Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Dot & Line

A vadnyugaton születhet újjá legkeservesebben az ember

2016. október 15. - Herczeg Zsófi

Két Pixar-animátor fogta magát és készített egy velőig ható, súlyos fájdalmakkal teli kisfilmet, amiben a főhősnek saját lelkiismeretével és önmarcangolásával kell megküzdenie.

borrowed_time.jpg

Borrowed Time concept art

A napokban lett online is elérhető Andrew Coats és Lou Hamou-Lhadj hétperces filmje, a Borrowed Time, melyet szabadidejükben készítettek az elmúlt öt évben, miközben az Agymanókon és a Meridán dolgoztak. A két alkotó már a főiskola óta ismeri egymást és részt vettek egymás rövidfilmjeinek elkészítésében, de most először rendeztek közösen filmet. 

A Borrowed Time egy szétesett seriffről szól, aki visszatér arra a helyszínre, ahol gyerekként egy életre szóló sebet kapott és amit sosem sikerült elfelejtenie vagy feldolgoznia. Minden egyes lépésével közelebb kerül (ő is és a néző is) a gyerekkori emlékeihez, hogy szembe tudjon nézni egy régi hibájával, ami örökre megváltoztatta az életét.

A lassú kezdés után bizsergető, sőt csontig ható feszültséget kelt a film, hihetetlenül sok energiát szabadít fel, lassan húzza be a nézőt, mint ahogy a seriff is félve, apró lépéseket téve mer szembe nézni a múltjával, hogy aztán a látottak teljesen a markában tartsanak minket és az eleresztés még fájdalmasabb legyen. De nem itt ér véget a film, a pixari érzékenység a két alkotót is jellemzi, így valamiféle keserves, de magasztos és belenyugvó elengedéssel és megbocsátással zárul. 

A kétperces making of videóból kiderül, hogy azért készítették a Borrowed Time-t, hogy megmutassák, az animáció nem csak gyerekeknek szólhat és hogy az animációs forma bármilyen fajta történet elmesélését lehetővé teszi, ők pedig egy sokkal mélyebb, nehezebb felnőtt döntéseken alapuló drámát szerettek volna. Az animációval kapcsolatos nézői elvárások felülírása is céljuk volt, ami a fesztiváloztatás alatt kiderült, hogy sikerült. A videóban láthatók a film korábbi tervei, amik egészen más szituációban dolgozták volna fel a megbocsátás témáját. 

A rövidfilm zenéjét egyébként az Oscar-díjas Gustavo Santaolalla (Túl a barátságon, Bábel) készítette, a frusztráló zörejvilág (élén az óraketyegéssel) pedig a Pixar hangcsapatában dolgozó Andrew Vernon munkája.

A bejegyzés trackback címe:

https://dotandline.blog.hu/api/trackback/id/tr5511810251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása