A Kecskeméti Animációs Filmfesztivál idén is többféle kísérőprogrammal bővítette kínálatát. A fesztivál díszvendégén kívül, ami a latin-amerikai animációt ismertette meg a magyar közönséggel, különböző összeállításokat is megnézhettünk. A korábbi annecy-i filmfesztiválok legjobbjait két blokkban vetítették és a programban található volt egy másik különleges európai fesztivál, a Cartoon d’Or tavalyi versenyszekcióját bemutató összeállítás is.

A Cartoon d’Or-díjat a legjobb európai rövid animációnak ítéli oda a CARTOON Média Program, a Kreatív Európa által támogatott Európai Animációs Film Szövetség. A fesztivált megelőző kisebb-nagyobb európai mustrák díjazott alkotásai versenyeznek 1991 óta minden évben a fődíjért. A fesztivál nemzetközi zsűrije olyan szakemberekből áll, akik meghatározóak, elismertek az animációs szakmában és ők választják ki minden évben öt alkotás közül a legjobbak legjobbját.

A díjat abból a célból alapították, hogy fejlesszék a kreatív európai animációt és felhívják a figyelmet egy-egy rendezőre, akik jórészt csak rövidfilmekben mutathatják meg tehetségüket. A díjjal együtt egy nagyobb pénzösszeget is felajánlanak, amit további tévéműsorok, rövid és egészestés animációs filmek elkészítéséhez használhatnak fel az alkotók. A Cartoon d’Or egyfajta kapcsolatot szeretne teremteni az alkotók és a filmipar között. A neves és szakmailag is elismert díjat a Cartoon Forum idején osztják ki.

A díjazottak között olyan neveket találhatunk, akik azóta meghatározzák a nemzetközi animáció népszerű vonulatát. A legelső díjat 1991-ben Nick Park, brit rendező kapta a Creature Comforts című alkotásáért, azóta a Wallace és Gromit filmekkel világhírűvé lett rendező egészestés és rövidfilmjével is nyert már Oscar-díjat. A Belleville randevú rendezője, Sylvain Chomet 1997-ben Az öreg hölgy és a galambokkal nyert Cartoon d'Or-díjat. 

Boles (Speda Cadez, 12’20")

Boles trailer from Spela Cadez on Vimeo.

Az első alkotás, a Boles, szlovén rövidfilm és egy író őrült világát mutatja be. Filip a nyomornegyedbeli hétköznapokból  a képzeletébe menekül, gazdagságról és elismertségről álmodozik. Szomszédja, Tereza, egy öreg prostituált, akit Filip általában jó messze elkerül, most felkeresi, hogy megírasson egy levelet jegyesének. Filip bármennyire is próbálkozik, nem tud kibújni a feladat alól, és teljesíti azt. Egy héttel később azonban egy váratlan fordulat következtében Filip már a válaszlevelet gépeli. A valóság és a képzelet határán bármi megtörténhet és meg is történik.

A 12 perces bábanimációt Spela Cadez készítette 2013-ban és elsőfilmesként szerepelt vele tavaly a Cartoon d'Or-on. A ’77-es születésű rendező Ljubljanaban tanult vizuális kommunikáció design-t, majd Németországban folytatta tanulmányait média design szakon a cologne-i Médiaművészeti Akadémián. Két bábanimációt készített az egyetemi évek alatt, a Mate to Measure-t és a Lovesick-et, ez utóbbit a világon száznál több fesztiválon is bemutatták és legalább 30 díjat nyert vele a rendező. Cadez azóta ismét Ljubljanában tevékenykedik független animációs rendezőként és producerként.

Kiki a Montparnassról (Amélie Harrault, 14’27")

A Kiki of Montparnasse című animációs filmet egy létező személy ihlette. Alice Prin a ’20-as évek párizsi kultúrájának egyik meghatározó alakja volt, többek között színészettel, modellkedéssel, énekléssel, festéssel, képregény készítéssel foglalkozott. A Montparnasse királynőjeként is ismert Kikiről például Man Ray is rengeteg portrét készített és Ferdinand Léger Mechanikus balett című avantgárd filmjében is feltűnik. Amélie Harrault animációs filmje a ’20-as évek pezsgő kulturális életének tanúját, Kikit teszi meg főszereplőjének, az ő emlékeiből táplálkozik (ezt 1929-ben könyv formában ki is adták), benyomásit, meglátásait adaptálja. A film a témához illesztve többféle technikát használ, reflektálva ezzel a rettentően élénk és színes korszakra. Megjelennek benne Kiki portréi és az általa rajzolt, festett alkotások is. A 15 perces film Kiki szinte egész életútját bemutatja a döcögősen induló kezdetektől egészen a haláláig.

A rendező, Amélie Harrault a toulouse-i Szépművészeti Egyetemen, majd az angouléme-i EMCA animációs iskolájában tanult. Szintén első filmjeként készült el a Kiki a Montparnasseról. Harrault Coloristként, animációs workshop szervezőként és könyvillusztrátorként dolgozik.

Anatole kis fazékja (Éric Montchaud, 5'37")

A rövid bábanimációs film története egy kisfiúról és az elhagyhatatlan kis fazékjáról szól. Nem nehéz szimbolikusan értelmezni a kis fazék jelentését, a film mindenkiről szól, aki egy kicsit is más, mint a többiek. A fazékkal nem könnyű, egyszer Anatole fejére esett, azóta mindenhová beakad, a kisfiú nem szeret vele mutatkozni. Szeretne elbújni a világ elől, szerencsére a hatalmasra nőtt fazék ilyen funkciót is el tud látni, de nem lehet örökké elbújni elrejtőzni a problémák elől.

Éric Montchaud, francia animációs rendező, 1999-ben a valence-i La Poudriére animációs iskolájában tanult és stop motion technikára specializálódott. Főleg reklámokkal foglalkozik, de animátorként dolgozott Michel Gondry Az álom tudománya és a Tajtékos napok című filmjeiben is. Ezután készítette el első professzionális rövidfilmjét, az Anatole kis fazékját, Isabelle Carrier könyvének adaptációját.

La petite casserole d'Anatole (extrait) from JPL Films on Vimeo.

Hublot Úr (Alexandre Espirages & Laurent Witz, 11’48")

Hublot úr kényszerbeteg és visszavonultan él lakásában, fél a változásoktól és a kinti világtól. Egyik nap az erkélyéről nézelődik és megesik a szíve egy elhagyott kis robotkutyán. A kis háziállat fenekestül felfordítja megszokott világát. A steampunk világot idéző 12 perces animáció 2014-ben Oscar-díjat nyert legjobb animációs rövidfilm kategóriában. Laurent Witz és Alexandre Espigares rendezőket a főszereplő, Mr. Hublot megalkotásánál Stephane Halleaux munkái inspirálták. A filmhez egy honlapot is készítettek az alkotók, ahol bepillanthatunk Hublot úr világába. 

Laurent Witz Hágában született és a metz-i Szépművészeti Intézetben diplomázott. Alexandre Espirages spanyol-luxemburgi származású és a luxemburgi Képzőművészeti Egyetemen szerzett diplomát 2000-ben. A film CGI animációval készült és a luxemburgi alkotópáros első közös munkája. 

A film teljes egészében megnézhető itt.

Pánikfalva: A karácsonyi fatörzstorta (Stéphane Aubier & Vincent Patar, 26'00")

A 2014-es Cartoon d’Or fődíját Stéphane Abier és Vincent Patar alkotása, a Pánikfalva egyik epizódja, A karácsonyi fatörzstorta nyerte. Az Indián, a Cowboy és a Ló mindennapjait bemutató belga, stop motion technikával készült sorozat részei egyenként 5 percesek. 2009-ben egészestés filmet is készítettek a sorozatból, ami a cannes-i versenyprogramban is szerepelt. A technika érdekessége még, hogy az animáció direkt kidolgozatlan, a szereplői olcsó játékfigurák.

A Cartoon d’Or-ra jelölt epizód egy karácsonyi különkiadás, az ünnepi készülődés bonyodalmait mutatja be. Az évvégi ünnepeket várva Indián és Cowboy levelet ír a Mikulásnak, Ló pedig a vacsorát készíti elő. Az idegesen rohangáló Cowboy és Indián véletlenül felborítja és elrontja Ló tortáját, ezért Ló lemondja a Mikulást, nem hozhat ajándékokat a rosszalkodó fiúknak. Ezt persze nem hagyhatják annyiban és mindent megtesznek, hogy Ló is és ők is boldogan töltsék az ünnepeket.

A két belga rendező íróként és filmkészítőként is dolgozik, a brüsszeli La Cambre Képzőművészeti Akadémián tanultak és ott ismerkedtek meg egymással, a rendezőpáros azóta elválaszthatatlan. Sokféle animációs technikát alkalmaznak filmjeikben, sokszor alkotnak különleges, vicces, formabontó világokat. 2014-ben Ernest és Celestine című animációs filmjüket Oscar-díjra jelölték.

Márkus Vera