A megbízható ütemben érkező vígjátékok és romkomok mellett továbbra is ritkaságnak számítanak a magyar élő szereplős film palettáján az olyan műfajok, mint a sci-fi vagy a horror. Mivel emellett hazai gyártású egész estés animációból sincs túlkínálat, így külön öröm, hogy Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta első nagyjátékfilmje két hiányt is enyhít egyszerre. A Műanyag égbolt egy olyan tudományos-fantasztikus animáció, amire büszkék lehetünk.
A rendezőpáros első egész estése ugyan inkább nevezhető egy szerzői sci-fi–melodráma hibridnek, mint vegytiszta műfaji filmnek, a Műanyag égbolt mégis példásan teljesíti a science fiction legfontosabb kritériumait: a világépítés koherens, a disztópia szabályrendszere pedig aprólékosan kidolgozott és jól érthető.
A 2120-as évek Magyarországán játszódó történet szerint a Földön gyakorlatilag megszűnt az élet: a talaj terméketlen, ennek következtében a növények és az állatok is eltűntek. Az emberiség csak úgy kerülheti el a kihalást, hogy saját magát, mint egyetlen megmaradt szerves energiaforrást használja fel: aki betölti az ötvenet, annak a teste az államé lesz, szívébe magot ültetnek, hogy az így létrehozott fa oxigénnel és táplálékkal lássa el az életben maradtakat. A jövő Magyarországán már csak Budapest maradt állva, a fővárost körülvevő hatalmas búra alatt működik ez a szigorú szabályok mentén kiépült létfenntartó rendszer.