Az október 21. és 24. között megrendezett Primanima Animációs Filmfesztivál délelőttönként ingyenes programokkal várta a gyerekeket a budaörsi Jókai Mór Művelődési Központban. A rövidfilmvetítéseken kívül a résztvevők megnézhették az Oscar-díjra jelölt Tomm Moore (Kells titka) legújabb egészestés rajzfilmjét, A tenger dalát is, illetve az animációkészítés iránt érdeklődők rajzfilmes workshopon is részt vehettek. Beszámolónk a Primanimán rendezett gyerekprogramokról.
Az animáció mindig szorosan kötődött a mese és a fantázia világához, ezen keresztül pedig a gyerekekhez, akikre a mai napig elsőszámú nézőként tekint a fősodorbeli animációs szakma. Nem csoda, hogy az elsőfilmes alkotók is szívesen foglalkoznak gyerekeknek szóló témákkal, gyakran nyúlnak vissza a hagyományos mesékhez és gyerekkoruk emlékeihez. A Primanimán is helyet kaptak a kifejezetten gyerekeknek szánt filmek, hiszen ők az animáció legnagyobb rajongói és talán legszigorúbb kritikusai. Kíméletlen őszinteséggel mondanak véleményt a vetítő sötétjében, ugyanakkor izgatottan sikítanak, hangosan kacagnak, ha valami elnyeri a tetszésüket. A Primanima szervezői ezt olyannyira komolyan vették, hogy nem csak közös mesenézésre invitálták a gyerekeket, hanem egy díjat is a kezükbe adtak, sőt az animációkészítés világába is bevezették az érdeklődőket. Délelőttönként ingyenes vetítésekkel és animációs workshoppal várták a gyerekeket.
Huszonharmadikán, pénteken, talán a szabadnapnak hála sok család vett részt a vetítéseken. Ottjártunkkor igazi játszóház hangulat uralkodott a fesztiválon, amit a háttérben szóló 100 Folk Celsius és Halász Judit zenék töltöttek meg kellemes nosztalgiával. A gyerekek birtokukba vették a vászon elé állított színes foteleket és három blokkban harmincöt animációt tekinthettek meg. Ezek között, akár a felnőtteknek szóló vetítéseken, különböző technikákkal készült, különböző országokból származó alkotások is szerepeltek. Bár a külföldi filmeket feliratozták és megkérték a szülőket, hogy szükség esetén tolmácsolják a kisebbeknek a feliratokat, a szervezők szerint az az igazán jó az animációkban, hogy szöveg nélkül, csak a képek és mozgások alapján is érthetőek.
Az érthetőségre és tetszésre azonnal fény is derült, a gyerekek ugyanis mindent hangosan kommentáltak, sok-sok derült pillanatot okozva a jelen lévő felnőtteknek. A kisebbek álmélkodva nézték Borka varázsruháját, aminek erejével a kislány minden családi konfliktust el tudott simítani (Borka és a varázsruha – A veszekedő szülők, Gurmai Beáta – Benkovits Bálint, 2014). Hangosan kacagtak a folyamatos átalakulásokra épülő Pawo-n (Antje Heyn, 2015) – melyben a síbotból lett varázspálca okoz mulatságos átváltozásokat - , és a Digitális kontra tradicionális-on (Digital vs traditional, Nata Metluhk, 2015), amiben a madárként megtestesült digitális és tradicionális animáció vív párharcot.
A legjobban mégis az olyan darabokat szerették, amelyek nem csak a humorban, hanem hangulatban és történetben is erősnek mutatkoztak. Jurik Kristóf cápával küzdő Zothmundja (2014) után például többen fennhangon kijelentették, hogy megtalálták kedvencüket (talán hazafelé próbálták is győzködni szüleiket, hogy vegyenek nekik Zothmund akciófigurát). Ezeket a darabokat a szülők is jobban élvezték, különösen a Hisztit (Caprice, Lison Sabiols, 2015), aminek csattanójakor kivételesen hangosabb volt a szülői nevetés. Talán ismerős lehetett számukra az apa karaktere, aki mindenét eladja, csak hogy elkerülje lánya hisztirohamait. A magyar fiatalok filmjei is megállták a helyüket a közönség előtt. Szülők és gyerekek egyaránt szerették Bertóti Attila sok kicsi meséből álló Mese (2014) című rajzfilmjét, ami két díjat is nyert a Primanimán. A szerkesztőség a legjobban a vizuálisan egyedi, népmesei motívumokat újragondoló, Molnár Piroska által narrált Vastojást (Traub Viktória, 2015) szerette.
A vetítések után a gyerekek szavazhattak is kedvencükre. Ez nem csak azért volt fontos, mert a legtöbb szavazatot kapó alkotás szerezte meg a Legnépszerűbb gyermekfilm díjat, hanem a szavazatok alapján állt össze 24-én, a fesztivál utolsó délelőttjén a vetítés programja is. A fesztiválkedvenceken kívül szombaton vetítették Tomm Moore kelta mondavilág ihlette, vizuálisan lélegzetelállító egészestés rajzfilmjét, A tenger dalát (Song of the Sea, 2014) is.
A gyerekközönség díját idén a Valami (Some Thing, Elena Walf, 2015) nyerte, és sokat elárul róla, hogy a fesztivál felnőtteknek szánt blokkjában is levetítették. A Valami ugyanis a már minden felnőtt és gyerek által tapasztalt problémával foglalkozik: a beilleszkedés, a helykeresés, és önmagunk megtalálásának kérdésével. Főszereplője egy furcsa kis lény, tulajdonképpen egy kicsi háromszög, akinek különleges képessége, hogy mindenben meglátja a szépet. Bár nagy társai, a tűzokádó, az aranyfogú és a szurokköpő háromszög kinevetik, ő nem adja fel önmagát, így végül szó szerint is a többiek fölé kerekedik: egy apró dióból hatalmas fa nő a torkában, ez lesz az ő értéke, az ő alkotó szuperképessége. A Valami vizuális világa letisztult és ötletes, egy ismerős érzésről beszél egy ismeretlen, kissé abszurd világban, jól eltalált képi humorral.
A vetítések után a kisteremben rajzfilmes játszóház várta az alkotókedvű gyerekeket Szabó Zsuzsanna bábanimátor és Vezsenyi Tamás animátor vezényletével, az Illyés Művészeti Akadémia diákjainak közreműködésével. A workshopon a gyerekek a mozgás létrehozásának örömét egyszerű vizuális játékok segítségével tapasztalhatták meg. Megismerkedhettek a mozgókép elődjeinek számító zootróp és fenakisztoszkóp működésével, és saját pörgetős füzetet rajzolhattak, pixillációt és tárgyanimációt készíthettek a fesztivál által biztosított eszközökkel. Ki tudja, hogy e programoknak hála, hány jövőbeli alkotó született a fesztivál három délelőttje alatt?
Fotók: Primanima