A júliusi válogatást akár nevezhetnénk "Vimeo Staff Pick" válogatásnak is, mert valószínűleg ebben szerepel az eddigi legtöbb Vimeo-plecsnis rövidfilm. Szuperjó hír, hogy az észtek egyik leghíresebb animációsa, Kaspar Jancis elkezdte felpakolni vimeóra a filmjeit és a legutóbbit, a Pianót is lehet végre látni; de itt van még az Oscar-jelölt A Single Life, és egy új LMBTQ kisfilm, az In a Heartbeat is, ami a gyerekszerelmet mutatja be Pixar-cuki módon. 

Glaser Kati legújabb animációs rövidfilmje, a Virágnyelv végre tévéképernyőre kerül!

A Városi legendák, a Három nagymamám volt és a FIN rendezőjét párszor már az egekig magasztaltuk összetéveszthetetlen mesélői stílusa miatt, ami tobzódik a bájban, a humorban és a mindennapokból ellesett, kicsit sem hétköznapi pillanatokban. Glaser Kati új filmjével, a Virágnyelvvel a korábbiakhoz képest egy egészen más irányt vett, a humorból visszavett, és egy lassabb, melankolikus hangulatú és a különböző animációs technikákat vegyítő kísérletező rövidfilm született, amelyben azért fel-felbukkan néhány utalás a rendező korábbi munkáira.

A Virágnyelv 2015-ben kapott támogatást a Médiatanács Dargay Attila-pályázatán és a leírás szerint két XIX. századi könyv inspirálta, melyek az akkoriban használt titkos kommunikációs nyelvek abszurditásáról és más praktikákról, furcsaságokról szóltak. A tízperces film mintha egy kis terepasztalon játszódna, ebben a mikrovilágban pedig még apróbb pillanatokat láthatunk, amiben a szereplők épphogy csak érintik egymás életútját. "A minket körülvevő világ számtalan lehetőséget kínál fel egyszerre, lelkiállapotunktól függ, hogy az adott pillanatot miként éljük meg: jól vagy rosszul. A világegyetem és a mikrovilágunk összefüggései apró részletekben mutatkozik meg: kutyasétáltatás, lepkék, madarak, katicabogár, felhők repülése, halak, papírhajó úszása, falevél hullása, félénk randevú, galambbúgás, zongorajáték…"

Glaser Kati a Filmhunak adott interjúban mesélt a Virágnyelvről, melyben vegyítette a különböző animációs technikákat: "Az egymás mellé rendelést nagyon szeretem. A Virágnyelv még szélsőségesebb volt, amikor beadtam rá a fejlesztési pályázatot. Majdnem jelenetről jelenetre váltottam a technikát. A szinopszis szerint egymástól független jelenetek, olyan dramaturgiai ívvel, ami nem narráció, hanem valami várakozás, bekövetkezés és elengedés. Menet közben már látszódott, hogy ezek a technikák tulajdonképpen illeszkednek, de volt vele probléma. Baromi nehéz technikailag összefésülni úgy a dolgokat, hogy az homogén képet mutasson. Innentől fogva sokkal többre van szüksége az embernek, hogy ezt megcsinálja. [...] Nekem rendezőként nagyon fontos, hogy a különböző technikákról egyrészt tudjam, mit kommunikálnak, másrészt hogyan működnek. Nem tudod úgy megrendezni, ha nem tudod mi az, amiből összeáll."

A Virágnyelv az idei KAFF rövidfilmes versenyszekciójában volt először látható, ám tévéképernyőre csak ma kerül: 23.20-tól az M2-n lesz látható, online itt lehet majd nézni.

A Budapest Film régóta együttműködik a MOME-val, melynek animációs hallgatói már több függönyfilmet is készítettek a BuFi mozijai számára. Ezek a kis szpotok a filmek előtt láthatóak és az adott mozi miliőjére és múltjára szabva álmodták meg őket az alkotók.  

Legutóbb azt a feladatot kapták a diákok, hogy "forgassanak amolyan oktató videót a mozikban való helyes viselkedés mikéntjéről". Kikötés csupán annyi volt, hogy ne legyen a Corvin mozi számára sértő, ne legyen botrányos vagy véres, egyszóval egy közönségbarát szpotot hozzanak létre. Az alkotóknak, Bogyó Péternek, Ivády Tamásnak, Kiss Panninak, Molnár Eszternek és az épp Erasmuson itt lévő Efa Grugnak sikerült elkerülnie mindezt, és egy nagyon cuki cicás papírkivágásos szpotban mutatták meg milyen, ha film közben megszólal valaki telefonja. Hát igen, gyakorlott moziba járók ezt a jelenetet hasonlóan reagálnák le, mint a szpot cuki cicái.  

A csapat konzulense egyébként a MOME-n stop motion animációs tervezést oktató Huszár Dániel volt, akit például a Mastercard számára készített karácsonyi reklámjairól ismerhetnek (itt és itt). 

Az idei Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon a kétszeres Oscar-jelölt és egyszeres Oscar-díjas Michaël Dudok de Wit is részt vett, aki a részben Kecskeméten készült legutóbbi filmjét, a végül a 10. Európai Animációs Játékfilm és Tv-film Fesztivál legjobb egészestés animációjának választott A vörös teknőst kísérte el Magyarországra. Rövid látogatása ellenére a rendezővel közel két órán át beszélgethettünk a kecskeméti Otthon Mozi teraszán, az interjú végén pedig még arra is megkért bennünket, írjuk össze neki azokat a magyar filmeket, amiket mindenképp meg kell néznie.

Michaël Dudok de Wit

Tavaly ősszel A vörös teknős premier előtti vetítésén járt legutóbb Magyarországon, korábban pedig a film utómunkálatai idején töltött rövidebb időt Kecskeméten. Milyen érzés most visszatérni?

Igen, eddig kétszer jártam Magyarországon, ám mindkétszer csak nagyon rövid ideig tudtam maradni. Nagyszerű hely, szeretek itt lenni, és örülök, hogy elmondhatom magamról azt is, hogy különleges a kapcsolatom Kecskeméttel.

A vörös teknős hivatalosan francia-belga-japán koprodukcióban készült, viszont a Kecskemétfilm animátorai is részt vettek egyes munkafolyamatokban. Hogyan találtak rá erre a kis magyar alkotóműhelyre?

Eredetileg a cél az volt, hogy az összes alkotó egy épületben legyen a munkálatok alatt. Sikerült is találnunk nagyon jó francia, olasz, német és belga animációs szakembereket, akik ráadásul egy épületben is voltak a francia Angoulême városában. De nem voltak elegen. A filmet gyártó Prima Linea Productions-nál dolgozó producerem mondta, hogy találnunk kell még embereket, viszont Franciaországon kívül kell keresnünk. Ő említette, hogy ismeri a kecskeméti animációs csapatot, mivel már dolgoztak együtt korábban, és nagyon ajánlja őket. Én viszont aggódtam, hiszen nem voltunk egy épületben, így nem volt személyes interakció, nehezebben alakulhat ki a kémia a csapat és köztem. De végül meggyőzött, hogy szükség van egy külsős csapatra, úgyhogy elküldtünk egy tesztanyagot Kecskemétre, ez a teszt pedig kiválóan sikerült. Ezt követően Nagy Lajos, a csapat képviseletében eljött Franciaországba, hogy találkozzunk, és nagyon megkönnyebbültem, mivel kiderült, hogy remekül fogunk tudni együtt dolgozni a kecskeméti csapattal. A munkálatok alatt napi kapcsolatban voltunk, igaz, az esetek többségében nem én, hanem az egyik munkatársam, mindenesetre egy nagyon erős kapcsolat alakult ki köztünk és a kecskeméti csapat között.

Milyen a nemzetközi híre a Kecskemétfilmnek?

Nem feltétlenül én vagyok a legalkalmasabb ember, aki erre válaszolni tud, ugyan a Kecskemétfilm nevet sokszor hallottam a szakmában, de korábban nem volt szerencsém a munkáikhoz. Amikor először ellátogattam a stúdióba, megnéztem a falra függesztett képeket, amik a korábbi filmjeik jeleneteit ábrázolták, jó néhány saját és „külsős” munka is volt közöttük. Akkor azt gondoltam: ezek a szakemberek igazi veteránok, nem az a fajta fiatal műhely ez, amilyenből sok van manapság és lelkes pályakezdők alapítják, hanem sokat megélt, sok korszakban alkotó szakemberek, így aztán ők igazán értik és tudják, mi működhet egy filmben és mi nem.

Michaël Dudok de Wit: A vörös teknős

A szuperhősöknek hagyományosan semmi közük a magyar filmhez. Az amerikai szuperhősképregény harmincas évek végén népszerűvé váló műfaja nálunk csak a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján jelenhetett meg az aktuálisabb Pókember- vagy Batman-füzetek magyar fordításaival. A szuperhősfilm, amely gyerekeknek szóló mozisorozatoktól tévés produkciókon át a nagy költségvetésű hollywoodi darabokig gyakorlatilag a képregényes műfaj megjelenésétől az amerikai filmben is jelen volt, nálunk nyilvánvalóan sosem volt része a filmes kínálatnak.

Koós Árpád & Klingl Béla: Hunor

Egyetlen területe van a magyar filmnek, amely motívumok szintjén merített  a szuperhőstörténetekből, ez pedig a hetvenes-nyolcvanas évek animációs filmje. Lúdas Matyi álruhái, János Vitéz fantasztikus vagy Fehérlófia mitikus kalandjai egyaránt szemlélhetők a szuperhőstörténetek nézőpontjából, a Macskafogó Grabowskija pedig gond nélkül szuperhősnek tekinthető (emlékezzünk csak fényképezőgép-szemeire vagy bizarr mód üreges mellkasára).

A rendszerváltás után képregényekben és rövidfilmekben is születtek próbálkozások a magyar szuperhős meghonosítására. Részletesebb kifejtés helyett hadd utaljak csak a téma két variációjára, amelyek a Hunor című rajzfilmsorozatnak is előképként szolgálhattak, méghozzá az államszocialista múlthoz való kapcsolódás miatt. Pálfi György a 2002-es Táltosember Vs. Ikarusban egyszerre láttatta mitikus, isteni-fantasztikus lénynek és a szocialista múlt kísértetének Daedát, a magyar szuperhős ellenfelét. Emlékezhetünk, a főgonosz az Ikarus buszokat vonta irányítása alá, így kapcsolódott össze Pálfi paródiájában mitikus és reális múlt, illetve játékosan mitizálódott a rendszerváltás előtti, immár letűntnek tekintett időszak (erről bővebben itt írtam).

Október 18. és 21. között rendezik meg a 6. Primanimát, ahova a 2015 óta készült animációs diák-, diploma-, elsőfilmek nevezését várják a szervezők. A fesztivál nagydíja mellett több elismerést is kiosztanak, például a George Pal-díjat a legígéretesebb magyar animációs tehetségnek, a Macskássy Gyula-díjat a legnépszerűbb magyar animációnak vagy a Csermák Tibor-díjat a közönség körében legnépszerűbb magyar gyerekfilmnek. De többek közt díjazzák a legjobb elsőfilmet, diplomafilmet és vizsgafilmet, valamint még a hangért is jár elismerés. 

Részletes kategórialista és nevezési szabályzat a Primanima oldalán olvasható.

Nevezési határidő: 2017. július 31. Nevezési űrlap itt.