A tavalyi Cannes-i Filmfesztivál animációs durranása volt Ugo Bienvenu első rajzfilmje, az Arco – Fiú a jövőből, ami az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon a legjobb egész estés animációnak járó Kristály-díjat is elnyerte. A véletlenül a múltba kerülő időutazó kisfiú és a mellé szegődő kislány barátságának megkapó története tovább öregbíti a modern francia animáció hírnevét.
A 2010-es években a Pixar által leuralt animációfilmes szakmának teljesen új lendületet adott a Pókember – Irány a Pókverzum, ami ugyan egy nagyköltségvetésű Sony produkció volt, de olyan szinten szokatlan, kísérletező és hibrid rajzfilmes megoldásokat alkalmazott frissen ható multiverzumos hőstörténete mellett, hogy nemcsak Oscart nyert, de az évtized meghatározó animációjává is vált. Azóta pedig a fősodor is bátrabban mer nyitni az olyan, nem feltétlenül 3D-s, független európai vagy ázsiai alkotások felé is, mint a francia-spanyol Robotálmok, a dán Menekülés vagy a legutóbb Oscarig menetelő Áradás Lettországból, amit csupán egy kis csapat rakott össze Blenderben.
Franciaország jelentős szereplő az animációs művészetekben az Annecy-ben (1960 óta) rendezett fesztivál és olyan mesterek öröksége miatt is, mint René Laloux (A vad bolygó, Az idő urai) vagy Michael Dudok de Wit (A vörös teknős). Legutóbb Jérémy Clapin Keresem a testemet című alkotása vált kiemelkedővé francia animációként, idén pedig úgy tűnik Ugo Bienvenu elsőfilmje az év egyik legnagyobb meglepetése, amit az amerikai Neon forgalmazó vásárolt meg, és Oscar-jelölésig is jutott.
A film főhőse a címszereplő Arco, egy kisfiú a távoli jövőből, aki a felhők fölött épített otthonában él időutazó családjával, akik egy különleges ruha segítségével szivárványokként képesek visszarepülni az elmúlt korokba. Arco viszont még túl fiatal az időutazáshoz, de ez nem tartja vissza attól, hogy kíváncsiságát szabadjára engedve egy este ellopja nővére szivárványos hacukáját, hogy tegyen vele egy próbakört. Azonban gyakorlatlansága miatt a repülés rosszul sül el, Arco pedig 2075-ben zuhan le. A fiúra a tízéves Iris talál rá, aki menedéket nyújt számára, és elhatározza, hogy segít neki hazajutni, miközben egy szelíd barátság kezd szövődni kettejük között.
Az Arco rendezője, Ugo Bienvenu egy feltörekvő tehetsége szakmájának, aki olyan magas presztízsű animációs iskolákat végzett el, mint az Estienne, a Gobelins, illetve a Los Angeles-i California Institute of the Arts (CalArts) és a párizsi Díszítőművészeti Iskola (ENSAD). Továbbá kisfilmek (L'entretien, Maman, Une île), videóklip (Jabberwocky feat. Ana Zimmer: Fog), animációs Marvel-minisorozat (Marvel's Ant-Man), és számos képregény is fűződik a nevéhez. Emellett Félix de Givry rendező-producerrel közösen alapították a párizsi székhelyű Remembers animációs stúdiót és gyártócéget, ami az utóbbi évekből számos menő animációs rövidfilm elkészültéért felelt (pl. a Cannes-ban is bemutatott God is Shy), és az Arco is itt valósult meg független keretek közt.
A film látványára számos felismerhető animációs irányzat és alkotó volt hatással, kezdve Mœbius szürrealista sci-fi rajzaitól René Laloux mesei fantasztikumáig, hogy a Ghibli-rajzfilmekre jellemző természetábrázolást, bohókás karaktereket, a gyermeki lét magányát és a barátság mindent legyőző erejét már ne is említsük. Azonban a gyönyörűen részletgazdag, mégis gyermekien megkapó 2D animáció és sci-fi elemek (robotok, szerkezetek, építmények) megvalósítása leginkább a 2023-as, szintén francia, Jérémie Périn által dirigált neo-noir sci-fi-vel, a Mars Express-szel mutat leginkább hasonlóságokat.
Az alapsztori azonban eléggé sokat látott, leginkább a Pán Péterre és Steven Spielberg E.T.-jére hajazó, egy égből pottyant fantasztikus jövevényről szóló kaland, aki összebarátkozik egy kívülálló gyermekkel, viszont itt kormányügynökök helyett csak három, az időutazó emberek után kutató dinka jelenti az egyetlen akadályt, akik egy ponton el is kezdik segíteni hőseinket, és a sajátos francia humorukkal a film comic reliefjeivé is válnak.
Ami kiemeli ezt a mozit a tömegből, az a fantasztikusan sokszínű látványvilága, amit rengeteg kreatív sci-fi ötlettel töltöttek fel. Arco felhők fölött létező, már-már túlvilági otthona a nagyon letisztult, francia vidéki farmoknak és a mennyországnak egyfajta éteri kombója, míg a „múlt” leginkább a jelenünkre emlékeztet annyi különbséggel, hogy a legtöbb épületet és közteret láthatatlan búrák védik az olyan globális felmelegedés okozta természeti katasztrófáktól, mint a pusztító tájfunok és erdőtüzek. Iris környezete egy átlagos kertvárosnak tűnik, amiben a fantasztikumot csak dajkájaként funkcionáló, de szinte már állandó szülőnek számító Mikki nevű háztartási robot jelenti, mivel a lány biológiai szülei olyannyira munkamániások, hogy szinte csak hologramokon keresztül tartják lányukkal és kisbabájukkal a kapcsolatot.
Nem csoda, hogy Iris elmagányosodott, így Arcoval való találkozása abszolút felüdülésként hat rá. Kettejük tisztán gyermeki barátságtól fűtött kapcsolata adja a film szívét és lelkét, amiben leginkább megmutatkozik a Ghibli filmekből ismerős tiszta humanizmus és a gyermeki lét őszinte látlelete. Kalandjuk során megélnek pár veszélyes helyzetet, de barátságukat semmi sem ingathatja meg, ami a lezárásban bedobott végső csavar tükrében még szívbemarkolóbbá teszi történetüket. Továbbá a Mikki nevű robot mellékszálán keresztül is elmesél egy olyan tragikus, de elegánsan végigvezetett karakterutat, ami nemcsak plusz dimenziót és tétet ad a sztorinak, de önmagában is megáll a lábán. Ráadásul Mikkinek Alma Jodorowsky, a chilei-francia rendező és képregényszerző, Alejandro Jodorowsky unokája adja a hangját.
Külön érdekesség, hogy Natalie Portman a MountainA nevű produkciós cégén keresztül állt be a film mögé producerként, mellette pedig az angol nyelvű szinkrongárda tagja is lett. Rajta kívül még Will Ferrell, America Ferrera, Mark Ruffalo, Andy Samberg és a Red Hot Chili Peppers oszlopos tagja, Flea is szerepel az angolszász verzió hangjai közt.
Az Arco – Fiú a jövőből ugyan sok szempontból hozott anyagból dolgozik, és nem tör forradalmian új babérokra sem a francia animációk, sem a sci-fi mesék közt, de a maga kategóriájában egy annyira profin és kellő érzékenységgel összerakott, mélyebb témákat is rendre érintő időutazó kaland, ami a fiatalabb közönségre abszolút lehet olyan intenzív hatással, mint anno sokakra Az idő urai. Biztosan ott van az év legjobb animációi közt!.
Sztepanov Márkó
