A stop motion animáció kedvelőiben joggal vetődhet fel a kérdés, tud-e még egyáltalán valami újat nyújtani számukra ez a technika? Szerencsére igen. Elég csak azt megnézni, milyen utat járt be az elmúlt években. Hogyan feszegeti folyamatosan a saját határait, keres új lehetőségeket és miként próbálja meg kiaknázni, ami a kézzel aprólékosan készített világokban még felfedezésre vár. A technikai fejlődés önmagában is izgalmas téma, de ami talán még ennél is fontosabb, hogy mindezt mire használják fel az alkotók. Milyen történeteket tudnak igazán jól elmesélni a stop motion eszközeivel, milyen hangulatot, érzelmet és világot képesek megteremteni, amelyek más animációs technikákkal talán másként működ(né)nek?

A Laika új filmje, a Wildwood – A tiltott vadon igen érdekes vállalkozás. Nemcsak azért, mert egy újabb nagyszabású stop motion produkcióról van szó, hanem mert a történet, valamint annak atmoszférája, a választott ábrázolásmód és a technikai megvalósítás hosszú évek gondolkodása és kísérletezése során ért össze. Az alkotók ugyanis nem egy kész történetet próbáltak hozzáigazítani ehhez a látványos technikához, hanem időt hagytak arra, hogy a kettő megtalálja a közös hangot. A kérdés esetünkben nemcsak az, meddig lehet eljutni vele technikailag, hanem az is, hogy milyen történetek szület(het)nek meg általa, amikor a mondanivaló és a forma szerencsésen egymásra talál.

Az Oscar-díjra jelölt Coraline és a titkos ajtó, valamint a Kubo és a varázshúrok alkotóinak legújabb fantasyja a Wildwood – A tiltott Vadon. Az itthon is megjelent, azonos című ifjúsági regény nyomán készült produkció minden idők leggrandiózusabb stop-motion filmje: minden pillanatában mozivászonra termett művészeti bravúr, amely október 29-től szinkronizáltan és feliratosan is látható lesz a hazai mozikban.

A Wildwood – A tiltott Vadon már a játékidejével filmtörténelmet ír: 132 percével minden idők leghosszabb stop-motion animációs nagyjátékfilmje, maga mögé utasítva az eddigi csúcstartót, Guillermo del Toro 117 perces Pinokkióját. A stop-motionre specializálódott filmstúdió, a Laika eddigi legambiciózusabb produkciója több mint négy és fél éven át készült, több mint ezer szakember közreműködésével, és 142.030 különböző, 3D-nyomtatott arcelemet használtak fel hozzá. A látványos fantasyeposz fináléjában ráadásul a stop-motion filmek történetének eddigi legnagyobb, közel 12 perces, 411 beállításból álló csatajelenete bontakozik ki.

A 14. Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivál október 14. és 17. között zajlott Budaörsön. A fesztivál nagydíját Anna Mantzaris Please című filmje kapta, a George Pal-díjat Darabos Éva, a legjobb diplomafilmnek járó elismerést pedig a kanadai Ball Face című alkotása nyerte el. Az idei fesztiválon első alkalommal adtak át díjat az immerzív animáció versenyprogramjában is.

A Primanima négy napja alatt több mint 30 ország animációs filmjei, nemzetközi vendégek, szakmai programok és közönségtalálkozók várták az animáció iránt érdeklődőket. A fesztivál záróeseményén a nemzetközi zsűri, a diák- és gyerekzsűrik, valamint a közönség kedvenceit díjazták. A fesztivál jelentőségét és látogatottságát  mutatja, hogy többek között 40 külföldi alkotó, 40 erdélyi diák, 250 magyarországi animációs szakképzésen vagy egyetemen tanuló diák és több, mint 2700 gyerek vett részt a vetítéseken, így összességében 6000 körüli látogatást értek el a fesztivál különböző vetítései, fórumai és eseményei. Patrovits Tamás fesztiváligazgató és filmkurátor munkatársaival 900 nevezésből választotta ki azt a 158 filmet, ami a fesztiválon versenyprogramba került. A debütáló VR program kurátora Surek Emese volt.  

Anna Mantzaris: Please

Mi történik egy súlyosan autista fiatallal, amikor eléri a felnőttkort? Milyen lehetőségei vannak a családnak, és milyen dilemmákkal szembesül egy szülő, amikor felmerül a lakóotthonba költözés? Ezeket a kérdéseket járja körül az Autistic Art Alapítvány, a Cinemon Entertainment és a Mattel együttműködésében készült új animációs kisfilm. Főszereplője Barbara, az autista Barbie, akin keresztül a nézők bepillantást nyerhetnek a lakóotthonok kevéssé ismert világába. A háromperces animációs film egy máig élő sztereotípiát is szeretne lebontani: a lakóotthonba költözés nem azt jelenti, hogy egy család lemondott a gyermekéről.

Ahogy egyre idősebbé válik egy súlyosan autista fiatal, sok családban felmerül a kérdés: mi történik akkor, amikor a szülők már nem tudják biztosítani azt a folyamatos támogatást, amelyre gyermeküknek szüksége van? Ki ismeri majd a szokásait, érti a jelzéseit, tudja, mitől nyugszik meg, mitől szorong, mire van szüksége? Ki lesz mellette akkor, amikor a szülő már nincs? Mi a megoldás, ha az ellátórendszer nem mindig tud megfelelő megoldást kínálni ezekre a helyzetekre?

A Magyar Animációs Alkotóművészek Egyesülete (AA1) októberben Budapestre hozza Niki Lindroth von Bahr díjnyertes svéd stop motion rendezőt, animátort és képzőművészt.

Az október 30-ai, Művész moziban tartott “The Anatomy of Absurd” című előadásában Niki Lindroth von Bahr saját alkotói pályáján keresztül enged betekintést a stop motion filmkészítés hosszú és aprólékos folyamatába, az első ötletektől és storyboardoktól kezdve a díszletek és bábok megtervezésén és elkészítésén át egészen a végleges filmig. Mesél majd arról is, milyen különbségek vannak egy low budget független produkció és egy nagy, nemzetközi stúdióprojekt között, valamint arról, hogyan változik az alkotói folyamat, amikor egy magasabb költségvetésű produkcióban dolgozik. A filmkészítés mellett néhány animáción kívüli munkájáról is beszél, többek között olyan zenei előadóknak készített jelmez- és kelléktervezői munkáiról, mint David Bowie és Fever Ray és.

„A svéd rendező a stop motion formában találta meg az útját, aki antropomorfizált állatok lehangoló, de vágyakkal teli életét jó adag fekete humorral teszi izgalmassá, esendőségüket pedig szerethetővé. Az állatok által fabulákat teremt, amiknek a felszín alatt mélyebb morális tartalmuk is van, ez pedig mindegyik filmjének meghatározó eleme.” – írta róla 2020-ban a Recorder magazin.

A Nemzeti Filmintézet Televíziós Döntőbizottságának szeptemberi ülésén két animációs rövidfilmnek szavazott összesen 29 millió forintos támogatást. 

Mira Zénó író-rendező Szélsodor cmű animációjában a zajjal teli, ingerekkel túlzsúfolt világon áthaladva egy magányos alak felismeri, hogy a sodródásban is van cselekvés: elindítani a saját üzenetet. A film 14 millió forint támogatást kapott, producere Román Zsuzsa és Tóth-Justh Barnabás, gyártója a Talentum Film Kft.

Mira Zénó: Szélsodor (Forrás: Talentum Film)