Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

A Candide a legjobb magyar animáció a kritikusok szerint

2020. január 31. - Herczeg Zsófi

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Film- és Tévékritikus Szakosztálya minden év elején megszavazza és kiosztja a Magyar Filmkritikusok Díját, melyet az előző évben bemutatott legjobb filmeknek adnak. A filmkritikusok a 2019-es év legjobbjainak járó díjakat ma osztották ki, a legjobb magyar animáció a Candide című sorozat lett, ez az elismerés pedig nagyon kijárt már neki.

Voltaire klasszikusát adaptálta kortárs viszonyokra egy csapat magyar animációs Kreif Zsuzsanna látványvilágával és rendezésében, a forgatókönyvet Bera Nándor és Turai Balázs jegyzi, akik az egyes epizódok társrendezői is voltak. Voltaire 18. századi műve egyszerre kalandregény és filozófiai gúnyirat, a sorozat pedig megőrzi a szatirikus felhangját és a kortárs társadalmi-politikai állapotok iránti kritikus attitűdjét. A szabad adaptációban Candide megpróbálja elnyerni szeretett Kunigundája szívét különböző kortárs helyszíneken, miközben nehéz helyzetekben találja magát, és szembe kell néznie a világ kegyetlenségével. Azonban Pangloss mester utasításait követve mindig próbál optimista maradni, miközben körbeutazza a világot egy kaliforniai start-up cégtől kezdve Észak-Optimisztánon keresztül az űrig.

candide6.jpg

Az észbontó sorozatról korábban is áradoztunk, és annak ellenére, hogy a Primanimán és az Anilogue-on is teltházzal ment, csak egy-két kisebb vetítésen lehetett elcsípni, ahol az alkotók is meséltek a film készítéséről. A sorozat körül lévő felhajtás inkább annak a társadalmi-politikai szókimondásnak szólt, amibe a Candide és az alkotói bátran beleálltak, miközben mi, nézők leborultunk a zsenialitásuk, és a sorozat frissessége és felszabadultsága előtt. A magyar közönség körében nagy sikert aratott sorozatot most a hazai filmes sajtó is elismerte.

Nagyon hiányoltuk az animációs rövidfilmes díjazottat, úgyhogy kicsit utánajártunk a mellőzés okainak. A MÚOSZ 1962-től oszt ki díjakat magyar filmeknek, és ha pontos a Wikipedia szócikke, 2010-ig összesen két animációt (pontosabban animációs rövidfilmet) tüntettek ki: 1982-ben Rófusz Ferenc A légy című munkáját, 1984-ben pedig Cakó Ferenc Ad Astra című gyurmaanimációját. Ezután egészen 2010-ig kellett várni, míg lett újra animációs díjazott, azóta pedig minden évben van:

  • 2010 - Glaser Kati: FIN
  • 2011 - Ulrich Gábor: A hentes zsebrádiója
  • 2012 - Magyar népmesék sorozat
  • 2013 - Vácz Péter: Nyuszi és őz
  • 2014 - Tóth Pál: Zápor
  • 2015 - Bucsi Réka: Symphony no. 42
  • 2016 - Andrasev Nadja: A nyalintás nesze
  • 2017 - Bucsi Réka: LOVE
  • 2018 - Pataki Szandra: Wireless, legjobb egész estés film - Pálfi Zsolt: Lengemesék
  • 2019 - Traub Viktória: Sellők és rinocéroszok, különdíj - Milorad Krstic: Ruben Brandt, a gyűjtő

Mivel a rendszerváltás óta rapszodikus az egész estés magyar animáció jelenléte, és főleg sorozatok egész estés változatai kerülnek a mozikba (Bogyó és Babóca, Kuflik, Lengemesék, stb.), így ami nincs, azt nem lehet díjazni, illetve ha évente egy egész estés készül, akkor nem fair annak adni a díjat. Ezért a MÚOSZ nem minden évben díjaz külön rövid- és egész estés alkotást, a vezetőség dönti el, hogy az adott évben ad-e külön díjat a két formátumnak (lásd 2018-ban). Persze felmerül a kérdés, hogy mennyire fair egy kategóriában versenyeztetni rövidfilmet, sorozatot és egész estés filmet, hiszen az élőszereplős alkotásoknál is van külön kisfilmes nyertes. Láthatóan a rövidfilmek uralják az animációs nyerteseket, és csak egy sorozatot találunk, a Magyar népmeséket, de ide számíthatjuk a sorozatból összeállított Lengemeséket is. Ilyen sorozat-összeállítások egyébként 2019-ben is készültek: a Mi újság, kuflik?, a Boxi-film, vagy a felújított Vízipók-csodapók újrabemutatása is ide sorolható, de egyébként a Candide-ot is említhetném, mert az egészet egyhuzamban vetítették. Ezek a példák felidézik a nyolcvanas években hódító divatot, amikor a sikersorozatokat összefűzve küldték mozikba - így maradt fent például az eredetileg négyrészes Vuk is. Szóval visszatekintve az 1962 és 2010 közti időszakra, szomorú, hogy közel ötven évig szinte mellőzték az animációkat, éppen abban a korban, amikor a magyar animáció szárnyalt és sikert sikerre halmozott. Most, a második animációs újhullám idején, amit pont diplomafilmek indítottak el, érdemes lenne az animációs rövidfilm kategóriát ugyanúgy stabillá tenni, mint az élőszereplős kisfilmesét, hiszen továbbra is a magyar animációs rövidfilmekről híres a hazai animációs ipar. 

Úgyhogy ezért nem lett külön egész estés és rövid animációs nyertes idén, amit már csak azért is fájlalunk, mert olyan csodák mutatkoztak be 2019-ben, mint Tóth Luca Lidérc úr című kisfilmje a viszonzatlan szerelemről, Andrasev Nadja Szimbiózis című animációja egy megcsalt nőről, aki önmaga személyiségét is újradefiniálja, Buda Flóra Anna Entropia című MOME diplomafilmje az egyénben dúló szerepekről, vagy a METU diplomafilmjei közül Horesnyi Máté fekete-fehér abszurdja, a Jacques ámokfutása, Orosz Tina beszédes című Mamahotelje, vagy a Ács Zsuzsanna Betti című női taxisról szóló dokuanimja.

A bejegyzés trackback címe:

https://dotandline.blog.hu/api/trackback/id/tr9115448394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.