Már javában tart a 12. Észt Hét, ahol az elmúlt évekhez hasonlóan idén is lesz egy válogatás az elmúlt év legjobb észt animációs kisfilmjeiből.

Az Észt Hét programjában már hagyománnyá vált, hogy a legfrissebb észt animációkból is hoznak egy válogatást. Ez a vetítés idén a Dot & Line-nal együttműködésben valósul meg, vagyis mi válogattuk össze a programot olyan filmekből, amelyek szerintünk türközik a kortárs észt animációt. A közel másfél órás blokkban hét új, sikeres fesztiválkörutat bejáró animációt mutatunk be, melyek nagy része az Észt Művészeti Egyetemről került ki, de láthatók kisfilmek az egyik legnagyobb észt animációs stúdió, a Joonisfilm kínálatából is.

Nagy kedvencünk Sander Joon, aki visszatérő vendég az Észt Hét animációs blokkjában. Korábban vetítették már a bringás pályaversenyről szóló Velodrool és a lét kérdéseit kereső Moulinet című kisfilmjét, idén pedig a Jól hangzik (Sounds Good) került a programba. Az Észt Művészeti Egyetemen készült szürreális kisfilmben a rendező jellegzetes humorral mutatja be egy sound mixer napját, amint gombák hangjait próbálja meg rögzíteni, amik csilingelő kozmikus zajokkal nőnek ki a legváratlanabb helyekről, írógépropogás hangú lábdobogások közepette.

Másik nagy észt animációs kedvencünk Nata Metlukh, akinek filmjei legtöbbször hétköznapi, mindenki által megélhető helyzeteket jelenítenek meg. Eddigi leghíresebb animációja valószínűleg a Fears, melyben az emberek szorongásai kis fekete parazitaként élősködnek az embereken, a Traditional vs Digital című szösszenetét pedig az animációs önreflexiója miatt imádjuk. Nata Metlukh Sander Joon-hoz hasonlóan szintén az Észt Művészeti Egyetemen készítette 2018-as diplomafilmjét, a Pura Vida-t, melyben négy különc figura az őrült városi forgatagból a trópusokra utazik kikapcsolódni, ám a kezdeti gondtalan pihenés lassan abszurd eseményekbe torkollik.

Nata Metlukh: Pura Vida

Az észtek híresen kiemelkedőek a stop motion animációban (lásd Riho Unt vagy Ülo Pikkov alkotásait a Nukufilm gyártásában), amit Mari Kivi és Liis Kokk Tápláléklánc (Food Chain) című társadalomkritikus kisfilmje is erősít. A meglehetősen hatásos animáció a konzumtársadalomnak int be, hogy míg mi, fogyasztók csak a szupermarketek gondosan elrendezett polcait látjuk a sok ízletesnek tűnő élelmiszerrel, bele sem gondolunk, hogy miből és hogyan készültek, egyáltalán kik készítették azokat az élelmiszereket, amiket mi jóízűen elfogyasztunk.

Mari Kivi, Liis Kokk: Tápláléklánc

Idén Oscar-shortlistes volt Äggie Pak Yee Lee Muteum című kisfilmje, amely a kötelező sulis múzeumlátogatásokat forgatja ki humoros módon. A párperces kisfilmben egy kisiskolás csoport tesz látogatást egy múzeumban, ahol megvannak a viselkedési szabályok: mindenkinek csöndben kell lennie és tisztelnie kell a kiállított festményeket és tárgyakat, még véletlen sem lehet rajtuk gúnyolódni. A Muteum fittyet hány minden múzeumi viselkedésmintára, és a kisgyerekek minden mókás fantáziájukat kiélhetik.

Szintén egy kisgyerek áll Jung Hyun Kim Édes verejték (Sweet Sweat) című filmjének középpontjában, melyben az ő szemszögéből látjuk a szülei erotikus kapcsolatát. A rendező arra volt kíváncsi, hogy vajon milyen helyzetekben érezhetjük a másik verejtékének az ízét, és ilyen például egy szerelmi kapcsolat vagy egy szülő-gyermek kapcsolat egészen kicsi korban. Végül ezt elegyítve és az ödipusz-komplexussal megspékelve készítette el a kisfilmet, amelyben a kisfiú figyeli titkon édesanyját és vágyakozik annak szeretetére.

Morten Tsinakov és Lucija Mrzljak A nagyszerűség demonstrációja négy felvonásban (A Demonstration of Brilliance in Four Acts) című negyedórás animációja egészen abszurd szituációval nyit: egy csapat egyforma ember vár valaki megszületésére: egy felnőtt öltönyös férfira. Hamar kiderül, hogy az abszurd és zavarbaejtő helyzetek építik fel a film cselekményét, mely ismétlődő sorozatok, a szerencse és balszerencse váltakozásából áll. Egy exhibicionista férfi, egy menekülő nő, egy csapat illemet nem ismerő kíváncsi ember, egy sikátorban bujkáló szatír, egy perverz motoros nő és a folyton szálldogáló madarak interakciója adja ki a film körforgását.

Az Eperfalókban (Strawberry Eaters) Mattias Mälk rendező egy fiatal pár kapcsolatán keresztül mutatja be a paranoia pusztító hatását. Egy eperföld tulajdonos fiatal pár mindennapjait megkeserítik a csigák, melyek folyamatosan dézsmálják a termést. Az őrületbe kergetett férfi és felesége új életet próbál kezdeni, a nő pedig hamarosan kisbabát vár. Ám a csigák gondolatától szabadulni képtelen férfi paranoiás rögeszméi összeesküvést sejtenek: az új jövevény érkeztéhez a csigáknak is köze van.