Az utóbbi években egyre népszerűbbé vált az LMBTQ téma a mainstream animációs filmekkel kapcsolatban, ami leginkább talán a Jégvarázshoz köthető: mióta mozikba került a testvéri szeretetet feldolgozó film, folyamatosak a találgatások, hogy vajon Elsa leszbikus-e és a Let it go című szám vajon egy áthallásos coming out-e. Ahogy a Limbo-Limbo Travel rendezője, Kreif Zsuzsanna mondta a Femtrail vetítés utáni beszélgetésen, könnyű mindenre rámondani, hogy feminista, amit nők csinálnak, ez az analógia pedig azoknál a Disney-hősnőknél is hasonlóan működik, akiknek a filmben nem a férjszerzés a(z élet)céljuk, hanem mondjuk önmaguk megtalálása, a férfi szereplők redukálása pedig még inkább okot ad arra, hogy a rajongók azon vitatkozzanak, hogy vajon kedvenc karaktereik LMBTQ személyek-e. Nyilván ez csak a felszín és ennél sokkal mélyebb fejtegetésekbe és konspirációk gyártásába is belemennek a rajongók, de még mindig kényes témának számít, hogy egy elsősorban gyerekeknek szóló filmben vagy sorozatban mennyire lehet expliciten megjeleníteni a genderkérdéseket. Legutóbb a Szenilla nyomában című Pixar-filmnél volt tele a sajtó azzal, hogy végre lesz egy nyíltan homoszexuális pár egy mainstream és gyerekeknek szóló filmben, de aztán mégsem lett.
A keleti és nyugati animációkban ez a téma teljesen másképp jelenik meg, mert míg keleten hosszú évek óta mindennapos szereplők az LMBTQ karakterek és a genderkérdések az animékben (a nemi szerepek változásáról az animékben Dobay Ádám írt egy remek cikket a Filmvilágba), addig nyugaton nagyon kevés olyan animációs filmet találni, mely nyíltan szerepeltet meleg karaktert. Persze még mindig a fősodorbeli animációkról van szó, hiszen az egyedi animációs rövidfilmeknél szintén más a helyzet, ezeknél sokkal szabadabb az alkotó, így könnyebben nyúlhat gendertémákhoz (mint például legutóbb Tóth Luca a Superbiával).
Tóth Luca: Superbia
Az LMBTQ és a feminista kérdések sokszor kéz a kézben járnak, ezért nem mindig lehet elkülönítve beszélni róluk, különösen a főleg női hősökkel dolgozó Disney-nél. Akárcsak a queer elméletek, a feminizmus is a hatvanas évek polgárjogi és kisebbségi mozgalmaiba csatlakozott be, nemcsak Amerikában, hanem Európában is, de míg az amerikai politikai és aktivista volt, addig az európai sokkal inkább teróiaközpontú, ahol akadémikus módszerekkel próbáltak teret hódítani. Ez a probléma az animációs szakmában is megmutatkozott, az utóbbi években kerülnek elő azok a levelek és beszámolók, melyek arról szólnak, hogy a Disney-nél korábban miért nem dolgozhattak nők magasabb pozícióban, mint a kifestők és egyáltalán miért nem dolgozhattak egy fedél alatt a férfiakkal, illetve ez később hogyan változott.
Egy, vagy inkább több könyvet kitenne ez a téma, de egyelőre főleg csak geek-cikkekben találkozni az animációs filmek és a genderkérdések kapcsolatának fejtegetésével. Ha csak a Disney-t nézzük, 1995-ben a Pocahontas-szal lepte meg a közönséget, hogy egy erős, öntudatos, tettrekész (és nem mellesleg indián) nőt tett meg főhősnek ("Disney-hercegnőnek"), aki nem hódolt be a párválasztási szokásoknak nemcsak a történeten belül, de még a Disney animációs kánonján belül sem, 1998-ban pedig a Mulan-nal merészkedett még messzebb a stúdió, melyben a címszereplő férfinak öltözve küzdi végig a katonaságot, majd szeretnek egymásba a hadsereg vezetőjével, ezzel finoman behozva a meleg-témát. 2013-ban a Jégvarázs követte azt a sémát, amit az egy évvel korábbi Merida, a bátor a Pixar-nál, hogy az önmagad megismerése és elfogadása fontosabb, mint a társadalmi elvárások. A mellékszereplőkben mindig szeretnek kísérletezni a filmesek, így az animációsok is, ezért ott több (vélhetően) LMBTQ karaktert találunk: a Jégvarázs postáját és szaunáját vezető Oaken, a ParaNorman agyatlan nagyfiúja, Mitch, vagy a Pocahontas antagonistája, Ratcliffe, és még lehetne sorolni az utalásos következtetéseken alapuló meleg karaktereket. Van egy olyan elmélet is, mely szerint a Scooby Doo sorozat Fred nevű szereplőjének is csak alibi barátnője Daphne, mert az alkotók egy direkt és sztereotip fricskának szánták a fehér kasmírpulóvert és selyemkendőt viselő, jól fésült szőke fiút éppen a gendertémák fellendülésének évtizedében. De az sem lehet véletlen, hogy A kis hableány antagonistája, Ursula kiköpött Divine, az egyik leghíresebb drag queen, akit többek közt John Waters hírhedt Rózsaszín flamingók című filmjében is láthattunk.
Szóval jócskán van miről beszélni és kell is, nemcsak a filmek és a közönség, hanem az alkotók miatt is. Míg a képzőművészeti és irodalmi területeken, de még az élőszereplős filmek terén is sokkal többen coming out-olnak, addig az animációs szférában jóval kevesebben. Örök téma, ha egy élőszereplős film rendezője meleg, akkor az hogyan hat ki a filmjeire, mint például Pedro Almodóvarnál, Pier Paolo Pasolininél, Jodie Fosternél vagy Lisa Cholodenkonál, de egy pont után ésszerűtlenné válik az okozati fejtegetés, hiszen például James Wan sem azért készítette el a Fűrészt, mert pszichopata sorozatgyilkos lenne.
Hazai viszonylatban nem tűnik releváns hírnek, hogy a Steven Universe című gyereksorozat alkotója, Rebecca Sugar coming out-olt a hétvégén a San Diego-i Comic Con-on, de animációs viszonylatban az. A Steven Universe volt a Cartoon Network első, teljes egészében nő által készített sorozata, és azon kevés fiataloknak szóló (nyugati) szériák egyike, amely nyíltan leszbikus karaktereket szerepeltet és mely gyerekbarát módon beszél nemi- és szexuális kérdésekről. A 29 éves rendezőt a Comic Con-on arról kérdezték, hogy mi inspirálja őt abban, hogy olyan fontos témákat dolgozzon fel, mint a női egyenjogúság és az LMBTQ mibenlét, melyre azt a választ adta, hogy nagyrészt a saját tapasztalata biszexuális nőként. ("In large part it’s based on my experience as a bisexual woman.") Sugar válasza után a közönség megtapsolta az alkotót, aki kicsit meg is szeppent és többször belezavarodott a mondanivalójába. Sugar szerint ezek a témák nagyon sokban alakítják az embert, és hogy az él a köztudatban, hogy ezekről nem szabad gyerekekkel beszélni. De közben mindenki mesél nekik a szerelemről, a vonzalomról, és eleve nagyon sok történet szól magáról a szerelemről. Szerinte igenis sokat számít, ha olyan történteket hall az ember, ami bizonyítja, hogy a hozzá hasonlókat is lehet szeretni, és ha nem hallanak ilyen történeteket, akkor más emberek lesznek. Sugar számára nagyon fontos, hogy a gyerekeknek beszéljenek ezekről a témákról, mint ahogy beszélnek az identitásról is. A Steven Universe alkotója úgy fejezi be válaszát, hogy szeretné azt érezni, hogy létezik, és szeretné, ha mindenki más is így érezne.
Az alábbi videón megtekinthető Sugar válasza (46:20-tól), a beszélgetés első része pedig itt látható.
Sugartól korábban már többször lehetett hallani, hogy számára mennyire fontos az LMBTQ téma, illetve karakterek az animációkban, Amid Amidi, a Cartoon Brew szerkesztője pedig talált egy korábbi videót, amelyben a Steven Universe alkotója éppen arról beszél, hogy a Disney animációiban miként jelennek meg a szerelmet és a szexualitást érintő témák heteroszexuális szempontból ábrázolva.
Ahogy Amidi is kiemeli, Sugar coming out-ja azért is bír nagy jelentőséggel az animációs szakmában, mert jól mutatja, hogy az alkotók a szerzői rövidfilmeken kívül a kereskedelmi animációkban is kifejezhetik és felvállalhatják önmagukat, illetve nem csak a független (és felnőtteknek szóló) animációkban lehet genderkérdésekkel foglalkozni. Ez, valamint hogy éppen egy sikeres, kommersz animációs sorozat készítője vállalta fel biszexualitását, Amidi szerint azt eredményezi, hogy az animáció még komolyabban lesz véve mint történetmesélő médium.
A Cartoon Brew szerzője azt is említi, hogy ugyan ő is tud több meleg animációs alkotóról (akár az amerikai animáció aranykorából), de ők ezt nyilvánosan nem vállalták fel, pedig Amidi szerint ezek az animációs filmek más megvilágításba kerülnének azáltal, ha a közönség ismerné a készítőik identitását.
Rebecca Sugar (Comic Con, 2016 | Forrás: Steven Universe)
via Cartoon Brew | Képek: Filmunió, Steven Universe
