerciális munkákat is el kell vállalni. Nem jó, ha hozzászokik az ember ahhoz, hogy biztos munkája és rendszeres fizetése van. Teljes munkaidős állás mellet nagyon nehezen marad energiája az embernek a saját művészi projektjeire, a biztos havi jövedelem megnyugtató tudata pedig letörheti az ember ambícióit, hogy alkosson. Hogyan legyen az ember kreatív, amikor annyi sok mindennel kell foglalkoznia? Meg kell találni az egyensúlyt a megélhetési munkák és a művészi hivatás között.

Amikor az ember frissen lediplomázik, úgy érzi, hogy légüres térbe került. Hogyan kezdesz profi karrierbe, vagy hogyan élsz meg függetlenfilmes alkotóként? Az egyik megoldás, ha támogatást kapsz. Turkuban mi ezért is hoztunk létre különböző animációs csoportosulásokat. Filmeket vagy más művészi projekteket hozunk létre együtt, közösen, vagy megbeszéljük és véleményezzük egymás forgatókönyv-ötleteit. Légy bátor és vedd fel a kapcsolatot olyanokkal, akik már régebb óta a pályán vannak. Örömmel fognak segíteni. Nem kell egyedül végigcsinálnod, hiszen mások is vannak, ezért nyugodtan támaszkodjatok egymásra.

Az interjú a Primanima idei fesztiválkatalógusába készült.