Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Dot & Line

MET: az ötödik animációs tanév és a második Animascope

2015. október 03. - Herczeg Zsófi

"Az első alkalom mindig újdonság, a második pedig már hagyomány" – ezzel kezdte köszöntőjét Kepes András, a MET Művészeti Tanácsának elnöke a szeptember 30-án tartott Animascope 2-n az Átrium Film-Színházban.

Szerda este megtelt az Átrium előtere az animáció iránt érdeklődőkkel, ahol másodszorra tartották meg a MET (korábban BKF) animáció szakos hallgatóinak bemutatkozó estjét. Kudron Anna, az Átrium Film-Színház programszervező munkatársa azt is elmondta, hogy idén még várható további kollaboráció a Főiskolával.

12045386_10156259445685112_7107973844820165388_o.jpg

M. Tóth Éva, Varsányi Ferenc, Kepes András

Kepes András a megnyitón elmondta, hogy az animáció szak idén lépett az ötödik évébe, illetve 2015 szeptemberétől az animáció alapképzés mellett elindult az egyetemei szintű animációs mesterképzés is a Főiskolán. Beszélt arról, hogy az animáció alapvetően megváltozott és már csak a nagy öregek emlékeznek arra, amikor még cellekre festettek az alkotók, és ehhez képest ma már komoly számítógépes programmal készülnek a filmek. Kiemelte a Főiskola animáció szakának nagy előnyét, hogy az egyre frissebb animációs technikák mellett a hagyományos eszközökkel is megismertetik a diákokat. A MET egyik legsikeresebb szaka az animáció, ami részben betudható a lelkes szakvezetőnek, M. Tóth Évának és a tanári karnak, valamint a számos díjnak, amit nyertek a diákok a szakon készített filmjeikkel. Beszédét azzal zárta, hogy "a régi animációhoz képest az új animáció más, de a lényeg ugyanaz maradt: fantázia, humor, valamint autonómia a gondolkodásban és a képi világban."

Ezután Varsányi Ferenc beszélt a Magyar Média Mecenatúra programról, mely animációs bizottságának is a tagja. A program 2011-ben indult, előtte több évben nem volt támogatási rendszer. Később kétféle támogatási lehetőség jött létre: lehetett pályázni a Magyar Nemzeti Filmalapnál, ami egészestés filmekre, illetve bizonyos egyetemek diplomafilmjeire ad támogatást, valamint a Mecenatúra programra, ami elsősorban a televíziós támogatást tűzte ki célul (tv-filmek, rövid játékfilmek, dokumentum- és ismeretterjesztő filmek, valamint animációk). Kiemelte, hogy a tavaly októberben tartott Magyar Filmhétig több mint félezer filmet támogattak mindenféle műfajban, ebből 78 animáció készült el a 2014-es filmmustráig, azt követően pedig több mint 150 filmet gyártottak idén a Mecenatúra támogatásával, amiből 38 animációs alkotás. Ezek összesen 120 itthoni és külföldi fesztiválon szerepeltek és a 38 filmből 28 hozott el valamilyen díjat, ezért méltán lehet büszke az animációs szakma. Hozzátette, hogy a MET animáció szakán tanult Dell’Edera Dávid Balkon című animációs rövidfilmterve is kapott támogatást és már gyártás alatt van, amivel megtört a jég: a MET ugyan kimaradt a Filmalap felsőoktatási intézmények diplomafilmjeire szánt támogatásából, viszont a Balkon lett az első, ami MET-es animációként támogatásban részesült a Mecenatúra programban. Az animációs pályázatokkal kapcsolatban még azt jegyezte meg Varsányi, hogy grafikában és látványban nagyon erősek, viszont a sztoriban, a dramaturgiában sokszor gyengébbek a beadott filmötletek, ezért azt ajánlotta a pályázóknak, hogy álljanak össze az SZFE-n forgatókönyvíróként vagy dramaturgként végzettekkel, mert nem feltétlenül jó forgatókönyvíró minden rendező.

A MET animáció szakának vezetője, M. Tóth Éva is örült, hogy a Főiskola is bekerült végre a pályáztatási rendszerbe és megköszönte a Mecenatúra animációs csapatának, hogy lehetőséget kaptak, mert attól, hogy magánfőiskola, nem kevésbé jók vagy kevésbé motiváltak, mint más felsőoktatási intézmények.

Az este két blokkban zajlott: az első részben egy egyórás vetítés volt az évközi feladatokból, filmekből, alkalmazott munkákból, a másodikban pedig néhány végzett MET-essel készített rövid interjút Molnár Judit Anna, a filmhu szerkesztője, utána pedig levetítették az alkotók diplomafilmjeit. Az animációk közt Animascope miniszpotok voltak a MET jelenlegi hallgatóitól.

Az első vetítés két könyvtrailerrel kezdődött: Rödönyi Csilla készítette Bud Spencer, a Libri kiadónál megjelent, 80 év alatt a Föld körül című életrajzi könyvének előzetesét, melyben a címhez igazodó, horizontálisan haladó történetszeletkékben közel két perc alatt jelenik meg Bud Spencer minden filmszerepében. Barkóczi Noémi és Molnár Luca szintén egy Librinél megjelent műhöz, Magos Judit: Demény. Most én ugatok című könyvéhez készített párpercest, melyben Dolmány Attila narrációja alatt elevenednek meg a címszereplő gondolatai.

Ezután következett Adorján Éva és Szakály Réka Instant című filmje, mely – az előző két trailer mellett – az idei KAFF-on is látható volt. A rövid animáció története egy instant szigetekkel házaló ügynök tevékenysége körül forog, melyben keveredik a hagyományos rajz-, a számítógépes és a kollázsanimáció.

A Talált tárgyak című párpercesben animációs gyakorlatokat láthattunk klasszikus technikával készítve. Annyira keveredtek benne a formák, színek, a hangok és az animációs technikák, hogy esztétikailag már-már a trashanimáció kategóriájába sorolható.

Pataki Szandra Let’s Play című szösszenete a krétaanimációkat idézte stílusával és fekete-fehér-zöld színkombinációjával, amiben egy egyszerű vonalfigura deformálódását és a külvilág elemeivel való interakcióját követhettük nyomon egy fekete háttéren.

Két KAFF-szignálfilmet is láthattunk: Kolop Anitáét és Rödönyi Csilláét, akiket a KAFF idején kérdeztem az ID filmjeikrőlKolop Anita a figuratervezés folyamatát vitte vászonra, amiben "először egy jellegzetes formájú vagy irányú vonalból indul ki, és utána tölti meg élettel és részletekkel" és a szpotban egy már korábban megrajzolt figurát dolgozott ki. Rödönyi Csilla ID-filmjében a kép és hang kapcsolatával kísérletezett, hogy ezt a két dolgot miként lehetne közös nevezőre hozni: "A szpot folyamán mindig az újonnan felbukkanó hangok sodorják előrébb a történéseket a következő képkivágásig." 

Két film is hamar közönségkedvenc lett: Hertelendi Amanda és Ottlik Anna Peron című rövidfilmjét már a KAFF-on is elismerték a legjobb karakteranimáció különdíjával és a vetítésen is hamar megszerette a közönség a két, habitusában teljesen eltérő karaktert, akik egy metrómegállóban kerülnek interakcióba. Orosz Tina A 13. királylány című párpercese szintén főleg szereplőinek abszurdságával szerettette meg magát, amiben egy boilertestű királylány szenvedéseit és végül boldog kiteljesülését követhetjük nyomon egy egészen egyszerű formákkal és színekkel operáló világban.

További szignálfilmek is szerepeltek a blokkban: kettőt a 2015-ös Szolnoki Filmszemlére készített Szántó Zsanett és Tóth Erika, valamint válogatást láthattunk a 2014-es Anilogue-ra született szpotokból, melyek nagy része fényanimációval és pixillációval készült.

Hertelendi Amanda még egy filmmel szerepelt az összeállításban, méghozzá a Bánom azt című, riportfelvételekből álló ötpercesével, melyben különböző emberek beszélnek a saját életükkel való elégedetlenségükről, a képeken pedig nudista strandolókat látunk különböző helyzetekben.

Két Híres ember-portrét is láthattunk: Simon Tamás Steve Jobsról, Szolnoki Andrea pedig Leonardo da Vinciről készített animációt, míg előbbiben értelemszerű a technikai fejlődés kifejtése, addig az utóbbiban ez a technicizáció pikírt módon értelmezi újra a mester Vitruvius-tanulmányát.

Gacs Júlia Mirror című szösszenete az ellentétekre épül (fekete-fehér, fiatal-öreg, bal-jobb, stb.), ami a film végén olvad egybe. Ottlik Anna Kiút című animációja saját generációjának dilemmáját fogalmazza meg a menjek-maradjak probléma felvetésével, ami nem csak az emigráció kérdését, de a felnőtté válás elkerülhetetlenségét is a film jelentésrétegeihez csatolja. A két filmet a fekete-fehér színek kötik össze, de míg előbbiben éles a határvonal és ez az ellentét a főmotívum, addig utóbbiban a színbéli ellentét kopárrá fakul és ennek a dilemmának, a bizonytalanságnak az érzését ragadja meg.

A sok számítógépes vagy hagyományos, kézzel rajzolt animáció után egy bábkurzus showreel következett, amiben egy bábfeladat elkészítésébe nyerhettünk bepillantást. Izgalmas volt látni ezeket a mini werkeket, hogy hogyan készítik a diákok az animációkat (ezekből többet is lehetne vetíteni) és hogyan birkóznak meg a bábok animálásával.

Mészáros Borbála The Last Yeti című filmje is ilyen bábfilm és ez is az egyik közönségkedvenc volt a reakciók alapján. A párperces egy magányos Jetiről szól, aki turistalátványosságként szolgál az arra járóknak, de már beleunt az egyedüllétbe, ezért felkeresi Big Foot-ot, hogy töltsék együtt az időt. Egy tréfa miatti félreértés a néző számára a fő humorforrás, amire a narrátorok egyedi Jeti- és Big Foot-szinkronja is rátesz. Itt látható egy werk a filmről.

A blokk utolsó felében három oktató munkáját vetítették: Hajas Tibor Mit kell tudni a kutyaidomításhoz című versét vitte filmre Ulrich Gábor kísérleti versadaptáció formában, aminek különösen hangsávja volt szorongáskeltő. Csáki László régóta várt Kék pelikánjának trailerét is láthattuk, amiben a tőle megszokott krétaanimációs technikával elevenedik meg egy nyolcvanas évektől a kétezres évekig jelentkező probléma, a vonatjegy-hamisítás. A blokkot Gauder Áron egy sziú indián mesét feldolgozó animációja, a Kojot és a szikla zárta, ami a fabulákat, az állatmeséket idézi meg szereplőivel és tanulságával, egyébként egy indián meséket feldolgozó sorozat egyik epizódja. 

12113405_10156259447330112_4751257558342816697_o.jpg

Mészáros Borbála, Rádóczy Zsuzsanna, Németh Balázs, Dell'Edera Dávid, Kádár Réka, Ászity Boglárka, Horányi Réka, Molnár Judit Anna

Az est második része egy rövid interjúval nyitott, amiben Molnár Judit Anna, a filmhu szerkesztője kérdezte Horányi Rékát, Ászity Boglárkát, Kádár Rékát, Dell’Edera Dávidot, Németh Balázst, valamint Rádóczy Zsuzsannát és Mészáros Borbálát a diplomamunkáikról.

Az Úszó című filmtrailer Horányi Réka, Burján Gergő és Bíró Dávid közösen készített diplomamunkája volt, melynek alapmotívuma a küzdelem, az ember saját félelmeivel való szembenézés. A film készítése csapatmunka volt, már a történetírásban is. Az előkészítés fázisában kísérleteztek a technikákkal, végül a papírkivágásos módszer mellett döntöttek, de raktak bele egy csavart, amitől a végső látvány kicsit szokatlannak hat a papírkivágásos animációk közt. A hagyományos technika ellenére az interjúban azt mondta Horányi, hogy a digitális animációt kedveli jobban, szerinte egy képpel is sok mindent ki lehet fejezni, de megelevenítve a képet saját személyiséget, lelket lehet adni egy nemlétező karakternek és olyanná formálni, amilyennek az alkotó szeretné. Jelenleg gyártásvezetőként dolgozik egy 3D-s animációs cégnél.

Ászity Boglárka az ELTE filmszakán kezdte a tanulmányait, ahol Varga Zoltán animációtörténeti óráján ismerte meg az animáció művészeti oldalát egy Svankmajer-film által.  Szerinte az animációnak nincsenek határai, nincs olyan helyszín vagy annyi ember, amit ne lehetne megrajzolni és nem kell színészt vezetni, ami egy plusz nehézséget jelenthet a filmkészítésben, ellenben szinkronnál szükség van rá. Szerencsésnek érzi a magyar filmgyártás helyzetét, hogy az emberek szívességből segítenek mások filmjeinek elkészítésében, ami végülis egy kényszerhelyzet, de éppen ezért tartja pozitívnak ezt a gesztust. Az egyik kedvenc animációja az Oscar-jelölt Adam & Dog, mert szereti a lassú folyású filmeket, amiben időt hagynak a nézőnek felvenni a film ritmusát. A MET-es diplomamunkája a csodaszép képi világú és északi atmoszférájú Isak című filmtrailer, aminek főhőse egy tömegiszonyos erdész, Isak, aki magányosan él az erdőben, a várostól távol és csak telefonon tartja a kapcsolatot munkaadójával, aki folyton szurkálódik. Egy napon viszont egy kellemes hangú nő veszi fel a telefont, ami megváltoztatja Isak életét. Ászity jelenleg a MOME animáció mesterszakának hallgatója, reméli, hogy majd itt fejezi be a teljes filmet.

aszitybogiisak.jpg

Kádár Réka önéletrajzi ihletésű, hagyományos kézi rajzú diplomafilmje az Apámmal élek. A film egy lányról szól, akinek apja Svédországba költözött és új családot alapított, a lánynak pedig egészen apró dolgokról jut eszébe az apja. Furcsa egyes szám harmadik személyben beszélni a lányról, hiszen a lány maga a rendező, aki saját novellájából írta a történetet és a saját narrációjával halljuk a filmet, amitől csak még személyesebbé válik a mű. Kádár Réka is osztja azt a véleményt, miszerint az animációban mindent ki lehet fejezni, a büdzsén kívül nincsenek határok. Gyerekkora óta rajzol, egyik példaképe Miyazaki, aki szerinte úgy mesél komplex emberi történeteket, mintha népmesét mondana és szereti, hogy valós, olykor tragikus emberi sorsok állnak történetei középpontjában. Később szeretne továbbtanulni és fejlesztenie magát azokon a területeken, amik nem az erősségei. Az Apámmal élek is többek közt ezért készült hagyományos 2D-s technikával, mert kiismerhető volt számára és fontos volt, hogy a lehető leghatékonyabban mondja el ezt a személyes történetet.

Már a megnyitóbeszédben említette Varsányi Ferenc Dell’Edera Dávid Balkon című filmjét, mely elsőként nyert támogatást a Magyar Média Mecenatúra Macskássy Gyula-pályázatán a MET-es animációk közt. Az esten még csak a trailerét láthattuk, mivel jelenleg is zajlik a film gyártása. Az elidegenedésről asszociatív módon szóló Balkon az Umbrella stúdiónál készül koprodukcióban a Főiskolával és vegyíti a 2D és 3D technikát. Dell’Edera érettségi után jött rá, hogy animációval szeretne foglalkozni, jelenleg az Umbrellában dolgozik animátorként, de később szeretne rendezni is. Egyik kedvenc alkotója David OReilly, szerinte nagyon jól használja az ikonikus figurákat, mint Mickey egér és Pikachu, a saját alkotói világában.

balkon_delledera.jpg

Németh Balázs nem végzett BA-sként ült az interjúalanyok közt, hanem mesterszakosként és nem is filmmel, hanem csoportos kiállítással diplomázott, melynek címe Büro – A bürokrácia diszkrét bája. Mozgókép és médiaismeret szakra járt, így filmes vonalról érkezett, ahol játékfilmes vizsgafilmek helyett animációkat készített. Őt az animáció komplexitása vonzza, az, hogy majdnem minden művészeti ágban jelen van és hogy az animációkban szabadon lehet a hanggal foglalkozni, aminek így külön hangsúlya, jelentősége lesz. Mivel az analóg technikák vonzzák, a diplomamunkájában már a kezdetektől élőszereplős megoldásban gondolkodott, így lett fotó alapú, azaz pixillációs a négy installációból álló kiállításnak három része, a negyedik pedig 3D-s. Az alkotótársai közt volt fotós, tervezőgrafikus és animációfilmes is. Kedvencei közt említette Kovásznai Györgyöt és Svankmajert is, akik munkái nagy hatással vannak rá. A kiállításról itt lehet részletesen olvasni.

Rádóczy Zsuzsanna és Mészáros Borbála közösen készítették hétperces diplomafilmjüket, a Black Out-ot. Mészáros Bori szerint a történet vonzotta a technikát és fordítva, így a film ötvözi a rajz-, fotó- és kollázsanimációt. A Black Out főhőse egy irodista róka, akinek szürke életét csak a főnöke folytonos piszkálódása teszi még élhetetlenebbé. Így megy ez minden nap, míg nem egy áramszünet alkalmával a főhős kitör unalmas életének körforgásából, útra indul, amin egyre inkább rátalál önmagára. Mindkét rendező a technikai kihívások miatt szeret animálni, ami diplomafilmjükön is meglátszik, hiszen a film lendületes, színes, a különböző technikák ötvözése miatt sokrétű és a zenét is nagyon jól választották meg hozzá.

Rádóczy kedvencei közt az Aardman stúdiót és Nick Parkot említette, amihez csatlakozott alkotótársa is, de Mészáros Bori még a Laika filmjeit is hozzátette. Ő jelenleg egy MOME mesterfilmbe dolgozik be, de szívesen dolgozna nagyobb stúdiónál, illetve érdeklik az interaktív animációk és a számítógépes játékok is.

Bárczy Örs nem volt ott az interjún (vele itt olvasható egy beszélgetés), viszont az ő diplomafilmjét, a Hey, Deer!-t is vetítették. Talán ez volt a legmainstreamebb animáció mind közül, nemcsak vizualitásában, de tartalmában is. A legmainstreamebb alatt azt értem, hogy ez úgy, ahogy van, mehetne a televízióba valamelyik gyerekműsorba, annyira közönségbarát, viszont sokkal kidolgozottabb, mint amikkel a tévében találkozunk. A film főhőse egy szarvas, aki mindennapos rutinként a havat söpri a háza elől, viszont minden este megremeg a föld és másnap kezdődik minden elölről. A filmből persze nem hiányozhat a csavar sem.

Forrás: MET Coming Soon // képek: MET

A bejegyzés trackback címe:

https://dotandline.blog.hu/api/trackback/id/tr67886516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása