Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Dot & Line

Cukiságbomba nemezköntösben

Trollok kritika

2016. november 05. - Lanczinger Mátyás

Trollokból sokféle van, az egyik leghíresebb fajta például a Tolkien-féle, de jelenkorunkban leginkább az internet kommentfalaira szabadult arctalan és gyűlölködő néphadsereg tagjai büszkélkedhetnek ezzel a megtisztelő elnevezéssel. De hogy, hogy nem, vannak ezek az égnek meredő hajú kis mócsingtrollok is, Hupikék Törpikéktől balra, Az én kicsi pónimtól pedig jobbra. 1960 óta léteznek mint apró játékok, őshazájuk Dánia, atyjuk pedig Thomas Dam (innen is eredeti nevük, vagyis a "Dam doll"). De rengeteg ország (és cég), rengeteg mutáció, eltűnés, majd újra feltűnés övezi karrierjüket. Inkább játékok és egy sokat másolt brand voltak ők, az animáció területére ritkán merészkedtek, bár a Toy Story-ban már egy visszatérő cameo-szerep is adódott számukra. A Dreamworks pedig gondolt egy nagyot és dollárjeleket vizionálva újraboot-olta az egész baba-bandát, átfolyatva őket a 3D animáció szűrőin. Az eredmény pedig egy menő, ovis, bulis mozi lett.

trollok_2.jpg

A történet szerint Bergen Town lakói zsörtölődő, őgyelgő, szürke lények, akiknek évente egy napnyi fénypont jut, a Trollala ünnepe, amikor mindannyian elfogyasztanak egy-egy élő trollocskát, ami szerintük a boldogság egyetlen létező varázsszere. A trollok népfogyatkozási okokból ezt nem akarják annyiban hagyni, ezért egy élelmes pillanatukban kereket oldanak, a bergeniek legnagyobb pechjére. A főboszorkát (aki egyébiránt séf) mint bűnbakot száműzik, neki innentől egy célja lesz, hogy visszaszerezze a trollokat az étkezőasztalra és persze önmaga egykori pozícióját, mint Trollala fővédnök. Telnek az évek, a trollok az erdő rejtekén pedig nap nap után csak élik hedonista életüket, buliznak, nevetgélnek, táncolnak, énekelnek, minden csupa szín, csillámpor és funky. Egyetlen ellenpont Branch (a magyar fordításban Ágas), aki a pesszimista-realista életszemlélet mosolymentes katonája. Élete csupa óvatosság és előkészület. Amikor viszont lecsap a gonosz, vagyis a bergeni séf-boszorka, és elrabol egy szütyőnyi trollt, akkor a mentőakció során hasznosnak mutatkozik tudása és kiegyenlíti másik főhősünk, Pipacs (vagyis Poppy) örökös optimizmusát.

trollok_3.jpg

A filmet több alkotóelem is rendesen viszi a hátán. Én általában süvöltőfrászt kapok, ha egy filmben énekelnek, de itt korrekten át van ugorva a léc: megannyi trollosított slágert kapunk, ami magyar nyelven énekelve elsőre bizarrnak tűnhet, de egész jó színvonalon hozták össze, ami már megér egy elismerő kacsintást (egyedül a Sound of Silence maradt valami érthetetlen okból angolul). Külön jópont jár Edvard Grieg szerzeményének (A hegyi király barlangjában) hip-hoposított verziójáért. A másik nagyon erős vonal a világ kidolgozottsága. A 3D animációs mozik egyre inkább abba az irányba (is) haladnak, hogy régebbi technikákat mímelnek, vagy legalábbis mixelnek össze maiakkal. A Lego Movie a pixillációt (vagyis a stop motion-t) mímelte, a Peanuts (avagy Snoopy és Charlie Brown – A Peanuts film) pedig a pattogós 2D-animációt húzta rá 3D-s alapokra. A Trollok is hasonlóképpen tesz, amennyiben a világa olyan, mintha szőtt-varrott báb világ lenne, épp csak a cérnák nem lógnak ki. A hátterek mintha mind nemezelve lennének, a tűz sem "igazi", hanem fátyolszerű anyagot idéz. Nyoma sincs annak a fajta realitásigénynek, hogy egy fának igenis úgy kell kinéznie, mintha igazi fa lenne (ezt most már úgy tűnik, a Dzsungel könyve és társai viszik majd tovább), egy mesének legyen a teljes világa mese. És szerintem ebben lett a legerősebb a Trollok, nagyon jó a filmet nézve elcsípni egy-egy külön figurát, háttérelemet, különösen viccesek a szőrös-kócos szörnyek, mindenféle pókok, vattaszerű pacsizó hippifelhő és még sorolhatnám. Nem beszélve a troll figurák önműködő hajzatáról.

trollok_1.jpg

A filmet pedig teljesen átlengi a bulihangulat, minden figura nagyon cuki, de szinte sosem válik idegesítővé. Persze eleve nem árt egy adott affinitás, hogy valaki bírja ezt a színes gumicukor világot, de ha ezen túllépünk, kapunk egy jó humorú, erős tempójú, gazdag filmet, ovis célközönséggel, de egyáltalán nem csak ovisoknak, amibe két poén közé még mondanivaló is szorult. Nem a Pixar-féle forgatókönyvi kidolgozottsággal és mélységgel van dolgunk, de ez nem is baj. A Trollok-nak megvan a saját felszabadult világa és nem utolsósorban kiváló gyógyír a borzalmas Kedvencek titkos élete okozta agyhalál kezelésére. És ha szerencsés a nemezcsillagok állása, pozitív ellenpólusként egy idő után talán rájuk is többet asszociálunk majd, ha a „troll” szó elhangzik a jövőben.

A bejegyzés trackback címe:

https://dotandline.blog.hu/api/trackback/id/tr5211932515

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása