Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Dot & Line

A nyalintáson innen és a Superbián túl

2016. május 19. - Herczeg Zsófi

Úgy elfogta a szerkesztőséget az öröm, hogy idén két magyar animáció is kint van Cannes-ban, hogy majdnem elmaradt az idei mustra a cannes-i animációkról. Idén sajnos nincs túl sok, tavaly összesen nyolc animáció volt, idén csak hat van – viszont ebből kettő magyar alkotás!

A cannes-i fesztivál rövidfilmes versenyprogramjába vegyesen válogatnak élőszereplős és animációs filmeket, idén viszont egy animáció sem szerepel a szekcióban. Tavaly egyébként kilenc alkotás – köztük két animáció – versenyzett a rövidfilmes Arany Pálmáért és végül éppen egy animáció lett a nyertes: a libanoni Ely Dagher Waves 98’ című önéletrajzi darabja.

A hivatalos program másik nagyjátékfilmes szekciója az Un Certain Regard, melybe a bátrabb és formabontóbb filmeket válogatják a szervezők. Ebben a versenyben mutatkozik be az Oscar-díjas Michaël Dudok de Wit első egészestés animációja, a The Red Turtle (La Tortue rouge). A dialógus nélküli film a francia Why Not Productions, a német Wild Bunch és a japán Ghibli Stúdió koprodukciójában készült és egy hajótörött férfiről szól, akinek a szigetről való minden menekülési próbálkozását megakadályozza egy vörös teknős. A holland rendező Father and Daughter című 2000-ben készült rövidfilmjével többek közt elnyerte az annecy-i fesztivál nagydíját, valamint az Oscar-díjat is. Egyébként a The Red Turtle lesz az idei annecy-i fesztivál nyitófilmje is, Magyarországon pedig a Mozinet fogja forgalmazni és ősszel kerül a hazai mozikba.

A filmes hallgatók munkáit felvonultató Cinéfondation szekcióba idén is 18 mű került és ismét négy animációt találunk köztük. Ebbe a blokkba válogatták be Andrasev Nadja MOME Anim diplomafilmjét, A nyalintás neszét, mely Bodor Ádám egyik novelláján alapszik és egy városi nő magányosságáról és szürreális társkereséséről szól. A nyalintás nesze cannes-i szereplése azért is nagy szó, mert először jutott ki MOME-film a fesztiválra, illetve ez az első magyar animáció a Cinéfondation 18 éves történetében. A rendezővel az Origón, a filmhun és a vs.hu-n olvasható interjú, a filmről pedig az Origo írt kritikát. A filmet legközelebb a júniusban kezdődő annecy-i filmfesztiválon vetítik a diplomafilmes versenyszekcióban.

A nyalintás nesze mellett még három animációval találkozunk a diplomafilmes versenyben. A francia Mélody Boulissiére az ENSAD (École nationale supérieure des Arts Décoratifs) hallgatójaként készítette Ailleurs (Somewhere) című festményfilmjét, mely egy férfiről szól, aki kilépve a fogyasztói társadalom nyomása alól világkörüli útra indul.

Jac Clinch The Alan Dimenstion című, kevert technikát alkalmazó animációja az angol NFTS (National Film and Television School) programjában készült. Főszereplője Alan Brown, akinek az a különleges tulajdonsága, hogy képes előre látni az emberiség jövőjét és a reggelit. Felesége, Wendy viszont besokall attól, hogy a kognitív evolúció következő lépésével kell együtt élnie.

A svájci Hochschule Luzern – Design & Kunst hallgatójaként Remo Scherrer egy animációs dokumentumfilmet készített az alkoholizmusról. A Bei Wind und Wetter (Whatever the Weather) éles fekete-fehér kontrasztokban járja körül az alkoholizmus következményeit a főszereplő Wally szemszögén keresztül, akinek anyja alkoholfüggősége és az általa okozott mindennapi tehetetlenség és kétségbeesés meghatározóan alakította gyerekkorát.

A cannes-i fesztivál kísérőprogramja a Kritikusok Hete, melybe nem sűrűn válogatnak animációkat (tavaly például egyáltalán nem, bár 2014-ben kettő animáció is szerepelt). Idén Tóth Luca első egyedi filmje, a Superbia versenyzik másik kilenc rövidfilmmel együtt. A Superbia a nemek közti előítéleteket és konfliktusokat térképezi fel a modern társadalomban elfogadott, tradíciókra és biológiai alapra helyezett szerepek kifordításával. A 15 perces alkotás egy képzelt társadalomban bekövetkező változást taglalja több karakter aspektusából is, kísérleti történetvezetéssel és pajkos életképekkel. A rendezővel és a producerrel az Indexen, a filmhun és a vs.hu-n látható interjú, a filmről pedig az Origo írt kritikát.

UPDATE A Rendezők Kéthetén két rövid és egy egészestés animáció mutatkozott be (tavaly egyébként egy animációs alkotás sem szerepelt a programban). A spanyol Alberto Vasquez 11 perces kisfilmjében, a Decoradóban egy furcsa világ még különösebb élőlényeinek mindennapjaiba nyerünk bepillantást. A leírás szerint a világ egy csodálatos színpad, de a szereplői gyalázatosak. 

A másik rövidfilm a cseh Jan Saska Happy End című munkája egy fekete komédia a halálról, mely hepienddel végződik. A hatperces film valószínűtlen találkozások sorozatából áll: vadászok, traktor sofőrök, egy diszkós arc és egy hulla.

A Rendezők Kéthetén egy egészestés animáció mutatkozik be, noha egészestésnek nevezni talán túlzás, hiszen csupán 67 perces. A svájci születésű Claude Barras Ma vie de Courgette című stop motion darabjáról azt mondják, hogy olyan, mint Wes Anderson és Tim Burton művészetének ötvözete: egy nemrég elárvult, tíz éves kisfiú új barátokat talál az árvaházban, ahol kiderül, hogy mindegyiküknek megvan a maga szívszorító története, és ahol az ifjúkori szerelmet is megismeri. 

A bejegyzés trackback címe:

https://dotandline.blog.hu/api/trackback/id/tr958731202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása