A traumatikus gyerekkorán túljutott Rita (Ai Mikami) egyetlen vágya a változás, bár arra talán ő sem számított, hogy azt pont egy földönkívüli növény rémuralma hozza majd el. A páfrányfélékre hajazó, a kék és a lila árnyalataiban úszó faóriás a bolygót mintegy gombafonálszerűen köti gúzsba, saját védelméről pedig a termésekből kikelő fenevadak gondoskodnak. Az égből alászállt anomália titkát egy tehetetlen tudóstársaság mellett a gyökérzet eltakarításán dolgozó takarítóbrigád igyekszik megfejteni, aminek önkéntes kötelékében szolgál a film mogorva kamaszlánya is. De ahelyett, hogy hősnőnk végre maga mögött hagyhatná terhes múltját, be kell érnie annak sokadszori újrajátszásával: miután Rita egy időhurok fogságába esik, nemcsak saját és társai halálát kell újra és újra átélnie, hanem felejtésre szánt emlékeit is.

Az Egyetlen út: ölni az árulkodó címnek megfelelően valóban nagy hangsúlyt fektet a látványos harc- és akciójelenekre, de amiért ez a film mégiscsak beilleszthető a jól ismert időhurok-narratívákba, az a főhős fokozatosan kikényszerített átváltozása: a makacs, kapcsolódásra képtelen fiatal a sokadik kínhalál, de még inkább az ismétlődő életek "végigjátszásai" során szép lassan hozzászokik saját magához. A műfaj zászlóshajója az Idétlen időkig, amiből aztán egy sor hasonszőrű alkotás nőtte ki magát, gondoljunk csak a 2020-as Palm Springsre. Ezekben a történetekben közös, hogy az időcsapdába esett szereplőknek nem csak a menekülőutak megtervezésére, hanem önmaguk megfejtésére is szinte végtelen idő áll a rendelkezésre, amihez a rendszer mindig társat rendel – talán, mert az önmegvalósítás a másik nélkül nehezen elképzelhető. Nincs ez másként az Egyetlen útban sem, ahol a visszahúzódó, rövid élete során nem kevesebb traumát felhalmozó Keiji (Natsuki Hanae) lesz Rita játékostársa. Az anyai szeret nélkül felnövő Ritának és iskolai bullyingon edződött újdonsült partnerének azonban még a határidő-dramaturgia kényszerítő hatásával is szembe kell néznie: időhurokba szorult sorstársaikkal ellentétben nekik véges számú próbálkozás jutott osztályrészül.

Az ökofilmes húrokat is megpengető animáció legközelebbi rokona e téren kétségkívül Alex Garland Expedíciója, ahol a földönkívüli entitás a faunát mintegy felturbózva lép szimbiózisba a földi környezettel. A két új világrendben közös, hogy az emberre nézve ártó szándékú idegenek fenséges tájat hagynak maguk után, a haldokló homo sapiens legnagyobb csodálatára. A film egy adott pontján még a pusztításra felesküdött Rita is fejet hajt az óriásfa igazán csak madártávlatból érzékelhető nagysága előtt. Valóságunk tarra vágott erdői és óceánjaink műanyagszigetei éles kontrasztban állnak az óriásfa működése során hátrahagyott tájképpel. Azt is mondhatnánk, a gyilkos idegen mindössze felszabadítani érkezett a jobb lakótársra érdemes természetet.

A Hiroshi Sakurazaka ifjúsági regényéből készült anime felcseréli az alapmű, illetve annak hollywoodi feldolgozása, A holnap határa nemi szerepeit. Az Egyetlen út: ölni nem csak, hogy női főhőssel operál, ő válik az aktívabb cselekvővé is: míg a fiú a háttérből navigál, illetve ciklusról ciklusra fejleszti a lány páncélzatát, addig hősnőnk az első sorból aprítja a szörnyetegeket. Keiji csak később, a lány bátorítására lép ki képernyőinek biztonságából. A Tom Cruise és Emily Blunt főszereplésével készült amerikai verzióhoz képest a kettős dinamikája a közeledés elvitathatatlan ténye mellett elsősorban nem a románcra, hanem a sebzett fiatalok sorsközösségére épít.

Az Egyetlen út: ölni eredetiségét emellett a tudatosan alkalmazott videójáték-esztétikának, illetve elbeszélésmódnak köszönheti. Keiji megismételt napjai egy számítógép monitorának képével kezdődnek, miközben a kurzor a "continue", vagyis folytatás címkén vibrál. Az Egyetlen út: ölni legnagyobb erénye, hogy a szörnydarálós betétek és az unalomig ismételt sci-fi panelek mellett erre a folytatásra helyezi a hangsúlyt: Rita és Keiji számára időhurokba kerülésük fájdalmas, ám elkerülhetetlen terápiájuk kezdete.

Siklódi Lehel

A kritika a 23. Anilogue és a Dot & Line közös kritikaíró workshopjának keretében készült.