A tavalyi évben az egyik utolsó utolsó írásom egy kritika volt A fiú és a szürke gémről, mely rajzfilm el is nyerte idén a legjobb egész estés animációnak járó Oscar-díjat. Ezzel a 83 éves Hayao Miyazaki lett a legidősebb, aki ebben a kategóriában elnyerte az aranyszobrot, és éppen hajlott korára való tekintettel volt igazoltan távol az eseményen. Úgy tűnik, 2024-ben is bekerült egy Miyazaki-alkotás az évet lassan, de biztosan lezáró írásaim közé, ám ezúttal nem egy új rajzfilmről van szó, hanem olyanról, amelyik már a 20. születésnapját ünnepli. A vándorló palota premierje a Velencei Filmfesztiválon volt 2004. szeptemberben. Japánban novemberben mutatták be, angol szinkronnal 2005 júniusában, nálunk decemberben tűzték műsorukra a mozik.

Az Oscar-díjas Adam Elliot, a Mary és Max rendezője, egy újabb megindító, felnőtteknek szóló animációs filmjével kápráztatja el a nézőket. Az Egy csiga emlékiratai érzelmekkel teli stop-motion animációs film, mely 2025. január 9-től a hazai mozikban is látható.

Az Egy csiga emlékiratai története az 1970-es évek Ausztráliájában játszódik, ahol a főszereplő, Grace Pudel (Sarah Snook) és ikertestvére, Gilbert (Kodi Smit-McPhee) a nehézségek ellenére is próbálják tartani a kapcsolatot, még akkor is, amikor árván és egymástól több kilométerrel elválasztva különböző nevelőcsaládokhoz kerülnek. A felnőtté válás során Grace szenvedélye a csigagyűjtögetés és az olvasás lesz, míg Gilbert a kegyetlenséggel és elnyomással küzd új, bigott családjában.

A Canberrában felnövő Grace élete fenekestül felfordul, amikor összetalálkozik a helyi könyvtárnál Pinky-vel (Jacki Weaver), egy kedves, életvidám, bölcs idős hölggyel, aki arra ösztönzi, hogy szembenézzen múltjával és újraépítse az életét. A gyerekként testvérének megfogadott ígéretet követve Grace végül megtalálja a saját útját.

2025. január 23-tól újra nagyvásznon láthatjuk a francia-magyar koprodukcióban készült Az idő urait, méghozzá 4K-ban restaurált változatban, eredeti magyar szinkronnal.

Az 1982-ben bemutatott Az idő urai története Piel, egy fiatal fiú kalandját követi nyomon, aki szülei tragikus elvesztése után egyedül marad a veszélyekkel teli Perdide bolygón. Társa a túlélésben egy kommunikációs mikrofon, amin keresztül kapcsolatot tart Jaffarral, apja régi barátjával, aki megmentésére indul egy távoli világból. Jaffar és segítője, Silbad elindulnak az űrön át, hogy megmentsék Pielt, de útjukat bonyolítja a hajójukon utazó, szökésben lévő Matton herceg, aki újabb és újabb kalandokba sodorja őket. A film Stefan Wul kultikus sci-fi regénye alapján készült, René Laloux rendezésében, és Moebius (Jean Giraud) vizuális világától vált ikonikus alkotássá.

A történet világát a Pannónia Filmstúdió művészei álmodták meg, Hernádi Tibor animációs rendező irányításával. Perdide bolygóján különleges lények bukkannak fel, mint a sejtelmes arctalan angyalok vagy a furcsa, tolvaj mikrolények, amik sajátos bájt adnak a történetnek. Bár a korabeli kritikusok vegyes érzelmekkel fogadták a karaktereket, Az idő urai az évek során mégis klasszikussá vált, időtálló mondanivalójával és varázslatos univerzumával.

A 22. Anilogue díjátadóján rövidfilmek, egész estés filmek, gyerekfilmek és ultrarövid filmek kategóriában osztottak elismeréseket. A két fő trófea a Baltikumba került: a zsűri döntésének ezúttal a lett Gints Zilbalodis és az észt Andres Tenusaar örülhetett. Emellett a zsűritagok különdíjai és közönségdíjak is gazdára találtak.

A négy versenyzőt felvonultató egész estés kategóriájában Aurelia Aasa észt producer, Hisko Hulsing holland animációs rendező, forgatókönyvíró, festő és zeneszerző, valamint Novák Erik producer és animációs rendező ítélte oda a fődíjat. Folytatódott az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon szakmai és közönségsikert is aratott Áradás (Flow) diadalmenete: a zsűri Gints Zilbalodis dialógus nélküli moziját találta a legjobbnak. Méltatták a film “egyedülálló történetmesélését, amely egyetlen szó nélkül, kizárólag az animált mozdulatok segítségével komplex érzelmi és szociális dinamikát teremt, kifinomultan ábrázolva a szereplők közti kapcsolatok alakulását.”

Gints Zilbalodis: Áradás

500 ezer eurós Eurimages-támogatást nyert a Szabó Magda gyerekkönyve alapján készülő Tündér Lala. A filmet a Kanadában élő, beregszászi születésű Anita Doron rendezi, a forgatókönyvet Gigor Attilával közösen jegyzi.

A Mythberg Films produkciójában a Cinemon Entertainment, a Storyteller Pictures, a Lakeside Animation és a Traumhaus Studios Germany együttműködésével készülő Tündér Lala (Fairyheart) történetét egy vizuálisan lenyűgöző, inspiráló, humoros, ugyanakkor néhol komolyabb tónusú „népmesének” szánják az alkotók gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, amely arra bátorítja a fiatal és idősebb nézőket, hogy fogadják el tökéletlen énjüket is, hiszen mindannyian csak a természet gyönyörű részei vagyunk.

Szabó Magda legismertebb meseregénye minden korosztályt megszólítani képes, érzelmes és lírai mese. A Tündér Lala története szerint a halhatatlan tündérek birodalmában az egyetlen tündérgyerek, Lala szeretné megismerni a számára tiltott emberek világát. Azonban Aterpater, a nagy varázsló veszélyesnek és pusztítónak tartja az embereket és véget akar vetni a létezésüknek. Ehhez el kell vágnia egy ősi szálat, amely a tündéreket összefűzi az emberekkel, egyúttal véget vetve a szívükben még megmaradt szeretetnek. Miután Lala találkozik Beával, az édesanyját gyászoló, 12 éves embergyerekkel, a barátságuk által Lala megbizonyosodik, hogy az emberek megérdemlik az esélyt.

Tündér Lala látványterv (Forrás: NFI)

A nyári filmpremierükhöz hasonlóan téli meglepetésekkel jön a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Animáció Tanszéke: minden adventi hétvégén közzétesznek online egy-egy 2019-es mesterszakos diplomafilmet, összesen hetet. Az első kisfilm Natália Azevedo Andrade Tövisek és szálkák című munkája.

A stop motion és 2D animációt vegyítő Tövisek és szálkák főszereplője három unatkozó, elhanyagolt gyermek, akiknek a külvilágtól elzárt életét képzelt kalandok töltik ki. Egy napon megpróbálnak kijutni a külvilágba, de elfoglalt anyjuk érzelmileg teljesen közömbösnek tűnik irántuk. Ahogy a gyerekek nőnek és az anya napi rutinja egyre kimerítőbbé válik, lassan fény derül a rejtélyes ház titkaira.

Natália Azevedo Andrade: Tövisek és szálkák