Február 5-én, 103 évesen elhunyt Kirk Douglas. A klasszikus Hollywood egyik legkarizmatikusabb alakja sok animációs alakot ihletett, a legismertebb ezek közül talán a Fel! kalandvadász antagonistája, Charles Muntz. Viszont a legjobb kétségkívül Tim Watts és David Stoten 1994-es The Big Story című filmje, mely egy évvel később BAFTA-t nyert, és még Oscar-díjra is jelölték, ezzel az egyik legrövidebb animáció lett az Oscar-jelöltek történetében az alig két percével. Sőt, az angol Shots in the Dark noir fesztiválon Quentin Tarantinónak annyira megtetszett a film, hogy a Ponyvaregény kísérőfilmje lett a mozikban, ezzel pedig még nagyobb közönséget tudott elérni a brit bábanimáció. 

A két rendező, Tim Watts és David Stoten karikaturisták is voltak, ezért egy olyan színészt kerestek, akinek a teljes megjelenését és gesztusait át lehet ültetni animációra. Így esett a választásuk Kirk Douglas-re, akinek három alakját látjuk a filmben a színész különböző korszakaiban. A figurák szinkronja viszont nem Douglas, hanem az 1966-os Batman Riddlere, Frank Gorshin. A szinkronhoz több embert meghallgattak az alkotók, végül azért esett a választásuk Gorshin-re, mert Peter Douglas, Kirk Douglas fia azt mondta nekik, hogy Gorshin jobban adja vissza Kirk Douglast, mint maga Kirk Douglas. Gorshin pedig Douglas-rajongó volt, úgyhogy nem esett nehezére kedvencét megformálni.

Az alig kétperces, noir hangulatú kisfilm egy szerkesztőségben játszódik, ahol az ifjú újságíró arról veszekszik a mindent megélt főnökével, hogy mikor kap már végre egy nagy sztorit, a vita közben pedig megjelenik a lenyugodott középgeneráció is.

Kirk Douglas a pályája elején készített néhány noirt a '40-es években, az alkotók pedig izgalmasabbnak találták ezt a stílust animációban használni. Viszont a The Big Story stílusának volt előzménye, hiszen 1992-ben mutatták be a Batman: A rajzfilmsorozatot, ami talán a leghíresebb abból a szempontból, hogy a mainstream animációba emelte a noir stílust, és nélküle Christopher Nolan Batman-filmjei sem ilyenek lennének. 

Mivel az alkotóknak nem sok tapasztalata volt stop motion animációban (bábokat, karikatúrákat és story boardokat készítettek), a filmet először 2D-ben is megcsinálták. Habár az angol Spitting Image-nél dolgoztak, akik olyan politikai bábkabarékat készítettek, mint a nálunk futó Uborka, így a bábkészítésben volt gyakorlatuk, de a stop motion animációban nem. Nézzétek milyen volt 2D-ben: