Életének 84. évében elhunyt Gyulai Líviusz, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas grafikusművész és animációs rendező, a magyar grafika "nagy generációjának" egyik képviselője, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Pályafutása során több mint ötszáz könyvet illusztrált, emellett számos animációs filmet is készített, de előszeretettel rajzolt játékos, ironikus felfogású – és sokszor archaizáló – tollrajzokat, rézkarcokat, linómetszeteket és litográfiákat is. Gyulai Líviuszt a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
Gyulai Líviusz (fotó: MTI / Czimbal Gyula)
Gyulai Líviusz 1937 telén született a Kovászna megyei Erdővidéken, Baróton. A II. világháború idején Magyarországra menekült a család. Gyulai Líviusz Sopronban az Ágoston Ernő-vezette Képzőművész Kört látogatta, 1952-től Budapesten a Képzőművészeti Gimnáziumban, Komjáthy Gyula irányítása alatt folytatta tanulmányait.
1956 és 1962 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, mesterei Ék Sándor, Fónyi Géza és Kmetty János voltak, Barcsay Jenő tárgyábrázolásra és anatómiára tanította. Főiskolás évei alatt összebarátkozott Fejes Endrével és Kondor Bélával. Első illusztrációja a Vidám Könyvtár sorozat egyik Karinthy-kötete volt. Kondor révén ekkortájt ismerte meg Nagy Lászlót, akinek jóvoltából rajzai rendszeresen jelentek meg az Élet és Irodalom oldalain, de új feladatokat is kapott: Villont, Shakespeare-t illusztrált, a Kamaraszínházban tartott Romhányi-estekre díszleteket készített.
A főiskola befejezése után Olaszországban és Angliában járt tanulmányúton. 1958–1975 között egyedi grafikákat és könyvillusztrációkat készített, többek között a Carmina Buranához, Csokonai, Villon, E. T. A. Hoffman és Cervantes műveihez. Bár már 1971-ben elnyerte a Firenzei Grafikai Biennálé aranyérmét, első komolyabb szakmai sikerét Weöres Sándor Psychéjéhez készült rajzaival aratta 1972-ben.
Gyulai Líviusz Villon-illusztrációja 1966-ból (Forrás: Digitális Képarchívum)
Animációs filmeket 1976-tól készített, mi pedig nemrég írtunk arról, hogy Gyulai Líviusz animációs filmjei felkerültek youtube-ra. Varga Zoltán így írt róla A magyar animációs film című könyvében: "Bájosan bumfordi figurákkal, álmodozókkal és szerencselovagokkal teli karikaturisztikus világ Gyulai Líviuszé, melynek védjegye a nosztalgia a 19-20. század fordulója iránt, illetve a filmek benépesítése mitikus, kultúrtörténeti figurákkal (az antik mitológiától és a Bibliától kezdve a pajzán és a szentimentális irodalomba illő alakokon át Münchhausen báróig vagy Ali babáig). [...] A magyar karikaturisztikus rajzfilmben gyakorinak éppen nem mondható életvidámság és tündéri fantázia a Gyulai-féle karikatúra-egyénítés legfőbb sajátossága."
Első alkotása a Delfinia, az én világom volt, mely egy kislány képzeletébe repíti a nézőt és amelyet a rendező saját lánya ihletett: "a lányom első elemista volt, és elgondolkodtam azon, milyen gyerekkort okozhat, ha rideg betonkockákban nevelkednek fel a gyerekek, bensőséges sarkok, meghitt utcácskák, fák nélkül." Ezt követte a Cannes-ban is bemutatott Új lakók (1977), melyben a házsártos házmester csőrét piszkálja a frissen beköltözött kentaurcsalád. A kisfilm elnyerte a Kairói Filmfesztivál első díját. Jónás próféta és a cethal bibliai történetének szatirikus, parabolikus átirata a Jónás (1997) című kisfilm, mellyel másodszor képviselte Magyarországot a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon.
Az első nemzetközi internetes animációs filmfesztivál győztese a Golyós mese (1998) lett, melyben egy ágyúgolyó repül keresztül századokon és földrészeken. A 2000-ben bemutatott Szindbád, bon voyage! című animációjában egy hajléktalan kel útra a kukában talált varázsszőnyegén, Az én kis városom (2001) pedig a nézőt repíti vissza a régi kisvárosi boltok és álmok idilli világába. A Könny nem marad szárazon (2003) a mindenkori szentimentális limonádé-irodalom és napjaink szappanoperáinak érzelmes paródiája, a kiöregedett nőcsábász történetét feldolgozó De Ronch kapitány naplója (2007) pedig Krúdy Gyula biedermeier novellái alapján készült. Gyulai Líviusz youtube-csatornáján található legfrissebb alkotás a 2009-ben bemutatott Az őrangyal, mely egy buzgó őrangyal rövid, viszontagságos pályájáról és annak kevésbé dicső végéről szól. Legutolsó animációs munkái az Egy komisz kölyök naplója és az Egy komisz kislány naplója sorozatok voltak.
Gyulai Líviusz: Golyós mese (Forrás: Digitális Képarchívum)
Tollrajzain, linó- és fametszetein hitelesen ábrázolta az átélt irodalmi, kultúrtörténeti világot, amelyet egy-egy grafikai ötlettel ironikussá változtatott. Egy néhány évvel ezelőtt készült interjúban így fogalmazott: "Középkori kórok és háborúk pusztítanak manapság, s ebben a légkörben kell nap mint nap újból és újból a rajzlap fölé, a kő, a dúc fölé hajolni, a festőállvány elé állni, és meg kell teremteni azt a miliőt, melyben még pislákol annyi hit, hogy érdemes csinálni. Ennyi őrületben, egy információs viharban, mely megtépáz bennünket, s melyben persze rengeteg izgalom és csodálatra méltó gazdagság is van, egyre magányosabban kóválygunk. És én eközben leteszem a fenekemet, és rakom a pöttyöket, mint a légy. Véres háborúk dúlnak, és én úgy csinálok, mintha semmi sem történne. Ezek azok az idézőjelek – az én kis meghasonlásaim, groteszk kérdőjeleim –, melyeket a vonzódásaim köré ki kell tennem."
Gyulai Líviusz hosszú pályafutása rendkívül sokszínű és változatos volt, de minden műfajban maradandót alkotott. Az Uffizi Képtár gyűjteménye linómetszetet vásárolt tőle. Művei megtalálhatók a szolnoki Damjanich János Múzeumban, a miskolci Herman Ottó Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában és a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Magyar Művészeti Akadémiának megalakulása óta tagja, 2014-ben az elsők között nyerte el a nemzet művésze elismerést. Fontosabb díjai, kitüntetései: Munkácsy Mihály-díj (1973); a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze (1989); Kossuth-díj (2004); Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2013); Nemzet Művésze (2014)
Forrás: MMA
