Minden nap egy alma és a doktor al’ ma, tartja a mondás. Az ausztrál Peter Cornwell ezt visszájára fordítva egy olyan gyurmaanimációs rövidfilmet készített, amiben az orvosok számára a gyógyítás, és maga a kórház is teljesen új értelmet kap.

A 2003-as Ward 13 főhőse Ben, aki egy baleset következtében kórházba kerül. Mikor felébred, mindenféle furcsa és nyugtalanító, majd egyre vészjóslóbb és rémisztőbb eseményekkel szembesül. Ebben a láthatóan lerobbant és higiéniamentes kórházban nem a beteg meggyógyítása a cél, hanem az orvosok kénye-kedve szerinti átalakítása, csonkítása. Nem telik el sok idő, mire Ben is rájön, hogy bizony ő is potenciális alanya a Frankenstein-ház mániájának, és kénytelen lesz menekülésre fogni az útját, ami korántsem megy olyan könnyen.

Peter Cornwell: Ward 13

Cornwell ebben az animációban nyíltan idéz meg horrorfilmes elemeket, hősöket és kliséket, szörnyekkel, őrült tudósokkal, üldözésekkel és kaszabolásokkal együtt. A horror mellett újrajátszatja a Ben Hur fogatversenyét, a Támad a Mars! állatkísérleteit, de a Csillagok háborúja végső fénykardozós összecsapásával is találkozunk mankókra interpretálva a harcot.

Ám mindezek mellett bevallottan inspirálta a rendezőt Sam Raimi Gonosz halott trilógiája, különösen a második rész (az első film utolsó jelenetében látott testtorzulásokat egyébként gyurmaanimációval oldották meg). Cornwell filmjében ugyanaz az irónia és humor, már-már burleszk figyelhető meg, mint Raiminél, de ami még szembetűnőbb, az a Raimi által alkalmazott low-budget kameramozgások megidézése. Fantasztikusan játszik a kamerával Cornwell, a 13 perces film teljes egészében feszes ritmusú, folyamatos élet-halál harc van az orvosok, szörnyek és a főhős között, akinek egyre nehezebben megy a szabadulás. Ilyen izgalmas, humoros, mégis zsigeri animációs film nem sok készült, különösen nem gyurmaanimációs formában.

Az írás eredetileg a Hetedik sor közepe oldalon jelent meg.