Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Dot & Line

Tapsi Hapsi, Popeye, Kuka, Hook kapitány és Porco Rosso egy asztalnál

2015. december 15. - Herczeg Zsófi

November hatodikán hat animációs filmrendező és író – Pete Docter (Agymanók), Charlie Kaufman (Anomalisa), Peter Sohn (Dínó tesó), Steve Martino (A Peanuts film), Roger Allers (A próféta) és Richard Starzak (Shaun, a bárány - A film) – ült le egy asztalhoz és beszélt legutóbbi filmjének elkészültéről.

animators_groupshot.jpg

Pete Docter, Peter Sohn, Steve Martino, Charlie Kaufman, Richard Starzak, Roger Allers

Beszéltek arról, hogy az animációs filmkészítés olyan, mint egy maraton, nem szabad sok sprintet futni közben, mert akkor a végére nem lesz jó a munka, hanem meggondoltan kell minden fázist végigcsinálni és hogy ilyenkor még a közös ebédek is milyen élvezetesek, mert brainstorming van. 

Charlie Kaufman kakukktojásként ült a csapatban, mivel ő korábban nem dolgozott animációs filmen, az Anomalisa volt az első, melynek írója és társrendezője is volt. Érdekes volt hallani, hogy valójában nem animációs filmre írta a történetet, csak később találtak hozzá egy stúdiót és azután írták át animációs formára. Eredetileg egy színdarab volt az Anomalisa, pontosabban rádiójáték, ezért át kellett dolgozni animációs látványra a szöveget és a történetet is. Kaufman szerint a film egyszerre realista, álomszerű és szürrealista is, ehhez pedig tökéletesen passzolt a bábfilmes forma, mivel az is ilyennek hat. A szinkronra három színészük és három napjuk volt, a dialógusokat pedig egyszerre rögzítették a szinkronhangokkal. Ezzel szemben Pete Docterék például a Toy Storynál külön vették fel a szinkront, Tom Hanks és Tim Allen nem tartózkodott egy helyen (földrajzilag sem) és úgy kellett aztán összefésülniük. Az Agymanók esetében arról mesélt Docter, hogy Amy Phoeler sokszor improvizált és lazábban vette a dialógusokat, Roger Allers pedig ugyanezt említette a Prófétával kapcsolatban, ahol Salma Hayek használt néha saját szöveget. 

A Peanuts film rendezője, Steve Martino arról mesélt, hogy milyen volt gyerekekkel dolgozni. Néha kitaláltak saját szavakat, máskor pedig nem mindig működött a szinkronnál az, amit leírtak a forgatókönyvben. Szerinte emiatt a story boardosoknak egyben animátoroknak is kell lenniük, hogy a végeredmény is jobban összeálljon. 

Pete Docter elárulta hogyan szokta inspirálni a szinkronszínészeket, illetve azt is, hogy kit kellett kiírni vagy mit kellett megváltoztatni az Agymanókban. Például Derű szerepét nem nyomhatta el egy hasonló érzés, ezért akit eredetileg kitaláltak mellé (büszkeség), azt kihúzták. Doctert arra a kérdésre, hogy miként segít az elsőfilmes Pixar-rendezőknek, azt válaszolta, hogy ők adnak tippeket, de megmondják, hogy ne mindent kövessenek és tartsanak be, hanem a maguk módján oldják meg, mert ha más ötleteit csinálják meg, az idegennek fog hatni.

Roger Allerst arról faggatták, hogy milyen volt több rendezővel együtt dolgoznia. Viccesen mesélte, hogy ez új volt neki és skype-on tartották a kapcsolatot a többiekkel. De részletesen beszél arról is, hogy miként választották ki a verseket és azokat hogyan írták filmre. A Peanuts filmmel kapcsolatban Martino elmondta, hogy egy sok évtizede létező képregényt kell megfilmesíteniük, ráadásul egészestés formában és ez is kihívás volt. 

Szóba került a dialógus kérdése is, hogy mit mondhatnak el szóban és mit a képpel. A Shaun, a bárányban például nincsen szöveg, de valahogy le kell kötni a nézők figyelmét. Azokban az animációkban, melyekben egy-egy szereplő néma, őket is fel kell ruházni karakterrel, ezt pedig vizuális poénokkal tudják elérni. Az Anomalisában például eredetileg nem voltak vizuális poénok mivel rádiójátékként íródott , ezért később kerültek bele ezek az apró humorforrások. Charlie Kaufman viccesem meg is jegyezte, hogy ő szereti a dialógusokat, hiszen író, de érdekesnek tartotta nem létező karakterekre egy létező világot és helyzetet rakni.

A korhatár-besorolásról is szó esett. Az Anomalisa R-rated besorolást kapott (17 éven alul felnőtt felügyelete ajánlott) a meztelenkedés és a szexjelenet miatt, de Kaufmanék nem féltek attól, hogy NC-17-es (vagyis csak felnőtteknek ajánlott) kategóriába kerül, mert ezeket a részeket el tudták volna még valóságosabban is készíteni. A Dínó tesó rendezője, Peter Sohn elmondta, hogy sokat beszéltek arról, hogy mennyire legyen ijesztő és valós a film (a magyar kritikák egyébként meglepően erőszakosnak találták), a Peanuts filmet pedig nem próbálták G kategóriából (vagyis korhatár nélkül megtekinthetőből) PG besorolásúvá tenni, hogy a tinédzserközönséget is bevonják.

Docter az Agymanók kapcsán elmondta, hogy mivel nagyon komplex film, aggódtak, hogy vajon a gyerekek biztos érteni fogják-e, de a film után olyan visszajelzéseket kapott, amik megerősítették, hogy jó, amit létrehoztak. Egy gyerek például nem mert leugrani az ugródeszkáról a medencébe, de eszébe jutott, hogy most a félelem vezérli, így legyűrte. Docter szerint ezért nem szabad alábecsülni a gyerekeket, hogy majd értik-e a látottakat. Persze még így is sok olyan poént tesznek a filmjeikbe, amik a nagyobbakat célozzák, de így próbálják felosztani a film (jelentés)rétegeit. Roger Allers ezzel szemben azt mondja, hogy ők a Disney-nél nem gondolnak másra, csak magukra. Nem érdekli őket mások véleménye, hogy mit akar a közönség vagy a gyerekek, csak hogy ők mit szeretnének elérni a filmmel, hogy őket mi szórakoztatja. Egyébként egy kivételével mindegyik rendező azt mondta, hogy csak a közeli ismerőseiknek vagy a családjuknak mutatják meg a kész filmet, nem szoktak próbavetítést tartani, hogy lássák mi működik és mi nem. A Shaun, a bárány volt a kivétel, amit kétszer is levetítettek a próbaközönségnek, felvették a reakciókat és az alapján alakították az egyes jeleneteket.

A filmek marketingjéről is beszélgettek, hogy mennyire folynak bele az animáció promójába. Az Anomalisat például próbálták minél kevésbé reklámozni Kaufmanék, sem képet, sem videót nem megjelentetni róla, a plakátján is csak egy tarkót láthatunk és a trailere is csak november elején került fel netre. A készítők nem akartak semmit kiszivárogtatni, de az első nyilvános vetítés után robbant a bomba és mindenhol róluk beszéltek.

A folytatásokról Pete Docter azt gondolja, hogy a filmekben egy kerek egész történetet hoznak létre elejével, közepével és végével, utána már nehéz belenyúlni. Docter egyébként az Agymanókkal kapcsolatban még azt is elmondta, hogy kicsit pszichológusnak érezte magát, mikor kitalálták, hogy az egyes karaktereket mi motiválja.

Zárásként arról kérdezték a hat animációs rendezőt, hogy mely animált karakterek lennének egy hétig. Steve Martino, a Peanuts film rendezője Kuka lenne, mert olyan ösztönlény, Docter és a Shaun, a bárány rendezője, Richard Starzak Tapsi Hapsi bőrébe bújna, Roger Allers mindig is egy vicces villain szeretett volna lenni, így Hook kapitányt választaná, Kaufman Popeye mellett döntött, a Dínó tesó rendezője, Peter Sohn pedig Miyazaki Hayao egyik filmjének címszereplőjének, a mesterpilóta Porco Rosso karakterét venné magára. 

Alább megnézhető az egyórás kerekasztal-beszélgetés, de aki inkább olvasná a szerkesztett interjút, az a Hollywood Reporter oldalán megteheti. 

A bejegyzés trackback címe:

https://dotandline.blog.hu/api/trackback/id/tr608175220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása