Vízió, gesztus, kísérlet – 111 éves a magyar animációs művészet címmel a magyar animáció történetét, a legjelentősebb alkotókat és filmjeiket mutatja be a Műcsarnok új, péntektől látogatható kiállítása, mely április 27-ig várja az érdeklődőket.

Az animáció kezdettől természetes rokona a képző- és zeneművészetnek, de akár a színház- és táncművészetnek is. Az első fekete-fehér vonalak életre hívásától a való és valótlan világok tökéletes illúzióját megteremtő vizuális konstrukciók megalkotásáig gazdag és változatos utat járt be a műfaj. Az animációs művészet abban is kivételes alkotói terület, hogy a nagy technológiai (sőt társadalmi) változások mellett is érvényes tudott maradni a legegyszerűbb megjelenési formáiban, vagyis egy néhány perces mű ugyanolyan érvényű és hatású műalkotás lehet, mint a gigantikus, legújabb technológiát alkalmazó „nagymozi” produktumai. Az alkotói gesztus, a személyes kézjegy érzékletes jelenléte kivételesen fontos eleme a műfajnak, és a magyar animációs művészet egyedülállóan gazdag izgalmas egyéniségekhez kötődő alkotásokban, nagyívű alkotói életművekben és határművészeti kísérletekben.

Részlet a kiállításról (Fotó: MTI/Lakatos Péter)

Meghosszabbították a nevezési határidőt a 17. Kecskeméti Animációs Filmfesztiválra, így a szervezők 2025. március 2. éjfélig várják a filmkészítők regisztrációit. 

A fesztivál versenyprogramjába 2023. március 1. után befejezett hazai és európai animációs munkákkal lehet nevezni, téma megkötés nélkül. A filmalkotásnak kockáról-kockára, valamilyen animációs technikával kell készülnie. Fontos, hogy az animáció aránya több mint 50% legyen a filmalkotásban. A magyar versenyre azok a munkák nevezhetők, melyek Magyarországon készültek, vagy rendezőjük magyar. Az európai versenyre nevezett filmalkotásoknak legalább 50%-ban európai tulajdonban kell lenniük.

A magyar alkotások versenyére hat kategóriában – egész estés film, tv-speciál, rövidfilm, televíziós sorozat, alkalmazott animáció (reklám, szignál, előzetes, főcím, videóklip) és diákfilm – várják az alkotásokat, míg az európai filmek kategóriában egész estés filmek, tv-speciálok és televíziós sorozatok versenyeznek majd.

Hayao Miyazaki többszörösen díjazott, korszakos alkotása széles körben megismertette az emberekkel a japán kultúrát és megmutatta, mennyi potenciál van az animációban. A Chihiro Szellemországban február 13-án visszaköltözik a hazai mozikba.

Chihiro szüleivel új helyre költözik, ám a lánynak egyáltalán nem tetszik a dolog, folyamatosan duzzog, miközben egyre közelebb érnek úti céljukhoz. Már látják is a házukat, amikor édesapja rossz helyen fordul le az autóval és egy erdőben találják magukat. Egy darabig négy keréken folytatják az utat, de amikor egy szűk alagúthoz érnek, kénytelenek gyalog tovább menni. Az alagútból kiérve egy olyan helyre érnek, ami leginkább egy elhagyatott vidámparkra hasonlít. Bár a hely teljesen kihaltnak tűnik, legnagyobb megdöbbenésükre friss étel illata csapja meg az orrukat.

Meg is találják a kifőzdét telis-tele ínycsiklandozó falatokkal, de a személyzetet hiába szólongatják, senki nem jön elő. Chihiro szülei senkitől és semmitől nem zavartatva magukat féktelen falatozásba kezdenek és a lány szeme láttára disznóvá változnak. A lány rémületét tovább fokozza, amikor észreveszi, hogy kezd áttetszővé válni. Egy ismeretlen fiú menti meg, akitől azt a megfogadandó tanácsot kapja, feltétlenül szerezzen munkát és tegye hasznossá magát, különben sem ő, sem a szülei nem jutnak ki innen soha élve. Chihiro így is tesz, az egész helyet (ami tulajdonképpen egy fürdő) uraló Jubaba nevű boszorkány a legalantasabb munkákat osztja rá mindenféle elismerés és a tisztelet legkisebb jele nélkül, de ő nem adja fel.

Kedd este nagy sikerrel rendezte meg a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) Animascope animációs szemléjét az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A jubileumi, tizedik Animascope vetítésen a közönség 25 hallgató 17 filmjét láthatta, összesen több mint másfél órányi játékidőben. Az eseményre közel 500 néző volt kíváncsi, ami egyértelműen jelzi, hogy a rendezvény presztízsértékű eseménnyé vált mind az alkotók, mind a közönség számára.

Kiss Melinda DLA, animációs tervezőművész, a METU Animáció és Média design tanszék vezetője, egyetemi docense így fogalmazott: „Amikor az első Animascope vetítés létrejött, nem gondoltunk arra, hogy hány kiadás követi majd, csupán szerettük volna megosztani a nézőkkel azt az örömöt, amit a közös alkotás jelent. Azóta egy hosszú, izgalmas utat jártunk be, és ennek eredményeként évente bemutatjuk nagyvásznon a legfrissebb hallgatói munkákat. A közönséggel való első találkozás kiemelt momentum minden alkotás esetében, egy olyan élmény, amit nehéz szavakkal leírni.”

A 10. Animascope-on látott filmek alkotói (Fotó: METU)

13 év kihagyás után február 3. és 9. között rendezték meg a 44. Magyar Filmszemlét, melynek díjait vasárnap osztották ki a Corvin moziban. A díjazottak teljes névsora itt található.

A 44. Magyar Filmszemle animációs zsűrijének tagja volt  Glaser Kati, Magyarósi Éva, Orosz István és Ulrich Gábor rendezők, valamint Iványi-Bitter Brigitta producer. A legjobb rövid animációs filmnek Buda Flóra Anna sokszorosan díjazott 27 című kisfilmjét választotta a zsűri. A filmben a 27 éves, önmagát kereső Alice még mindig a szüleivel él. A gyerekszoba négy fala fojtogatóan hat rá, ezért szélsőséges életmóddal kompenzál. Születésnapján, egy átmulatott éjszaka után ittasan kerékpározik haza, amikor balesetet szenved.

A legjobb animációs kisfilmes rendező Traub Viktória lett, akinek Cipők és paták című kisfilmje szerepelt a versenyben. A filmben az emberi lábakra vágyó kentaurlány beleszeret egy krokodilférfival, de vajon képes-e megtalálni az önazonosság felé vezető utat, és milyen ára van a megfelelésnek és az önfeladásnak?

Kék Pelikan, Cipők és paták, 27, Kojot négy lelke, Az utolsó dobás

Az Anilogue után végre a magyar mozikban is látható a kétszeres Oscar-jelölt animáció egy macskáról, aki összefog más állatokkal, hogy megmeneküljenek a mindent elsöprő víztömeg elől.

Egy macska gyanútlanul sétál az erdőben, majd egyszer csak menekülő állatok zavarják meg. Macskánk azon kapja magát, hogy az emelkedő vízszint miatt folyamatosan csökken az élettere, és amikor teljesen elfogy a mancsa alól a szilárd talaj, kénytelen csónakba szállni. Egy labrador, egy kígyászkeselyű, egy vízidisznó és egy gyűrűsfarkú maki lesznek az útitársai.

Útjukat kisebb-nagyobb macskaszobrok szegélyezik, ám hamarosan ezeket is elönti a víz és már csak a magas hegycsúcsok és a letűnt ókori civilizációkat megidéző épületek felsőbb szintjei látszódnak ki. Az eső szinte egyfolytában esik, a szél időnként viharosra fordul, csónakjuk egyik helyről a másikra sodródik, miközben kalandok sora éri őket és még egy bálnával is találkoznak.