Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Dot & Line

Hat animációs dokumentumfilm a DA Films oldalán

2015. október 27. - Herczeg Zsófi

Október 26. és november 1. között rendezik meg az 58. Dok Leipzig-ot, a világ egyik legrégebbi dokumentumfilmes fesztiválját, melynek már kezdete óta részét képezik az animációs alkotások és ahol 1995 óta külön animációs versenyszekció is van. Ennek alkalmából a cseh DA Films október 19-től egészen a fesztivál végéig, vagyis november 1-ig a tavalyi versenyfilmek közül hat animációs dokumentumfilmet tett elérhetővé honlapján, angol felirattal. A filmekben közös, hogy mind kevert technikával készültek, hol az élőszereplőst vegyítik az animációssal, hol a különböző animációs technikák (rotoszkóp, hagyományos 2D, 3D, kollázs, stb.) keverednek bennük. 

Still Born (r: Åsa Sandzén, 9 perc, 2014, Svédország)

Az abortusz kérdése mindig heves vitákat vált ki az emberekből, viszont akkor válik igazán érzékeny problémává, amikor az ember saját maga kerül olyan helyzetbe, ahol a gyereke életéről kell döntenie. Asa Sandzén kilenc percben mesél el egy nagyon személyes történetet, melyben egy nő leendő gyermekéről kiderül, hogy szívbajjal születne, így egész életét kórházakban kellene töltenie. Az orvosok a szülők kezébe adják a döntést, aminél nagyobb felelősséget és (talán egy életen át tartó) terhet nem is lehet elképzelni. A film az anya érzéseit, gondolatait követi nyomon, hogy vajon mikor kezdődik az élet, a fogantatáskor, a születéskor, vagy már akkor, amikor elkezdünk egy gyermek után vágyni? Hogy lehet valakit szeretni, akivel még soha nem találkoztunk? Mit rontott el a szülő? Hogyan fogadja az ember a külvilág reakcióit, a segítőkészséget, vagy a sajnálkozó együttérzést? Egyesek magukra hagyják az egészséges gyereküket, mások pedig ilyen kegyetlen döntéshelyzetbe kényszerülnek. Megannyi kérdés, de akárhogy is döntenek a szülők, választásuk következménye végig fogja kísérni életük minden pillanatát. Sandzen filmje nagyon kifejező metaforákat használ az anya érzéseire, az érzelmek hullámait olykor szürreális, máskor reális képekkel mutatja. A fekete-fehér rajzok hagyományos 2D technikával készültek, melyek keverednek az élőszereplős felvételekkel és a 3D-s animációval.

Honlap | Facebook

The Predicate and the Poppy (Le C.O.D. et le coquelicot, r: Jeanne Paturle & Cécile Rousset, 24 perc, 2013, Franciaország)

Az oktatási intézmények, pontosabban a tanárok és diákjaik komplex helyzetének kidolgozását, a szocializációs problémák feldolgozását már Jean Vigo is feszegette a Magatartásból elégtelen című 1933-as filmjében, de a francia rendezőpáros, Jeanne Paturle és Cécile Rousset közel félórás dokumentumfilmje inkább az 1995-ös Veszélyes kölykökre emlékeztet. Franciaország egy rossz környékén lévő iskolájában a tanárok jönnek-mennek, egyikük sem bírja túl sokáig a gyerekek viselkedése miatt. Viszont öt fiatal, reményekkel teli oktató megpróbál kitartani, megérteni a gyerekek helyzetét és ahhoz mérten változtatni a módszereiken és hozzáállásukon. A filmben beszél mind az öt férfi, ki, milyen vágyakkal indult a tanári pályán és ezeket a reményeket hogy törte le a valóság és hogy ez mennyire hat ki a saját magánéletükre is, viszont mérhetetlen türelemmel próbálnak változtatni a helyzeten. A félórás dokumentumfilm ugyan nem szólaltat meg diákot, de mégis jelen vannak az ő problémáik is, például a családi háttér, a szülői minták és a kortársak viselkedése mennyire gúzsba köti a fiatalokat, amivel a kitörés lehetőségétől fosztják meg őket. Olyan morális kérdéseket is felvet a film, amivel a médiában sokat találkozunk, hogy vajon meddig terjed a tanárok hatásköre: míg a szüleink idejében a testi fenyítés is belefért, ma már egy rossz szó is az oktató pályájának végét jelentheti. Emellett a multikulturalizmus és a bevándorlás okozta nézeteltérések és traumák is megjelennek, amik viszont már túlmutatnak az oktatási kereteken.

A film ezt az összetettséget a formájában is követi, Jeanne Paturle és Cécile Rousset az intézményben uralkodó káoszt és anarchiát az animációs formák keveredésével is kifejezi, emiatt vizuálisan sokszor hasonlít a Monty Python-animációk stílusához és abszurdságához, különösen a kollázstechnikával készült részek.

Counting Days and Years (Räknar dagar räknar år, r: Monne Lindström, 15 perc, 2014, Svédország)

A negyedórás filmben három gyerek beszél arról, milyen érzéseket vált ki belőlük, hogy valamelyik szülőjük börtönben van. Ketten közülük azt hiszik, hogy ők tettek valami rosszat és az ő hibájuk miatt nem lehet velük az apa, a harmadik gyerek viszont meglepően határozottan és racionálisan viszonyul anyja életviteléhez.  A három fiatal nyíltan és őszintén mesél arról, milyen volt, mikor a szemük láttára vitték el szüleiket a rendőrök, hogyan dolgozták fel ezt a negatív élményt és a jelenlétük hiányát a gyerekkorukból. Régi emlékeket idéznek fel és új terveket szőnek, milyen lesz, ha végre teljes lesz a család. Érzékenyen beszélnek arról, ahogy a kortársak előtt titkolták, füllentettek a családjukról és ahogy a többi gyerek viszonyult hozzájuk. Nem derül ki, hogy miért vannak börtönben a szülők, de ez lényegtelen is, hiszen a három gyerek szemszögéből csak az a fontos, hogy nincsenek velük és ez milyen hatással van a gyerekkorukra.

Honlap | Facebook

Broken Branches (Anafim Shvurim, r: Ayala Ben-Nachum Sharot, 25 perc, 2014, Izrael)

Ayala Sharot nagymamája történetét filmesítette meg, aki 14 évesen hagyta el lengyelországi otthonát, hogy Izraelbe menjen egyedül a második világháború előestéjén. A családja egy évvel később csatlakozott volna hozzá, de a háború közbeszólt. A holokausztot feldolgozó filmekhez képest abban különbözik leginkább a Broken Branches, hogy főhőse, Michal Rechter sokkal optimistábban beszél a huszadik század legnagyobb borzalmáról, illetve annak megéléséről, de tiszteletben tartva és nem elbagatellizálva annak fontosságát. A 92 éves asszony csak az optimizmusa és a képzelőereje miatt tudta átvészelni az egyedüllétet egy idegen országban azokban az időkben, a pozitív hozzáállása és energiája végig átüt a filmen. A film részben élőszereplős, részben animált fejezetekből áll, ezek az animált képsorok pedig különböző stílusban készültek, Michal életének egy-egy szakaszához igazítva: a gyerekkorától kezdve a lengyelországi zsidó faluban töltött időn át a tinédzserkoráig Izraelben. Michal 9 évesen naplót írt, a film egyik fő eleme ez 80 éve őrzött füzet, aminek lapjain Michal történetei elevenednek meg, melyben a gyermeki képzelőerő és a durva realitás is helyet kap.

Honlap | Facebook

T's World: The Over-Identification of Terry Thompson (r: Ramon Bloomberg, 30 perc, 2014, Egyesült Királyság-Franciaország-USA)

Ramon Bloomberg az amerikai Terry Thompson hírhedt történetét vitte filmre, aki 15 év alatt közel 60 állatot tartott otthon, tigriseket, oroszlánokat, medvéket és más egzotikus élőlényt, emiatt meggyűlt a baja a törvénnyel és a szomszédaival is. Thompsont 2011-ben a rendőrség le akarta tartóztatni saját farmján, de a férfi szabadon engedte vadállatait és saját testét is eléjük vetette ételként. A film ezeket az eseményeket járja körül, nagyrészt élőszereplős felvételekkel, kiegészítve meglehetősen szürreális és nyomasztó, videojáték-esztétikára emlékeztető animációs betétekkel. Nem egy szokványos dokumentumfilm, a rendező a főhős abszurd életéhez igazította a filmet is, groteszkké gyúrva a tragikus eseményeket és a komikus hihetetlenséget, mindezt pedig a rendkívül szorongáskeltő hangsáv csak erősíti. Mindemellett társadalom-, pontosabban Amerika-kritikus hozzáállás is érződik a filmen, kiemelve, hogy a szabadságról és önmegvalósításról híres ország milyen eszelős emberek őrült ötleteinek ad teret. 

A dokufilm 3D-s animációs jeleneteit egyébként két magyar, Szimon József és Őrley Balázs készítette.

Honlap | Facebook

Amerykanka. All included (r: Viktar Korzun, 52 perc, 2013, Fehéroroszország)

Az "Amerykanka" a KGB hírhedt kínzóközpontjának főhadiszállása Minszkben, Belorusszia fővárosában, Európa utolsó diktatúrájában. Közvetlenül a 2010. december 19-i elnökválasztás eredményei ellen való tiltakozás után néhány ellenzéki tagot letartóztattak, köztük Alyaksandr Fyadutát is. Fyaduatát három hónapon át tartották fogva az Amerykanka-ban, amiből ötven napot magánzárkában töltött. Ez idő alatt megírta az "Amerikai versek" című könyvét, melyen ez a merész és formailag szokatlan film is alapszik. Nem egy beszélőfejes dokumentumfilm az Amerykanka, főhőse, Fyaduta újrajátssza a már átélt eseményeket (a letartóztatását, a kihallgatásokat, a megaláztatásokat, a börtönbeli életet), csak animációs környezetben, amivel egyfajta ironikusságot kölcsönöz a történteknek.

A bejegyzés trackback címe:

https://dotandline.blog.hu/api/trackback/id/tr558026826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása