A Primanima csapata 21 filmet válogatott ki az elmúlt évek fesztiváljairól, amelyek megmutatják, hogy a fiatal alkotók animációs rövidfilmjei mennyire változatosak. A válogatásban helyet kaptak olyan darabok, amelyek érzékletesen beszélnek társadalmi kérdésekről (Rakás, Tápláléklánc), kísérleti, asszociatív animációk (Ride, Szooooooba, Csak egy kevés, Arcok, Négyen voltunk), generációk közötti kapcsolatokat feldolgozó filmek (Páva a szobában, Broken Things, Prímek, Elengedni) és a legőrültebb ötleteket megvalósító animációk, mint a Szoba kilátással a tengerre, a Káoszisten, a Puppy Love, az Alfred Fauchet, a Kéjgél, a Jól hangzik vagy a Prérifarkas. Ünnepeljétek az év legrövidebb napját izgalmas animációs filmekkel és a Primanimával!

Toby Aberg: Rakás (Pile)

Előbb a víz, aztán az étel. Előbb a mezőgazdaság, majd az ipar. Régi, aztán új. Egyszerűtől az összetettig. Konkréttól az absztraktig. Szeméttől a felhőkig. Valóságból az irrealitás világába.

Leonid Shmelkov: Szoba kilátással a tengerre (Room with a Sea View)

Herbert egy hosszú, fárasztó üzleti utat követően megérkezik egy tengerparti városba. Véletlenül beleszeret egy nagyon furcsa, gyönyörű lányba, aki egy virágboltban dolgozik. Álmatlanságban szenved, amelyet úgy kezel, hogy biliárdot néz a tévében. De már az sem segít. Megszállott szenvedélye ébren tartja...

Wong Man Sze: Ride

John Cage csendkoncepciója által inspirálódva, a Ride megpróbálja animáció segítségével interpretálni a csendet, feltárva annak hangulati lehetőségeit. A film a hongkongi vasút zörejeit és zaját is vizualizálja. 

Pang Wen: Szooooooba (Roooooom)

A szobában lenni olyan, mintha a saját gyomrodban lennél. A szoba a test metaforája. 

Na Kyung Kim: Csak egy kevés (Just a Small)

Akárcsak az antik falfestménynek, egy apró, elfeledett vászonra festett festménynek megvan a maga története. Film egy kis angolnáról, aki valamivel nagyobb akar lenni, mint önmaga.

Stuti Bansal: Arcok (Faces)

Kísérleti, narratíva nélküli animáció. A filmben szereplő arcokat a rendező intuitívan animálta.

Sanjana Chandrasekhar: Páva a szobában (The Peacock In the Room)

A generációk közötti kapcsolatokat feltáró film, amelyet a rendező édesanyja és nagymamája ihletett. A nagymama valóságérzékét torzítja Parkinson-kórja, az anya pedig megpróbálja megérteni és befogadni világát.

I-Wen Chen: Puppy Love

A film fókusza a régóta egyedülálló főszereplő. Az egyetlen, aki érzelmeket tud kiváltani belőle, az kutyája, akit hosszú évek óta nevel. A gazdát elbűvöli a kutya, ez a szenvedély végül az autó rejtekében teljesedik be. 

Georis Mathieu: Alfred Fauchet

Alfred rendet szeretne tenni, de ő maga szóródik szét, mert az autója túl gyors.

Lorenz Wunderle: Prérifarkas (Coyote)

A prérifarkas elveszti a családját egy farkastámadásban. Emberi érzelmektől fűtve próbálja feldolgozni a történteket. A téveszmék és a gyász mellett egyre elhatalmasodnak benne a gonosz érzések.

Noam Sussman: Kéjgél (Dream Cream)

Egy unatkozó idős házaspár rákap a pszichedelikus arckrémre. 

Gyulai Panni: Broken Things

A film egy magányos kisgyerek felnövéstörténete, aki az otthoni problémák elől saját belső világába menekül. A főszereplő kislány olyan körülmények között éli az életét, amely a körülötte lévő felnőttek számára is elviselhetetlen. Ám ez a titkos hely sem tudja mindentől megvédeni, a valóság elől nehéz elbújni.

Laura Passalacqua: A magány íze (The Taste of Loneliness)

A hálószoba üres, míg a kert tele van hatalmas, furcsa, ám ismerős lényekkel. Megilletődött szereplőnk ezeken a helyeken igyekszik önmagát megfejteni.

Liis Kokk és Mari Kivi: Tápláléklánc (Food Chain)

A visszataszítóan mocskos gyártósor végén ínycsiklandó termékek potyognak le a futószalagról. A gyártási folyamat nem éppen olyan tiszta, mint amit elvárnánk, mégis szemet hunyunk felette, ha a végtermék eléggé kívánatos. A film az élelmiszeriparról szóló gondolatkísérlet, ami a vásárlás okozta eufória érzésének is görbe tükröt tart.

Cassie Shao: Négyen voltunk (There Were Four of Us)

Ebben a szobában négyen vannak.

Ottlik Anna: Prímek

A film egy felnőtt férfi reggelét mutatja be. A jelen képei közé vegyül pár emlék, amelyek a férfi gyerekkorát idézik fel. A két idősíkot egy belső monológ kíséri, amelyben a főszereplő az apjával kapcsolatos emlékeiről, sérelmeiről és viszonyáról beszél. A másik összekötő elem a filmben a matematika és azon beül a prímszámok, amelyek végigkísérik a férfi életét, és szorosan kapcsolódnak az apjához is.

Maddie Brewer: Káoszisten (Gods of Chaos)

Egy titokzatos szekta tagjai ősi rituáléjuk során életre keltenek egy pokolfajzatot. A különös lény kiszabadul fogságából, és menekülés közben találkozik egy rongybabájával játszó kislánnyal. Vajon elszabadul a pokol?

Cécile Brun: Elengedni (Letting Go)

A hömpölygő tészta
nevető szemek előtt hagyja el
apát és a láthatárt.
Mily egyszerű e meghitt pillanat.
A lábas alja a világra nyílik.
Elvesztett kezek.
Elvesztett érintések.
Megragadnák a kézzel nem foghatót.

Sander Joon: Jól hangzik (Sounds Good)

Egy hangmérnök megpróbálja rögzíteni a gombák hangját.

Richolm Orsolya: R nem akart huszonöt éves lenni

R lassan belép a 26. életévébe, és rátör a pánik: mi van, ha már nem lesz többé fiatal és vonzó?

Michael Frei: Kids

Az animációs kisfilm a csoportdinamikát vizsgálja. Hogyan határozzuk meg önmagunkat, ha mindenki egyenlő?