A cannes-i Kritikusok Hetén, májusban lesz a világpremierje Kreif Zsuzsanna legújabb, Adgwa-Ata című animációs rövidfilmjének, melyben három tinilány szembesül a zsarnoksággal a dzsungel közepén.

A Kritikusok Hete (Semaine de la Critique) a Cannes-i Filmfesztivál legidősebb párhuzamos programja, melyet 1962-ben hozott létre a Francia Filmkritikusok Szövetsége azzal a céllal, hogy új tehetségeket fedezzenek fel. Így a program az első- és másodfilmes rendezőkre fókuszál, ahol olyan alkotók mutatkoztak be, mint Bernardo Bertolucci, Guillermo del Toro, Gaspar Noé vagy Kocsis Ágnes, aki a Friss levegővel versenyzett 2006-ban. De magyar animáció is szerepelt már a Kritikusok Hetén: 2008-ban M. Tóth Géza Ergo, 2016-ban pedig Tóth Luca Superbia című kisfilmje. Ehhez a sorhoz csatlakozik Kreif Zsuzsanna (Limbo Limbo Travel, Candide sorozat) legújabb animációs rövidfilmje, az Adgwa-Ata, melyet 2340 nevezés közül választottak a 10 alkotást bemutató versenybe.

A dzsungel mélyén élő harcias amazon törzs erőszakkal elragad három fiatal lányt, hogy csoportjuk tagjaivá formálják őket. A törzs sámánjai egy félelmetes beavatási szertartást celebrálnak, melynek során a lányok átlépnek egy párhuzamos, misztikus világba. Itt szembe kell nézniük, és meg kell szelídíteniük a rájuk várakozó totemállataikat: hatalmas, vibráló színű kígyókat. Az utazás során kénytelenek szembenézni legmélyebb félelmeikkel és a felnőtté válás kihívásával. A valóságba visszatérve feltárul a sámánok valódi, elnyomó természete, Adgwa-Ata-ban pedig megszületik a bátorság, hogy szembeszálljon a zsarnoksággal.

A Magyar Animációs Művészek Egyesületének (AA1) legújabb előadása április 17-én, pénteken 18 órakor lesz a Lumen Kávézó nagytermében. Az előadó Mariai Gábor lesz, aki a Natália Azevedo Andrade-vel közösen jegyzett There Might Be Nothing Here című projektjének alkotói folyamatáról mesél. A részvétel ingyenes.

Az április 17-ei alkalmon Mariai Gábor fog előadást tartani Natália Azevedo Andrade-vel közösen jegyzett There Might Be Nothing Here című, jelenleg gyártás alatt álló filmjéről, mely során láthatjuk az alkotás a jelenlegi, work-in-progress állapotában. Az előadás utáni beszélgetést B. Nagy Ervin animációsfilmes rendező fogja moderálni, mely alatt lehetősége lesz a közönségnek is kérdezni az alkotótól.

A There Might Be Nothing Here egy közömbös, barátságtalan világban rekedt fiatal nő útját követi végig, akinek egy tőle nagyon különböző személyre kell támaszkodnia kijutása érdekében. A sűrű ködben azonban egyre inkább kételkedni kezd az idegen szándékaiban. A rövidfilm az AIM Creative Studios gyártásában készül.

Az Egyetlen út: ölni cím mangaolvasó körökben ismerősen csenghet, ugyanis a film Hiroshi Sakurazaka regénye, majd a később készült mangája alapján készült. A 2014-es A holnap határa élőszereplős adaptáció is az eredeti japán művet veszi alapul, bár annak ellenére, hogy Tom Cruise és Emily Blunt játssza a főhősöket, a film nem lett sem kasszasiker, sem nem hozta köztudatba az alapművet. Az új animációs film Kenichiro Akimoto első rendezése, a Studio 4°C gyártotta, amely a nagysikerű Children of the Sea-t (2019) és a nemrégiben megjelent Chaót is készítette.

Első látásra a film vibrálóan színes, szinte természetellenesen. Palettája kissé Jean Giraud, alisa Moebius képregényeire emlékeztet, amelyek harmonikusan, de kreatívan használják a színeket a sci-fi világában. Az animáció a 3D és 2D egyvelege. Letisztult, egyszerű formákat használ vékony vonalrajzokkal, részletgazdag, festett háttérrel és speciális effektusokkal kiegészítve.

A Decorado világa kiút nélküli, disztópikus lázálom. Alberto Vázquez legújabb filmje szerint ilyenkor hiába próbáljuk megváltani a világot, barátaink és szeretteink képesek elviselhetővé tenni a szenvedést. Érvelése inkább nyomasztó, mint reménykeltő.

Arnold középkorú egér, akinek se munkája, se jövőképe, és egyre inkább úgy érzi, megfigyelik. Igazából nem is a valóságban él, és körülötte minden csak díszlet (spanyolul decorado). Mindeközben fokozatosan hidegül el feleségétől, Maríától, aki nehezen viseli, hogy miközben minden összeomlani látszik körülöttük, férjének nincs jobb dolga, mint paranoid, egzisztencialista fejtegetésekbe bonyolódni. Arnold gyanúja viszont korántsem megalapozatlan: minden szál a rejtélyes ALMA nevű óriásvállalat felé vezet, ami az élet összes területére kiterjesztette a befolyását, és ahol természetesen mindent bevetnek, hogy Arnoldot visszatereljék a „helyes útra”.

Városi ember már nem vágja el a csirke nyakát, nem dolgoz fel disznót, és szarvasra is ritkán lő az erdőben. A modern világban nem tudjuk milyen ölni, de ösztönösen foglalkoztat minket a kérdés: mi hajtja azt az embert, aki ölni készül?

A 23. Anilogue-on a zsűri külön elismerésében részesült Félix Dufour-Laperrière kanadai francia rendező filmje, A halál nem létezik (La mort n'existe pas), mely kíméletlenül szembesít az ösztönös emberi bűnnel, az ölés aktusával.

A történet szerint fiatal terroristák csoportja megtámadja a gazdag és hatalommal bíró idős pár villáját. Az akcióban mindegyik fiatalt lelövik, kivéve Hélène-t, aki halott társait hátrahagyva elmenekül az erdőbe, ahol egy olyan elképzelt térbe lép át, amelyben lehetőséget kap, hogy változtasson a történteken. Döntenie kell: újra a fák között maradva végignézi, ahogy lemészárolják szerelmét és barátait, vagy csatlakozva hozzájuk ő is gyilkossá válik.

Magyarországra ritkán jutnak el a francia animáció újdonságai, és ezen nem is muszáj kisujjunkat eltartó sznobériával felháborodnunk. A 23. Anilogue viszont szerencsésen változtatott ezen: a tavalyi cannes-i és annecy-i debütálások után idén Budapesten vetítették először Sylvain Chomet egész estés életrajzi moziját, az Egy csodálatos élet című filmet a fesztivál nyitóünnepségének keretében.

Nagy teher nehezedhetett a rendezőre, hiszen Chomet majdnem tíz év kihagyás után vállalkozott önálló szerzői film megvalósítására. Emellett műfaji szempontból is a saját árnyékát kellett megugrania. Az Egy csodálatos élet életrajzi alapú, nosztalgikus történet, alkotónk pedig korábban is a retrospektív, múltba helyezett komédia zsánerében mozgott otthonosan: Az illuzionista című filmjében a háború utáni francia vígjáték klasszikus alakja, Jacques Tati önéletrajzi ihletésű forgatókönyvére épített, de az itthon talán jobban ismert Belleville-i randevú című komédiája szintén a múlt századi hangulat megidézését helyezte középpontba.