Máris a szezon utolsó KISKAKAS MOME Anim Filmklubjához értünk, melynek témája a tér, az idő és a világ vége. Az est két házigazdája Szakály Réka és Fábián Nikolett lesz, akiket megismerve összeáll a kép, hogy miért a tér-idő tematikát választották, és hogyan kapcsolódnak ők ezekhez a filmekhez. Először Szakály Rékával beszélgettünk.
Az animáció mesterszak elsőéves hallgatója vagy jelenleg. Előtte viszont a Budapesti Metropolitan Egyetemen végezted az animáció alapszakot. Miért váltottál?
Úgy éreztem, hogy kell egy kis vérfrissítés. A METU-n már ismertek a tanárok, tudták milyenek a munkáim, nem éreztem, hogy lettek volna további kihívások. Az ellustulást is el akartam kerülni, mert úgy éreztem, hogy itt már nem kell bizonyítanom. A MOME-n pedig beledobtak a mély vízbe, oda kellett raknom magam, mert nem tudták ki vagyok. Egyébként két animációs iskola van Magyarországon, akkor miért ne próbáljam ki mindkettőt? Nagyon szeretem a MOME diplomafilmjeit, van egyfajta varázsuk és hangulatuk, amit nem tudok körülírni.
Itt a MOME-n lehetőségem van a filmem gyártásánál egy szerepkörben tevékenykedni. Nem kell nekem készíteni a látványt is, ha abban nem vagyok erős. Az sem kötelező feltétlenül, hogy filmet készíts, szóval nem erőltetik azt, ami nem megy valakinek. Nagyon szeretek rajzolni, de ha minden energiámat abba fektetném, akkor is tudom, hogy van egy szint, aminél tovább nem tudok jutni. "Ha a hal úszni tud, minek akarna repülni?" Inkább a moderátori, kreatív részt tudnám elképzelni magamnak, mert szóban és írásban vagyok igazán erős.
Mi foglalkoztat mostanában, min dolgozol?
Nagyon hangulatember vagyok. Jön egy intenzív érzés, és akkor csak arra figyelek. Mostanában, a projektemhez szorosan kapcsolódva, az általam megélt dolgok foglalkoztatnak. Az, hogy tatabányai vagyok, megbélyegezte az eddigi munkáim, például minden egyes animációs filmemnél megjelenik a panelvilág: az állandó panellét és annak karakterei. A mostani könyvemben (kipakolásra készített, különböző életeseményekből álló rajzos-szöveges kiadvány – a szerk.) a megélt történeteimet írom le röviden, és illusztrálom is azokat. Mindegyiket egy belülről jövő, mély érzés inspirálta.
Mik történtek eddig veled?
Gyerekkoromban elég abszurd dolgok történtek: a nagymamám felett lakott egy család, akiknek jóban voltam a gyerekével. Egy nap a gyerek húsvágóbárddal megölte az anyját, aztán leugrott a hetedik emeletről. Ezután nagymamám – eddig egyedüliként a családból – bekerült a Zsaru Magazinba, miközben a háromkilós yorkshire terrier kutyánkat fogta. De másik példát is mondok ebből a könyvből: volt egy lány, aki felettem járt általános iskolában, és mindig mondta, hogy mennyire bátor és nem fél semmitől. Szőke haja volt, hozzáillő szőke gumicsizmával. Az egyik nap hívtak játszani, de én nem akartam menni. Másnap kiderült, hogy a csajt megrázta az áram, mert felmászott a sínre. De úgy, hogy a szőke csizmája ráolvadt a lábára és nem tudták leszedni róla. Annyira bennem maradnak ezek a sztorik, hogy muszáj volt lerajzolnom őket, annyira szürreálisak. A barátaim is mondták: "Minek neked fikció, Réka? Rajzold le az életed." Pár sikertelen kísérlet után megfogtam egy ceruzát és elkezdtem rajzolni. Észrevettem, hogy mindig a velem történt eseményeket adom ki magamból. Hozzáírtam egy-két mondatot, amiből aztán kialakult egy személyes, szerzői könyv az életemről. Így egy olyan dolog jött létre, aminél nem kellett másokhoz alkalmazkodnom, a képi és a szöveges tartalmat is én hoztam létre.
Részlet Szakály Réka MOME kipakra készült kiadványából
Hogyan, miből inspirálódsz ezen kívül?
Nagyon szeretek egyedül inspirálódni, egyedül járni helyekre, például színházba vagy moziba, ahol pont lényegtelen, hogy van-e melletted valaki. Ezek azok a helyek, ahol egyedül vagy a produktummal, bár sokszor emiatt elég furán néznek rád az emberek. Nagy kedvencem és nagyon inspirál a groteszk, műfajként pedig a horror, a thriller és dráma csoportjába tartozó darabok. Filmek közül például Xavier Dolan Ez csak a világ vége, Danny Boyle Trainspotting, Lars von Trier Táncos a sötétben, Takashi Shimizu A harag és Larry Clark A kölykök című alkotása. Rengeteg szociálpszichológiát olvasok, emellett Stephen King, Sławomir Mrożek, Hamvas Béla köteteit is kedvelem, de nagyon szeretem Jerzy Kosiński Festett madár és Vera Panova Hány óra van? című könyveit is. Mrozek írásait nagyon szívesen illusztrálnám, de sajnos ezek önmagukban már tökéletes produktumok.
Mivel foglalkoznál szívesen a diploma után?
Imádok beszélni. A rekordom három óra volt, mikor a hazafele tartó kocsiúton anyukámat kellett ébren tartani. Mondjuk a végére kicsit már kiszáradt a torkom. Amit magaménak érzek, azok az interjúk és a kerekasztal-beszélgetések. Legnagyobb álmom, ha podcast-okat és videóesszéket csinálhatnák és filmkritikákat írhatnék. Hiszek abban, hogy a kínálat generálja a közönséget.
