Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Dot & Line

A Saul fia margójára

Holokauszt-témájú animációk

2016. március 12. - Herczeg Zsófi

Mikor a Saul fia elnyerte a zsűri nagydíját Cannes-ban, szerettem volna valamilyen animációs vonatkozást találni hozzá örömképpen. Az animációs dokumentumfilmek kézenfekvőnek tűntek, sok olyan dokuanim van, mely készítője a saját családjának (főként szüleinek, nagyszüleinek) második világháborús tapasztalatait és ezek későbbi életükre gyakorolt hatását dolgozza fel.

Ott van például a Broken Branches, melyben az izraeli Ayala Sharot nagymamájának történetét filmesítette meg, aki 14 évesen hagyta el lengyelországi otthonát, hogy Izraelbe menjen egyedül a második világháború előestéjén, így csak közvetve tapasztalva meg a holokausztot.

A German Shepherd transzgenerációs problémákat dolgoz fel: egy holokauszt-túlélő anya, akinek családja is a holokauszt áldozatává vált, hogyan örökíti tovább átélt félelmeit fiának, aki ezeket megpróbálja nem továbbvinni, helyette megbocsátani és megérteni a történteket.

Az I Was a Child of Holocaust Survivors Bernice Eisenstein önéletrajzi könyvének tízperces animációs adaptációja, akinek identitására szintén hatottak Auschwitz-ot túlélő szüleinek élményei.

Az 1998-as Silence egy kislányról szól, aki túlélte a koncentrációs táborokat, a háború után pedig Svédországban élő családtagjaihoz küldték, ahol tilos volt kérdeznie és beszélnie a történtekről. A film elsődlegesen nem a tábori élményekre fókuszál, sokkal inkább a háború utáni lelkiállapotokra, arra, hogy a kislánynak tilos volt beszélnie a családja elvesztéséről és a háborúban átélt szörnyűségekről.

A stop motion technikával készült Nyosha is egy zsidó kislányról szól, aki úgy gondolja, hogy ha tud venni magának egy pár cipőt, az biztonságban fogja őt tartani a körülötte lévő szörnyűségekről és életben fog maradni. A film a valóság és képzelet határán mozog, és szintén az egyik alkotó nagymamájának naplófeljegyzései alapján készült.

A Seven Minutes in the Warsaw Ghetto-t a dán The Animation Workshop egyik diákja készítette, szintén stop motion technikával, valós események alapján. Az 1942-ben játszódó film főszereplője a nyolcéves Samek, aki az utca túloldalán meglát egy köteg répát, és ezt próbálja egy drót segítségével elérni, mit sem sejtve arról, hogy két SS tiszt követi minden mozdulatát. Ez a film is a valóság és a gyermeki képzelet határán mozog, de nem mossa el a holokauszt kegyetlenségét.  

Maya Erdelyi Pareidolia című munkájában kevert technikával dolgozza fel dédanyja történetét, aki túlélte a magyarországi zsidóüldözést és az 1944-es tömeggyilkosságokat a Duna partján. A film látványvilága és narratívája is különleges: a táj és az épületek szolgálnak az egyén lelkiállapotának és emlékeinek megjelenítésére, a különböző formák különféle jelentésréteggel bírnak.

Szilágyi Varga Zoltán a holokauszt nemzetközi emléknapjára (január 27.) készített egy közel félperces animációt Mementó címmel.

A negyvenes években a Disney állt rá a náci propagandafilmekre, Donald kacsával és társaival az élen. Erről Zsély Csilla írt egy kimerítő tanulmányt az Apertúrára Rajzfilmfigurákkal Hitler ellen - Az USA animációs propagandája a II. világháború alatt címmel.

A BBC kisgyerekek számára is meg szerette volna mutatni és megértetni velük a holokausztot, ezért a Fettle Animation-t felkérve egy hatrészes mini-dokumentumsorozatot készített. A Children of the Holocaust hat túlélő emlékeit dolgozza fel, akik gyerekként élték át a náci megszállást. Az egyes epizódok először egy 5-6 perces animációs szekvenciában mutatják meg a személyes emlékeket, majd egy párperces részben maguk a túlélők mesélnek.

Interjú Ruth Rogoffal.

Interjú Martin Kapellel.

Interjú Trude Silmannal.

Interjú Heinz Skyte-tal.

Interjú Arek Hersch-sel.

Interjú Suzanne Riptonnal.

Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány még decemberben meghirdetett egy animációs kisfilmpályázatot "Együtt-Élés" címmel, melyre olyan 2-7 perc hosszú, gyerekeknek szóló alkotásokat vártak, amelyek humorosan, vagy akár komolyan, de az adott korosztályhoz szólva (11-14 vagy 15-18 éves korig) fejezik ki a kirekesztés, a szegregáció és a megkülönböztetés jelenkori értelmezését. A jelentkezési határidő január 15-én járt le, a filmeket március 15-ig kell elkészíteniük a pályázóknak, az eredményt kíváncsian várjuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://dotandline.blog.hu/api/trackback/id/tr218469990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása