Lovrity Anna Katalin MOMEs animációját a Primanimán szerettük meg, ahol maga az alkotó is mesélt róla. A Passionpanther eredetileg nem is különálló filmnek indult: "cry and laugh" témára kellett egy egybeállításos, vágás nélküli jelenetet készíteni, ehhez került később egy eleje- és végefőcím. Így lett belőle film. Ez az egysnittes megoldás annyira jól sikerült, hogy a kameramozgások miatt észre sem vesszük, hogy folyamatos pillanatot látunk.
Az egyszerű történetet (párduclány találkozik egy bennszülött fiúval és szerelembe esnek) pedig éppen a kameramozgások és az üde, élénk színek dobják fel, az életteli hangsáv pedig csak még inkább kiemeli a dzsungel örökké nyüzsgő világát. És akkor a csattanóról még nem esett szó, de inkább nézzétek meg.
