A Hugó, a víziló című animációt közel 50 éve szintén az ünnepek alatt mutatták be, december 26-tól pedig a Nemzeti Filmintézet és a Pannónia Entertainment országosan elhozza a 4K-ban felújított változatot.
A Kolibri-szigetek a szegfűszeg kereskedelme révén tesz szert busás vagyonra, ám mindez veszélybe kerül, amikor cápák lepik el a kikötői öblöt. Az ország bölcs szultánja a vízilovakban látja a megoldás kulcsát, ezért be is szerez belőlük gyorsan egy tucatot, hogy azok tartsák távol a vérszomjas cápákat. A terv beválik, az ország még gazdagabb lesz, a vízilovakra pedig már nincs szükség. Egyetlen marad közülük életben, Hugó. A legkisebb víziló egy völgybe menekül, ahol gyerekek veszik pártfogásba, de még így sem érezheti magát biztonságban, az emberi kapzsiság ugyanis határtalan.
A Hugó, a víziló cselekménye megtörtént eseményeken alapul. Az internet tele van olyan videókkal, ahol vízilovak orrszarvúakkal, cápákkal, krokodilokkal vagy éppen oroszlánokkal veszik fel eredményesen a harcot, hogy megvédjék a területüket. A rajzfilmben látottakhoz hasonlóan a valóságban is az ember a vízilovak legnagyobb ellensége, a húsukért és a fogaikért vadásznak rájuk, utóbbi az illegális elefántcsont kereskedelem csatornáin keresztül jut el a vásárlókhoz. Élőhelyük, ezzel együtt a lélekszámuk az emberi tevékenység következtében fokozatosan csökken, a nemzeti parkok őreit nem fizetik meg, polgárháborús körülmények között pedig a vízilovak sorsa a legkisebb probléma.
A magyar animáció 110. születésnapját ünnepelve idén két olyan alkotás is újra a mozikba került, melyek nemzetközi együttműködés keretében születtek és a Pannónia Filmstúdió szakembereinek hozzáértését dicsérik. Az idő urai a franciákkal való közös munka gyümölcse (hivatalos újrabemutató 2025. január 23.), míg a Hugó, a víziló az amerikaiakkal együtt készült. A Brut Productions filmgyártót a Fabergé kozmetikai cég hozta létre egy parfümreklám elkészítése után, később eladta a Turnernek, a jogok jelenleg a Warnerhez tartoznak. Az 1975-ös Hugó, a víziló a mozi- és televíziófilmek gyártását kitűző Brut első nagyjátékfilmje, producere pedig a magyar származású Robert Halmi volt. A zanzibári népmese alapján készült rajzfilmhez sikerült pénzt szerezni, ám a támogató kikötötte, hogy egy európai rajzfilmstúdió is vegyen részt az elkészítésében.
William Feigenbaum forgatókönyvíró-rendező egy magas szakmai színvonalon dolgozó európai animációs stúdiót keresve jutott el a Pannóniához, miután rengeteg magyar rajzfilmet megnézett. A Hugó, a víziló volt a Pannónia második egész estés rajzfilmje Jankovics Marcell 1973-as János vitéze után. A rajzi kivitelezés az új-zélandi művész, Graham Percy grafikái alapján kezdődött meg a budapesti stúdióban (Percy ideköltözött), az amerikai rendező munkáját Gémes József segítette technikai rendezőként. Gémes később a Daliás időkkel és a Vili, a verébbel vált ismertté, de dolgozott a Mézga család és a Gusztáv sorozatokon, a Macskafogón és A hercegnő és a koboldon is. A magyar rajzfilmgyártás egyik legnagyobb szabású munkája több mint két évig tartott. Csaknem ötven rajzoló, ugyanennyi kihúzó és festő munkálkodott a rajzfilmen és négy operatőr állt készenlétben. Mint Gémes József akkoriban elmondta, a rajzfilmhez percenként 1500 rajzra volt szükség. A stílusra erős hatást gyakorolt az 1968-as Sárga tengeralattjáró látványvilága, de sokat merített az afrikai és keleti népek művészetének formavilágából is.
Magyarországon mindenki izgatottan várta, mikor kezdik el vetíteni, melyre végül 1975 karácsonyán került sor a legnagyobb forgalmat bonyolító mozikban, mint a Május 1., a Puskin vagy az Uránia. A karakterek hangját olyan színészek kölcsönözték, mint Bessenyei Ferenc, Márkus László, Major Tamás, Bujtor István, Körmend János, Zenthe Ferenc, Szuhay Balázs és Kaló Flórián, a dalokat pedig Kovács Kati, Kútvölgyi Erzsébet és Máté Péter énekelték, a pénz nem volt akadály. A Magyar Úttörő Szövetség és a forgalmazó MOKÉP Hugó, a víziló rajzpályázatot hirdetett, a Pajtás újság pedig lehozta a nyertesek névsorát. A fődíj egy külföldi utazás volt, többen a zánkai úttörőtáborba mehettek, míg mások Camping kerékpárt vagy táskarádiót nyertek. A rajzfilmet Zánkán is levetítették több más filmmel egyetemben, de a gyerekzsűri egyetlen tagja sem sorolta az első helyre.
A családok özönlöttek rá, csodát vártak, és volt, aki annak is érezte a rajzfilmet, ám a kritikusok szerint a főszereplő Hugó jellemábrázolása gyenge lett és azt is komoly hibának tartották, hogy egyetlen hangot sem adott ki az egész játékidő alatt. A hazai megítélésnek az sem tett jót, hogy a magyar nézők már ismerték a nagysikerű János vitézt, a Vízipók-csodapókot, a Mézga családot vagy a Doktor Bubót. Még így is sok gyerek a szívébe zárta Hugót, következő tavasszal a Fővárosi Állatkert kedvencei lettek a vízilovak. A zenés animációs mozifilmtől az alkotók és a közvélemény is azt várta, hogy meghódítja a világot, mégsem lett nemzetközi kasszasiker. A rajongók körében mai napig népszerű, elsősorban a látványvilága miatt, később videókazettán és DVD-n is megjelent.
Már nem emlékszem, hány évesen láttam először, de az biztos, hogy még gyerek voltam. Akárcsak Az idő urai esetében, itt is szokás traumát emlegetni és bár engem nem traumatizált, mindenesetre megviselt. A rajzfilmet újranézve sejtem is miért, a cápák támadása, a vízilovak leölése, majd Hugó üldözése és az ellene folyó per nem kifejezetten gyereknek való. A megjelenítés és a szöveg humorossága, valamint a feszültséget oldó dalbetétek ellenére ez sokkal inkább egy komoly hangvételű, felnőtteknek szóló történet. Hiába látunk egy meseszerű világot, hiába van tele varázslattal, csak fenntartásokkal tudok családi moziként tekinteni rá.
Ugyanakkor ennyi év után is lenyűgöz a látvány, a karakterek és a hátterek aprólékos kidolgozottsága, a megannyi részlet, a színek és formák, az egész dinamizmusa és játékossága. Ahogy az afrikai népi művészet motívumai, a szecesszió stíluselemei és a pop art lendülete keveredik a pszichedelikummal egy egészen különleges vizuális világot teremt, melynek magyar megfelelője a János vitézben, a Fehérlófiában és a Magyar népmesékben köszön vissza és vitathatatlanul a Sárga tengeralattjáró adta az alapot hozzá. Az sem lehet véletlen, hogy a karakterek más magyar rajzfilmek (például a Ludas Matyi vagy a Szaffi) karaktereire is emlékeztetnek, de ezt lehet, hogy már csak én látom bele.
50 év elteltével az üzenet mit sem változott, a világ egy cseppet sem lett jobb, ember és állat békés együttélésére esély sincs. Bár napjainkra a vízilovak a legveszélyeztetettebb állatok közé tartoznak, a vadásztúrákból származó bevételek miatt több országban is engedélyezik a tömeges kilövésüket. A természet kizsákmányolása, a turizmus és a kereskedelem fellendítése a rövidtávú, gyors haszon elérése érdekében a feltörekvő országok ismérve, mely mellőzi az előrelátást és felelős gondolkodást. Az ellenségkép kialakulásának pszichológiája, az agresszió legitimálása, a tömegek befolyásolása, a csordaszellem működése szintén örökérvényűek, ahogy az is, hogy csak a gyerekek képesek más szemmel tekinteni a világra és változtatni azon. Bölcs szultánokból pedig mára igen kevés maradt.
A rajzfilmet 30 év után a magyar közönség idén szeptemberben a Budapesti Klasszikus Film Maratonon láthatta először nagyvásznon, december 26-tól pedig országosan vetítik a hazai mozik. A rajzfilm kópiájának digitális másolata a washingtoni Kongresszusi Könyvtár gyűjteményéből érkezett haza Gémes József 85. születésnapjának évfordulójára, restaurálásán a Nemzeti Filmintézet Filmlabor szakemberei dolgoztak.
