Végre online is nézhető a tavalyi év egyik legjobb diákfilmje, Nina Gantz National Film and Television School-on készített diplomamunkája, az Edmond.

A 9 perces filmben egy különc férfi élete pörög le időben visszafelé az anyaméhig. Az időbeli utazást térben is megvalósító bábfilm sajátossága, hogy a figurák gyapjúból készültek, míg a mimikájukat digitálisan rajzolták meg, és utólag applikálták rá a bábokra. A National Film and Television Schoolban készült filmnek tavaly júniusban az Annecy fesztiválon volt a világpremierje, ahol megkapta a zsűri különdíját, valamint az idei Sundance-en a legjobb animációs rövidfilm is lett.

Az Edmondot itthon legutóbb a Kiskakason lehetett látni, de vetítették a MOME és a Francia Intézet által szervezett 2. Animációs Filmhéten és versenyfilmként szerepelt az Anilogue rövidfilmes programjában, valamint a Primanimán is. Utóbbi fesztiválon három díjat is elhozott. Megnyerte

• a Primanima Nagydíját: "A film igényesen és innovatív módon kombinálja a különböző technikákat, miközben egy szép és átgondolt történetet látunk a magányról."
• a PrimaSound-ot, vagyis a legjobb hang díját: "A film rendkívüli érzékenységgel felépített hangi világgal bír, amely átélhetővé teszi a történetet, és segíti az érzelmi azonosulást a főszereplővel. A néző egy különleges, technikailag magas színvonalon kivitelezett hangi utazás részesévé válik."
• és a diákzsűri kedvenc filmje is lett: "A kedvencünket mi 4 szempont alapján választottuk ki. Az egyik a szempont a látvány volt, a Nagymamacímű kisfilmet csodaszép megvalósításáért szerettük. A hang alapján a Frusztrációt emelnénk ki, aminek már csak a szövege önmagában zseniális. A hatás és a sztori volt a további két szempontunk, így összességében azt a filmet hoztuk ki győztesnek, amely látványában kitűnt azzal, hogy gyönyörűen ötvözte a bábokat a rajzzal, történetileg pedig szöveg nélkül is nagyon hatásosan át tudta adni megdöbbentő sztoriját. Ez a film pedig az Edmond."

Akkor ezt írtuk a filmről: 

A fesztivál fődíját, valamint a diákzsűri és a legjobb hang díját (PrimaSound) egyaránt bezsebelő Edmond a brit Nina Gantz diplomafilmje. Retrospektív narrációja szavak nélkül meséli el nekünk Edmond történetét, aki egy hatalmas követ cipel magával és egy ugyanilyen súlyos titkot, amit élete során hiába próbált elfojtani magában. Újra és újra előtörő kannibalisztikus vágya lehetetlenné teszi a társadalomba való beilleszkedést és teljesen átértelmezi az "úgy szeretlek, majd megeszlek" kifejezést. Így hát Edmond magára köti a követ és a hullámsírban leli meg a békét, amit még az anyaméhben vesztett el. A kő így válik többszörös szimbólummá, a szörnyű titok pedig elmesélhetővé. Az alkotó a szövetbábok arcát digitálisan animálta, ezzel egyedi és sokkal érzékletesebb arckifejezéseket adott szereplőinek a hagyományos bábfilmekhez képest. A bábok arca, mozgása és a környezetábrázolás is Edmond magányát és elviselhetetlen bűntudatát tolmácsolják.