A magyar animáció egyik legnagyobb alakja, a tavaly elhunyt Jankovics Marcell előtt tisztelegve, az ő születésnapjához igazítva, mától országosan 74 moziban látható utolsó alkotása, a Toldi, a mozifilm. A látványos alkotás szöveghűen viszi vászonra Arany János 175 éve írt költeményét.

Több évforduló is hangsúlyossá teszi Jankovics Marcell utolsó alkotása, a Toldi, a mozifilm mai premierjét: október 21-én van a neves magyar animációs alkotó születésnapja, október 22-e Arany János halálának 140. évfordulója és maga a Toldi idén 175 éves.

Arany János elbeszélő költeményének főszereplője egy igazi magyar szuperhős, egy naphérosz. Toldi Miklós történetén keresztül tanúi lehetünk egy irgalmatlan erejű kamaszfiú felnövésének, aki megtanulja használni és uralni a saját képességeit, hogy Nagy Lajos király leghíresebb lovagjává válhasson. Jankovics Marcell és Csákovics Lajos rendezők animációs filmjében nemcsak az ármánykodó báttyal való viszályt és az önmagát kereső ifjú belső vívódásait éljük át, de teljes gazdagságában megjelenik benne a lovagi világ és a magyar puszta, illetve a lápvidék is. Együtt barangolunk Toldival a mocsárban és a XIV. századi Pest utcáin, ahogy mindennel és mindenkivel szembeszállva küzd az igazságáért. Arany János maga is „szerepel” a Toldiban, ő kapta a narrátor szerepét. Az alkotók igyekeztek úgy megjeleníteni, ahogyan Petőfi lerajzolta.  Jankovics Marcell ötlete alapján a film összes szereplője Széles Tamás hangján szólal meg.

Toldi, a mozifilm

Kreif Zsuzsi és Zétényi Bori animációs filmrendezőként tettek szert ismertségre, most pedig egy új oldalukról mutatkoznak be: kulináris művészetekhez kapcsolódva gasztronómiai utalások hatják át sci-fi ihlette grafikáikat, melyeket október 20-án a Culinary Institute of Europe kiállítótermében mutatnak be. Lesz tejfölös lángos a Szíriusz bolygóról és ikonikus sci-fik plakátjai részesülnek kulináris ráncfelvarrásban. November 24-én pedig egy tárlatvezetés keretében indulhatnak galaktikus utazásra az érdeklődők az alkotók vezetésével.

Kreif Zsuzsi és Zétényi Bori animációs filmrendezők, akik rendszeresen készítenek illusztrációkat és grafikákat is. Közös diplomafilmjük, a Limbo-Limbo Travel számos nemzetközi filmfesztiválon szerepelt, Oscar-kvalifikációs díjat is megszerezve. Később együtt dolgoztak a Candide című szatirikus animációs sorozaton is. A sok közös animációs projekt után ez az első közös kiállításuk. „Azt érzem, hogy a legnagyobb inspirációt az jelenti számomra, hogy újra közösen munkálkodhatunk valamin” – mesélte Bori.

Idén harmadszorra tartottunk kritikaíró workshopot a Primanimával együttműködésben. A workshopot a korábbi évekhez hasonlóan Kránicz Bence, a Prizma és a 24.hu filmkritikusa, a Filmvilág képregényrovatának szerkesztője, az ELTE Filmtudomány Tanszékének óraadója vezette, a résztvevőknek pedig egy rövidebb és egy hosszabb kritikát kellett megírniuk a fesztiválon látható filmek valamelyikéről. Az első válogatást itt találjátok, a másodikat itt, a harmadikat itt, alább pedig az utolsó, negyedik olvasható.

Szabó Noémi: Halni a szerelemért, ami már halott

Gabrielle Selnet, Adam Sillard, Chloé Farr: Viszlát JérỘme! (Au revoir JérỘme!)

A 2022-es Primanima filmfesztiválon láthattuk a Gabrielle Selnet, Adam Sillard és Chloé Farr alkotói hármas filmjét, a Viszlát JérỘme!-ot, amely diplomafilmként mutatkozott be a Fiatal rendezők versenyprogramjában.

A 2021-es francia film főhőse JérỘme – akinek a karaktere engem helyenként Jézusra emlékeztetett hosszú haja, fehér ruhája és önfeláldozó viselkedése miatt – megérkezik a mennyországba, ahol lázas keresésbe kezd, hogy megtalálja szerelmét, Maryline-t, aki a földi életében a felesége volt. Szürreális és tarka-barka világba csöppen, ahol különböző színes helyszíneken, változatos élethelyzetekben (pontosabban a túlvilági hétköznapokban) ad személyleírást a kedveséről, csak hogy megtalálja őt. Ám a keresése nem tűnik sikeresnek, mígnem egy parkban a padon ücsörögve megtalálja szerelmét egy könyv és egy üveg bor társaságában. Itt derül ki JérỘme számára, hogy Maryline már nem szereti őt: a nő a mennyországban töltött ideje alatt rájött, hogy sokkal jobb neki egyedül. JérỘme csalódottságában újra meghal és darabokra hullik testileg-lelkileg.

Gabrielle Selnet, Adam Sillard, Chloé Farr: Viszlát JérỘme! 

Idén harmadszorra tartottunk kritikaíró workshopot a Primanimával együttműködésben. A workshopot a korábbi évekhez hasonlóan Kránicz Bence, a Prizma és a 24.hu filmkritikusa, a Filmvilág képregényrovatának szerkesztője, az ELTE Filmtudomány Tanszékének óraadója vezette, a résztvevőknek pedig egy rövidebb és egy hosszabb kritikát kellett megírniuk a fesztiválon látható filmek valamelyikéről. Az első válogatást itt találjátok, a másodikat itt, alább pedig a harmadik olvasható.

Dechert Adél: Itt minden kellemetlen(?)

Hárshegyi Vivien: Felhők felett

Idén már harmadjára volt lehetőségem megnézni Hárshegyi Vivien 2022-es Felhők felett című diplomafilmjét, mert szerencsére több filmfesztivál programjába is bekerült. Számomra megunhatatlan, úgyhogy egyáltalán nem bánom.

A film egy huszonéves lány szerelmi életéről szól, viszonyulásáról a szerelem érzéséhez. Hétköznapi helyzettel indulunk, két fiatalt látunk egy parkban ücsörögni, majd szemtanúi lehetünk egy rendkívül kínos szerelmi vallomásnak. A szekunder szégyenérzetet okozó jelenetek sora azonban nem áll meg itt. Miután a fiú sajátos módon bevallja, hogy „nőként tekint” a lányra, a hősnő ijedten elszalad és fejest ugrik egy szökőkútba. Itt a film is átugrik egy másik idősíkra, valahova a múltba, és betekintést nyerhetünk a lány előző párkapcsolatába. Párbeszédek és montázsok során követhetjük végig, hogy miként változnak át a gyomorban repkedő pillangók szorongássá. A film már a kapcsolatuk elejének bemutatásakor is szarkasztikus és gúnyolódó – miközben a lány arról beszél, hogy milyen okos, helyes és vicces a fiú, mi ennek mindig a szöges ellentétét látjuk. Számunkra egyértelmű, hogy ennek a kapcsolatnak nem lesz jó vége, de a hősnőnek muszáj végigmennie az egész folyamaton, és a saját bőrén megtapasztalnia az igazságot. A számos vicces és meghökkentő jelenet, kép és szöveg által a 13 perces film végig érdekfeszítő és szórakoztató marad.

Hárshegyi Vivien: Felhők felett

Idén harmadszorra tartottunk kritikaíró workshopot a Primanimával együttműködésben. A workshopot a korábbi évekhez hasonlóan Kránicz Bence, a Prizma és a 24.hu filmkritikusa, a Filmvilág képregényrovatának szerkesztője, az ELTE Filmtudomány Tanszékének óraadója vezette, a résztvevőknek pedig egy rövidebb és egy hosszabb kritikát kellett megírniuk a fesztiválon látható filmek valamelyikéről. Az első válogatást itt találjátok, alább pedig a második olvasható.

Szabó Noémi: Arctalan szolidaritás

Cornejo Judith, Komán Kitti: Útvesztő

Mi marad a halál után? A gyász és annak a folyamata, ahogyan mi, emberek megpróbáljuk feldolgozni egy szerettünk elveszítését. Az Útvesztő című animációs film alkotópárosa, Cornejo Judith és Komán Kitti, a MOME hallgatói ezzel a témával kezdenek el foglalkozni. Valamint azzal, hogy megfejtsék, a környezetünk és a többi ember ilyen esetekben hogyan viselkedik.

Cornejo Judith, Komán Kitti: Útvesztő

Idén harmadszorra tartottunk kritikaíró workshopot a Primanimával együttműködésben. A workshopot a korábbi évekhez hasonlóan Kránicz Bence, a Prizma és a 24.hu filmkritikusa, a Filmvilág képregényrovatának szerkesztője, az ELTE Filmtudomány Tanszékének óraadója vezette, a résztvevőknek pedig egy rövidebb és egy hosszabb kritikát kellett megírniuk a fesztiválon látható filmek valamelyikéről. Itt az első válogatás.

Galaczi Zsófia: A magatehetetlenség futóhomokjában

Andrea Szelesová: Nővérek

Andrea Szelesová diplomafilmje a magatehetetlen szeretteinkről való gondoskodás, valamint végső elengedésük fájdalmát és terhét mutatja be. A szereplők nők és testvérek, de lehetnének férfiak, szülők, gyerekek vagy akár nem vér szerinti hozzátartozók is. A hangsúly a gondoskodó félen van és az ő széles spektrumú, intim, mégis univerzális érzelmein, mint a szeretet, a törődés, a harag, a tehetetlenség, a magány és a gyász.

Egy felmálházott női alak a sivatagban vonszolja terhét magányos úticéljához: nővéréhez. A gigantikus méretű, szoborszerű nővér mellkastól lefelé a homok rabja. Ahogy halad előre a történet, úgy süllyed egyre mélyebbre a homokba, teste pedig egyre inkább nehezül és terebélyesedik, nagyon szép és letisztult analógiaként a betegségre és a lassú fizikai leépülésre.

Andrea Szelesová: Nővérek