Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Dot & Line

"Én ezt tudtam hozzátenni ehhez a szakmához"

Interjú Jankovics Marcellel

2017. június 19. - VargaÁkos

Az idei Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon két munkája is versenyben van, melyekkel egy hihetetlenül gazdag alkotói pályafutás zárul le: Jankovics Marcell visszavonul az animációs filmkészítéstől. Az életmű korábbi és záró darabjairól, a küzdelemről, az új generációról és persze az idei KAFF-ról is beszélgettünk a fesztivál sajtótájékoztatóját követően.

jankovics_marcell_2017_kaff_sajtotajekoztato.jpg

Jankovics Marcell a 13. KAFF sajtótájékoztatóján (Fotó: Banczik Róbert)

A rendezvényt támogató Magyar Művészeti Akadémia alelnökeként és alkotóként is érintett a Kecskeméti Animációs Filmfesztivált illetően, idén két alkotása is versenyez a mustrán. Mit vár az idei KAFF-tól alkotóként és akadémiai alelnökként?

Elsősorban a fesztiválnak szurkolok, nem magamnak, hiszen én a versenyben lévő két filmmel leköszönök az animáció színpadáról. De a fesztiválnak azt kívánom, hogy egyre gazdagabb és sikeresebb legyen, hiszen nagyon fontos esemény, nemcsak a rajzfilmeseknek és Kecskemétnek, hanem a magyar művészeti élet palettáján is egy üde színfolt a KAFF. Továbbá kívánom, hogy az MMA legyen büszke arra, hogy egy ilyen területet is támogathat.

Az egyik alkotása a sorozatok között versenyez: Az Árpádok emlékezete a legutóbbi fesztiválon is szerepelt, ahol a hosszabb első epizód egyik felét vetítették le, idén kerül sor a másodikra. Honnan jött a sorozat ötlete?

Még a bimillenium tiszteletére szeretett volna Mikulás Feri (a Kecskemétfilm vezetője – a szerk.) egy történelmi animációs sorozatot csinálni egy korábban megjelent könyv alapján. Én ehhez készítettem egy minta-forgatókönyvet, még csak írásban, azonban akkor, vélhetően azért, mert abban az időszakban kezdtem el dolgozni a Csodaszarvas-filmemen, ez a projekt nem kapott támogatást. Aztán néhány éve már én hoztam fel Ferinek, hogy jó lenne felújítani és továbbvinni ezt a gondolatot. Így csináltuk meg mintafilmnek a III. Béla című epizódot, ez azonban terjedelmében meghaladta a TV-előírást, tehát a 7 vagy 13 percet, ezért áll két részből, amiket viszont egyben kell kezelni. Tehát ez egyetlen film, egy mintaepizód az Árpádok című sorozathoz.

Az animációs filmkészítéstől elköszönve ezt a sorozatot is el kell engednie. Nem próbálták meggyőzni, hogy mégis folytassa?

Igen, ez még csak a sorozat kezdete, és Mikulás Feri persze szerette volna, ha az egészet bevállalom, és hajlandó vagyok folytatni, de halál komolyan mondom, hogy bele lehet fáradni egy ekkora munkába. Ma ugyan már megvan a lehetőség a "távkapcsolatra", tehát az interneten keresztül tudnánk együtt dolgozni, a III. Béla is így készült – egyszer jártam csak emiatt a kecskeméti stúdióban –, de ez nem az igazi. Az igazi az volt, amikor a Magyar népmeséknél lementem, és mindenkivel találkoztam, aki dolgozott a produkcióban, az egy egészen más felállás volt. Nem tudom, hogy az Árpádok-sorozatot fogják-e folytatni, de sajnálatos lenne, ha csak ez a mintaepizód készült volna el belőle.

A másik idei versenyfilmje az Arcmás című rövid animáció, amely egy szerzőibb darabnak ígérkezik. Ez a film milyen utat járhat be és mit jelent az Ön számára?

Hát ezzel a filmmel nem vagyok annyira megelégedve. Egy régi gondolatból jött az ötlet. Még 1979-ben készült egy képes forgatókönyv, amit el is fogadtak, aztán viszont jöttek más feladatok és félre kellett tennem a tervet. Igazából ez a film az én hattyúdalom. Egy érdekes gondolatnak tartottam, de meg kell mondjam, hogy nem nagyon van visszhangja, szerepelt fesztiválokon, de nem kapott díjakat sem. Amikor elkészült, akkor már tudtam, hogy ez ilyen lesz, szóval ez egy bizonyíték arra, hogy nem kell forszírozni az embernek a filmkészítést akkor, ha nem tudja tartani a szintet. Egyébként ezelőtt nagyon régen nem csináltam "egyedi", tehát fekete-fehér, viszonylag rövid, csattanóval végződő filmet, és már az ezt megelőző Prometheus sem volt olyan, mint amilyennek szerettem volna. Fontos megjegyzés, hogy édesanyám azt mondta nekem anno, mikor elkészült a Sisyphus: "kisfiam, a büdös életben nem fogsz még egy ilyen jó filmet csinálni." (nevet) Szóval ez a lépcsőről történő lefelé lépdelés története, és úgy gondolom, nem kell folytatni, mert a következő filmem még rosszabb lenne. Jobb abbahagyni.

Egy korábbi interjúban említette, hogy "mindig mást" szeretne csinálni, és hogy a Gusztáv készítését is ezért hagyta abba, bár akkor még nem tudta, hogyan fogja folytatni. Melyik "más" irányról gondolja, hogy a legjobban sikerült, melyikkel elégedett a legjobban?

Egy sorozatba, mint a Gusztáv, az ember betagozódik, tehát olyan epizódokat kell csinálni, amik illeszkednek egy nem feltétlenül a saját elképzelései alapján kidolgozott rendszerbe. Mivel fiatal voltam, szerettem volna "kialakítani" magam, de a Gusztávnál nem volt erre mód, ott mindig ugyanazt kellett csinálni. "Gusztávban zseniális vagyok" – mondtam viccesen magamnak. Aztán végül egy 1968-as Air India reklámfilm készítése során kaptam ötleteket, tippeket és ezáltal ihletet a film art directorától. Ekkor kezdett el érdekelni az animációs metamorfózis, tehát amikor egy dolog átalakul valami másba, és az átváltozás folyamata hozzáad az egészhez valami többlet gondolatot. Ami mögöttem van, az én vagyok, én ezt tudtam hozzátenni ehhez a szakmához. Mondanám, hogy összességében elégedett vagyok, de az ember sohasem elégedett, viszont egy már lezárt életmű esetében ezen már nem érdemes problémázni: lehet, hogy a Tragédiával (Az ember tragédiája, 2011 – a szerk.) kellett volna befejeznem. De szintén egy korábbi tapasztalatom, hogy "le kell csengetni" az ilyen nagy vállalásokat, ki kell fújnom magam. Talán az Arcmáson is ez látszik: kifújtam magam.

mikulas_ferenc_es_jankovics_marcell_2017_kaff_sajtotajekoztato.jpg

Mikulás Ferenc és Jankovics Marcell a 13. KAFF sajtótájékoztatóján (Fotó: Banczik Róbert)

Több filmjében jelenik meg a küzdelem motívuma (Sisyphus, Küzdők). Olyan évekig tartó munkák esetében, mint Az Árpádok emlékezete, a Magyar népmesék, vagy legutóbb a 28 évig készülő Az ember tragédiája mi jelenti a legnagyobb küzdelmet az alkotó számára?

Az évek folyamán munkakutya lettem: akkor érzem jól magam, ha dolgozhatok. Fiatalkoromban viszont már az is küzdelmet jelentett, hogy odaverjem magam a munkához. Nepp Jóska mindig mondta, hogy "oda kell magam korbácsolni" a rajzasztalhoz. A rajzfilmkészítés folyamata kicsit emlékeztet arra, amikor a középkori szerzetesek kódexeket másoltak: asztal fölé görnyedős, hosszú és nehéz munka ez is. De azt, hogy én egy küzdő alkat vagyok, csak utólag fedeztem fel magamban, hiszen ebben a szakmában a küzdelem a négy fal között zajlik, nem a nagy nyilvánosság előtt. De például azért is küzdenem kellett, hogy életben maradjak addig, amíg elkészül Az ember tragédiája: nagy küzdelem keretében hagytam fel az értelmiségi életformával, szoktam le a dohányzásról, és kezdtem el kicsit jobban odafigyelni az egészségemre.

Andrasev Nadja, Bucsi Réka, Tóth Luca vagy Vácz Péter révén jelentős nemzetközi sikerei vannak manapság a hazai animációs filmnek. Mit gondol erről a fiatal animációs filmes nemzedékről?

Nagyon jók például az említett alkotók és nagyon jó a képzés is, amit a MOME nyújt, a sikereik őket igazolják, viszont kevésbé érzékelem az úgynevezett "magyar" vonalat. A magyar animációs filmben régebben sok különböző egyéniség volt jelen, talán azért, mert a magyarok alapból individualisták. Ez a sokszínűség egyébként Dr. Matolcsy György érdeme is volt, aki sokféle alkotót gyűjtött maga köré annak idején: Kovásznai, Reisenbüchler, Dargay, Nepp, vagy én – ez már annyiféle világ, ahány nevet felsoroltam. Ez volt talán a magyar karakter. Ezt most nem érzem annyira. Aki kilóg a sorból és akit nagyon kedvelek, az Ducki Tomek (a legutóbbi KAFF-on Fürdő című filmje nyerte a fesztivál nagydíját – a szerk.), ő az az egyéniség, aki igazán más. A többiek talán most még inkább egy trendet képviselnek, ami jól működik, de én nagyon kíváncsian várom, hogy mikor találják meg a saját hangjukat. Most kicsit úgy érzem, hogy megváltozott a korábbi nemzedékekre jellemző sokszínűség. De ez majd úgyis kiderül, meg hát én 76 évesen könnyen beszélek. Előttük még ott az egész élet, nem irigylem őket. (nevet)

Jankovics Marcell Arcmás című filmjét a KAFF magyar rövidfilmes programjának első szekciójában június 21-én, szerdán 19.00-tól lehet megnézni, az Árpádok emlékezete sorozat A keresztesek Magyarországon című epizódja pedig a magyar TV-sorozatok 3. válogatásában lesz látható június 22-én csütörtökön 22.00-s kezdéssel. Mindkét vetítést a Hírös Agóra színháztermében tartják.

A bejegyzés trackback címe:

https://dotandline.blog.hu/api/trackback/id/tr4812603813

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása