Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Dot & Line

Az animációs szakma újul, az Akadémia nem

2020. február 10. - Herczeg Zsófi

Tegnap este tartották a 92. Oscar-gálát, melynek animációs kategóriáinak jelöltjeit a sokszínűség jellemezte, mind technikában, mind pedig a díjszezon nyerteseit illetően, úgyhogy az Oscar-nyerteseket is nehéz volt megjósolni. Vagyis ezt gondoltuk naivan, mert az Akadémia nem változott semmit az egész estés kategória 19 éves fennállása alatt, és ahogy a szakmában mondják, "a hagyományt választotta az újítás helyett".

Az egész estés animációs film jelöltjei között szerepelt a Golden Globe-díjas A hiányzó láncszem (Laika), az hétszeres Annie-díjas Klaus – A karácsony titkos története (Netflix), a szintén Annie-díjas I Lost My Body (Xilam/Netflix), az Így neveld a sárkányodat 3. (DreamWorks), és a kritikusok által sokszorosan díjazott Toy Story 4. (Disney/Pixar). Mivel a Golden Globe, a BAFTA és az Annie-díjak is meglepetést okoztak, a Disney helyett az újítást és a művészi törekvésű filmeket jutalmazták, így a Disney Oscar-esélyét is csökkenni láttuk. Végül az Akadémia mégis maradt a bevált receptnél, és a kategória egyetlen Disney/Pixar-jelöltjét, a Toy Story 4-et díjazta.

toy_story_4.jpg

Toy Story 4.

A Toy Story 4. része egyébként rendkívül jól sikerült, talán nincs is a filmművészetben olyan tetralógia (de még trilógia is alig), aminek színvonala ilyen magas, mint a Toy Story franchise-nak. Senki sem gondolta, hogy egy tökéletes befejező, harmadik rész után még egy szintén nagyon jó, és nem felesleges vagy erőltetett negyediket tudnak készíteni, de megtették. Ha az egész estés animációs film kategória létezett volna a kilencvenes években, valószínűleg az első két rész is Oscart kap.

Úgyhogy nem volt kiérdemeletlen a díj, habár a szemkápráztató Klaus, vagy a zseniálisan érzékeny I Lost My Body sokkal bátrabb és ambiciózusabb volt minden szempontból, és az animációs szakma is ezt a két filmet szerette jobban. Viszont ha a számokat nézzük, a kategória 19 éves fennállása alatt 14-szer nyert Disney/Pixar film, ha csak az utóbbi 13 évet nézzük, abból 11-szer. Az Oscar egész estés animációs kategóriáját már évek óta kisajátítja a Disney, hiába van még jó pár stúdió, akik remek animációs filmeket gyártanak vagy forgalmaznak, elég csak a Laikára, az Aardmanra, a Ghiblire vagy a GKids-re gondolni (és most már a Netflixre is). Ez olyan, mintha az Oscar 92 éves történetében 67-szer mindig amerikai kosztümös történelmi film nyerné a legjobb filmnek járó Oscart, ugyanattól a stúdiótól. A nemi és nemzetiségi diverzitást hiányolják az Oscarról, de csak az animációs szakma foglalkozik azzal, hogy az animációs kategóriában is technikai, műfaji és gyártói sokszínűség legyen.

hair_love.jpg

Hair Love

De ha már diverzitás, az animációs rövidfilmes kategória ebben az évben éppen az egyediségével emelkedett ki a mezőnyből. A legjobb rövidfilm kategóriában szerepelt a cseh Daria Kashcheeva Daughter (Dcera) című Diák-Oscar-díjas alkotása, a kínai Siqi Song Sister című kisfilmje, a francia Bruno Collet Memorable című animációja, Rosana Sullivan Kitbull, valamint Matthew A. Cherry, Everett Downing Jr. és Bruce W. Smith Hair Love című rövidfilmje. Az öt alkotásból három stop motion darab (ezek közül kettő diplomafilm), és két kisfilm nagy stúdiótól, ráadásul mindkettő 2D.

Az animációs rövidfilmes Oscar-díjat Matthew A. Cherry (a BlacKkKlansman executive producere), Everett Downing Jr. (a Fel! egyik animátora) és Bruce W. Smith (A hercegnő és a béka egyik animátora) Hair Love című kisfilmje nyerte, mely Kickstarter projektként indult és végül a Sony Animation égisze alatt készült el (akárcsak a tavalyi Oscar-díjas Pókember: Irány a Pókverzum!). Ezzel a Hair Love alkotói lettek az első afro-amerikai rendezők, akik animációs rövidfilmes kategóriában Oscart kaptak, nem beszélve arról, hogy Karen Rupert Toliver producer pedig az első afro-amerikai nő, akinek filmjét díjazták ebben a kategóriában. Az alkotók a köszönőbeszédükben egyébként megemlítették Kobe Bryan-t, aki 2018-ban szintén nyert Oscar-díjat a Dear Basketball című rövidfilmjéért, viszont ő producerként (és íróként) kapta, nem rendezőként.

A bejegyzés trackback címe:

https://dotandline.blog.hu/api/trackback/id/tr2715467346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása