Október 18. és 21. között rendezik meg a 6. Primanimát, ahova a 2015 óta készült animációs diák-, diploma-, elsőfilmek nevezését várják a szervezők. A fesztivál nagydíja mellett több elismerést is kiosztanak, például a George Pal-díjat a legígéretesebb magyar animációs tehetségnek, a Macskássy Gyula-díjat a legnépszerűbb magyar animációnak vagy a Csermák Tibor-díjat a közönség körében legnépszerűbb magyar gyerekfilmnek. De többek közt díjazzák a legjobb elsőfilmet, diplomafilmet és vizsgafilmet, valamint még a hangért is jár elismerés. 

Részletes kategórialista és nevezési szabályzat a Primanima oldalán olvasható.

Nevezési határidő: 2017. július 31. Nevezési űrlap itt.

A 13. KAFF-fal egy időben rendezték meg a 10. Európai Animációs Játékfilm és TV-film Fesztivált, ahol olyan egészestések versengtek, mint a Louise a parton, a Fantomfiú, az Életem Cukkiniként, vagy a kategória díját elnyerő A vörös teknős. Emellett egy itthon korábban még nem vetített angol filmet, az Ethel és Ernest-et is lehetett látni, ami hazájában már nagy kedvenccé vált, nem véletlenül.

Az Ethel és Ernest egy képregényfeldolgozás, melyet Raymond Briggs saját szüleinek története alapján írt és illusztrált még a kilencvenes évek végén. A kötet bestseller lett, 1998-ban pedig elnyerte az év képeskönyve díját Nagy-Britanniában. A filmet Roger Mainwood rendezte, aki alig változtatott valamit az eredeti regény látványvilágán, így még autentikusabb maradt maga a történet, valamint a szerző kézjegyét jelentő stílus és személyes kötődése az animációhoz is.

Az Ethel és Ernest szerzője, Raymond Briggs a harmincas évek Angliájában született, egy munkáscsaládban, így élete, sőt szülei élete gyakorlatilag lekövette a huszadik századi változásokat. Briggs egyetlen gyerek, felesége még a hetvenes években meghalt (nem sokkal a szülei halála után), azóta nem alapított új családot és gyerekei sem születtek. Szóval valahogy szerette volna, ha családja története nem vész a feledés homályába, és szülei iránti szeretetéből megírta és megrajzolta az Ethel és Ernest-et.

A Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál animációs fődíja 2010 óta viseli a legendás rajzfilmrendező, a Miskolchoz ezer szállal kötődő Dargay Attila nevét. Eddig a nemzetközi zsűri által legjobbnak ítélt animációs film kaphatta meg az elismerést, idén azonban a szervezők változtattak a szabályokon.

A Jameson CineFest-en 2017-ben nincs önálló nemzetközi versenyprogram az animációk számára, viszont a rövidfilmek versenyébe bekerülhetnek animációk is, illetve a CineNewWave kategóriába is lehet nevezni animációkkal.

A Dargay Attila-díjat 2017-től a legígéretesebb fiatal magyar animációs filmes kaphatja. A díjról, melyet a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság ajánlott fel 1.000.000 forint értékben, Henrik Irén, Dargay Attila özvegye, Fülöp József, a MOME rektora, és M. Tóth Géza, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora döntenek.

A fesztivál 30 évnél fiatalabb magyar nemzetiségű animációs filmesek jelentkezését várja. A nevezési határidő: 2017. július 15. Jelentkezni szakmai önéletrajzzal, a kitöltött és aláírt nevezési adatlappal (letölthető innen) és egy elkészült filmmel lehet az alábbi e-mail címen: office@cinefest.hu.

A fesztivál az öt kiválasztott fiatal tehetség listáját augusztus közepén hozza nyilvánosságra, a díjátadó a Jameson CineFest záróünnepségén lesz.

Az animációs szekció fődíjaként egyébként már számos esetben kapta meg magyar alkotó a Dargay-díjat: 2010-ben Molnár Tünde Simon vagyokért, 2013-ben Vácz Péter a Nyuszi és Őzért, 2015-ben pedig Kreif Zsuzsanna és Zétényi Borbála a Limbo Limbo Travelért.

A skandinávok mindig is élen jártak az abszurd fekete humorban, ezt pedig a svéd Niki Lindroth von Bahr munkái is csak alátámasztani tudják. A fiatal rendező legutóbbi animációját, a The Burden-t (Min Börda / A teher) a legjobb rövidfilmnek járó Kristály-díjjal jutalmazták az Annecy-i Nemzetközi Animációs Fesztiválon, a film pedig az általunk sokat emlegetett Festival Scope oldalára is felkerült, július 7-ig még nézhető online.

Niki Lindroth von Bahr Stockholmban él és a rendezés mellett szobrászattal és jelmeztervezéssel is foglalkozik, például Nicklas Nilssonnal közösen tervezték David Bowie Blackstar című videóklipjének kosztümjeit is. Ezért nem meglepő, hogy animációiban is stop motion technikával dolgozik, nagyon nagy hangsúlyt fektetve minden apró részlet kidolgozására. Eddig három animációs filmet készített és mindhárom bejárta a világ fesztiváljait (a Berlinalén keresztül a Sundance-en át Annecy-ig) és megannyi díjjal is jutalmazták őket. 

Niki Lindroth von Bahr: The Burden

Mindegyik animációját ugyanaz a látványvilág és karakterek jellemzik: melankolikus városi környezet, antropomorfizált állatok, akik a társadalom peremén léteznek, és akiknek édes-keserű életébe pillanthatunk be, mindezt sok abszurd szituációval, de teljes mértékben empatikusan bemutatva. Néha olyan érzése van a nézőnek, mintha egy érdektelen kisember mindennapjaiból látna egy szeletet, de végülis ezek vagyunk mi, hétköznapi emberek, akikkel néha unalmas és mindennapos, néha pedig furcsa dolgok történnek. A svéd rendezőre igazán nem érvényes az a közhely, hogy dialóg nélkül több sikert érhet el, hiszen mindegyik filmje tartalmaz narrációt, párbeszédeket vagy épp éneket, ráadásul szándékosan ügyetlenül, a hangszínt elváltoztatva adják elő a szerepeket a szinkronhangok. 

Első filmje, a 2010-es Tord and Tord egy róka és egy nyúl kapcsolatáról szól, akik egymás mellett laknak és mindkettejüket Tord-nak hívják. Kezdetben azt hiszik, hogy a nevük mellett másban is hasonlóak, ám lassan kiderül, hogy ez mennyire nem így van. Megismerkedésük után nem sokkal saját levelezésbe kezdenek, először csak kedveskedésből, majd játékból kódolt üzenetekkel folytatják, mígnem egyikük félrekódolja az üzenetet. A Tord and Tord megtekinthető itt, 1 euróért.

Június 30. és július 9. között tart a Budapest Pride, melynek keretében rengeteg programra lehet menni, többek közt mi is szervezünk július 6-án, csütörtökön 18 és 20 óra között egy animációs filmvetítést az Art+Cinemában (részletek és facebook-esemény itt).

Ráhangolódásként nézzetek meg egy elő-animációs promóválogatást a Gian Ant stúdiójából, amit az idei eseményre készítettek.

Az iráni animáció első magyarországi bemutatkozása előtt az ország delegációjának egyik tagja büszkén beszélt a KAFF-on, mert a háromperces, kétdimenziós technikával készült Csíkok mellett egy 3D-s nagyjátékfilmet is vetítettek a fesztivál közönségének, megmutatva ezzel az ázsiai ország animációs filmkészítésének másik erősségét is. A küldöttség képviselője országuk animációjának méltatása közben külön kiemelte az iráni és a magyar animációs filmek közti hasonlóságot, ami, ha csak az egészestés 3D-s filmjeinket nézzük, majdnem egészen pontos állítás. Ugyan a Róma hercegnője az Egon és Döncivel nem sok, a Nyóckerrel pedig semmilyen hasonlóságot nem mutat, a Kis Vuknak egyenesen vérrokona.

A két műalkotást legprimérebb szinten az ízléstelen látványviláguk teszi hasonlóvá: a két, egymástól négyezer kilométerre fekvő ország alkotócsapata ugyanolyan hamvába holt, hősies lelkesedéssel fogott neki annak, hogy megpróbáljanak felnőni a Pixar és a DreamWorks gigászi vállalásaihoz, és kellő átgondolás, anyagi háttér és szakmai tapasztalat nélkül meséltek el egy-egy nagyszabású történetet a háromdimenziós animáció segítségével. Az eredmény mindkét esetben determináltan silány: a karakterek és környezetük a Róma hercegnőjében és a Kis Vukban egyaránt gumiszerűek, a mozgások természetellenesek, és egyik filmben sem igyekeztek az alkotók előnyt faragni a hátrányból. Nem kerestek olyan kreatív, stilizált megoldásokat, mint a kétezres évek eleji, kilencvenes évek végi, hasonló anyaggal dolgozó videojátékok készítői, mint például a Serius Sam: The First Encounter, vagy a Croc: Legend of the Gobbos csapata. Ahogy olyan utakat sem, amelyek a nyugati, realisztikus mintákkal szembe mennek, de a maguk sajátos formanyelvével ugyanúgy megállják a helyüket, mint Horváth Mária a Cigánymesék képi világával, ami kézzel festett textúrákkal teszi élővé a virtuális térben megmozgatott testeket, vagy Gauder Áron a Nyóckerével, ahol az elnagyolt, 3D-s papírmasé díszletek romantikusan vonzóvá teszik Budapest nyomasztó nyomornegyedét.