Idén ötödszörre rendezik meg október 19. és 22. között a Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivált, ahol több mint 100 filmet láthatnak az érdeklődők. A közel nyolcvan versenyfilmet a nemzetközi animáció fiatal tehetségeiből álló háromtagú zsűri fogja értékelni: Csehországból Alexandra Hetmerová, Finnországból Joni Männistö, Észtországból pedig Kristjan Holm érkezik, akik a fesztivál előtt meséltek az animációval való kapcsolatukról.

Kristjan Holm 1976-ban Tallinnban született. Az Észt Művészeti Egyetemen 1999-ben belsőépítészként végzett. Nagyon hamar rájött, hogy egy szobának mindösszesen négy fala van, ami egyre jobban zavarni kezdte. Egy váratlan felfedezés, miszerint a filmképet is négy fal keretezi, arra ösztönözte, hogy nézőpontot váltson, és a filmkeret és a falak közti kapcsolat kutatásának szentelje hátralevő életét.

Vetítés és beszélgetés a rendezővel a Primanimán

Október 20. csütörtök 15.30 | BABtér (2040 Budaörs Templom tér 12.)

• Kis ház (Small House, 2008)
• Menekülés (Escape, 2009)

• Nagy ház (Big House, 2011)
• A legrosszabb eshetőség (Worst-Case Scenario, 2014)
• Pont (Dot, 2015)

A legrosszabb eshetőség (Worst-Case Scenario, 2014 | © Joonisfilm / Karabana)

Mi ösztönzött arra, hogy eredetileg belsőépítésznek tanulj, és miért váltottál animációra?

A belsőépítészet egy kamaszkori ötlet volt, anélkül, hogy bármi hosszabb távú tervem lett volna vele. Az élet szép volt, tele őrült projektekkel, folyt a pezsgő… 12 évvel később kiderült, hogy voltaképp az animációnak vannak tervei velem. Remélem, észnél van és tudja, hogy mit csinál.

Szerinted mi teszi olyan sajátossá az észt rajzanimációt?

Nincsenek bennük párbeszédek, az egyszer biztos!

A kerékpárok rajongójaként és szakértőjeként szerinted mi a közös az animációban és a biciklikben?

A kerékpár szabadság. Az animáció, ha belegondolunk, hogy hogyan készül, akkor fogság. Hosszú időre be kel zárkózni hozzá egy ablaktalan zárkába… Meglehetősen ellentétes dolgok, amik szerencsére elég hatékonyan ellensúlyozzák egymást.

Olyan alkotóként és művésztanárként, aki már jó ideje a pályán van, milyen tanácsokat tudsz adni az animációs diákoknak és pályakezdő alkotóknak?

Miután két évig, 2007 és 2009 között az Észt Művészeti Akadémia animáció szakára jártam, leginkább Priit Pärn-tanítványnak gondolom magam. Nem szeretnék valami semmitmondó szövegelésbe belekezdeni, tehát talán azt tanácsolnám mindenkinek, hogyha valakinek macskákról kell filmet készítenie, akkor előbb menjen el Isztambulba, és éljen együtt egy ideig a macskákkal. Ha erdei manókról kell filmet készítenie, akkor kapcsolja ki a telefonját, és menjen ki az erdőbe, és éljen egy kicsit ott, mint a tündérek. Így biza’!

Az interjú a Primanima idei fesztiválkatalógusába készült.