Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Dot & Line

A gyermek-emlékezet útján – Kritika az Átkelés című filmről

2022. október 04. - dotandline

Vajon akik hazájukat elhagyni kényszerülnek, pontosan mit tudnak magukkal menekíteni az út során 一 és milyen áron? Florence Miailhe Átkelés című filmje többek közt erre keresi a választ. A film a 10. Primanima fesztiválon lesz látható október 8-án.

Florence Miailhe animációs rövidfilmjeivel vált ismertté, először Franciaországban, majd világszerte. A 2002-es A Summer Night Rendez-vous (Au premier dimanche d'août) César-díjat kapott, a 2006-os Conte de quartier-t Arany Pálmára jelölték a cannes-i filmfesztiválon. A 2021-es Átkelés (The Crossing) a rendezőnő első egész estés filmje, amely már most sikernek könyvelhető el: a film világkörüli útja és a számtalan megjelent pozitív kritika mellett, a tavalyi Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon a zsűri különdíját is elnyerte. 

A film egy fiatal testvérpár hányattatott útját meséli el, akik fiktív kelet-európai országokon át menekülnek egy névtelen háború elől. A történetet az idősebb testvér, Kyona meséli el, már mint öregasszony, visszaemlékezve, miközben régi vázlatfüzetének lapjait pörgeti. Számára a rajzolás nyújtott menedéket az út szörnyűségeitől. Az öccse, Adriel könnyebben adaptálódott a megismert emberekhez, kultúrákhoz, bizonytalan helyzetükhöz. Miután falujukat felégetik és elszakadnak a családjuktól utcagyerekként tolvajlásból élnek. Hol jó-, hol rossz szándékú felnőttek felügyelete alá kerülnek, csavargókká, majd artistákká lesznek, végül egy fogolytáborban a halál markából menekülve szerzik meg szabadságukat.

the_crossing_2.jpg

A forgatókönyvet a rendező Marie Desplechinnel közösen írta, és ez meg is látszik a történetvezetés és a képi világ harmonikus folyásán. Két vizuális technika különül el: a szénnel rajzolt vázlatok, amelyben Kyona emlékei csupán statikus képek; és az üvegre festett, hömpölygő, élénk színekben játszó mozgó emlékek, amelyek a film nagyobb részét teszik ki, és amelyek szimbolista, mágikus realista elemeket ötvözve egy rendkívül egyedi gyerekperspektívát mutatnak be.

Habár tematikában hasonlít az Oscar-jelölt Menekülésre (rendező: Jonas Poher Rasmussen), lényegében egészen más: a film egyértelműen történelmi ihletettségű, mégsem dolgozik dokumentarista elemekkel. Az arctalan egyenruhájú, üldöző háttérhatalmak, a fiktív csoportok elleni etno-politikai elnyomás mind inkább egy társadalmi célú fantasy élményét keltik. Közelebbi analógia lenne Marjane Satrapi Persepolisa (2007), ami hasonlóan szemlélteti a gyermekkori mágikus világlátást a valóság szörnyűségeivel párhuzamban, ám az említett példával ellentétben az Átkelésben sem a karakterek, sem a helyszínek, de még az események sem valósak.

Ez a film egyik legkülönlegesebb varázsa, a fiktív helynevek, a lehetetlen világ ellenére valahogy minden ismerős. Nem tudjuk honnan, de már hallottuk ezeket a neveket, ismerjük a lejátszódó eseményeket, interakciókat. Emlékszünk rájuk. A gyerekek szemével látjuk a dolgokat: expresszionista, mesei színek, vonalak, tárgyak, állatok, emberek. Nem is érdekes, honnan ismerjük őket, mindez bárhol megtörténhet. Mi pedig választhatunk: megpróbálunk beilleszkedni az új rendszerbe, mint Adriel, vagy megőrzünk mindent kis füzetünkben, és visszük tovább, mint Kyona.

A rendező édesanyjának és nagyanyjának ajánlja a filmet, aki 1905-ben maga is menekültként jött el Odesszából, valamint mindazoknak, akik szebb jövőt keresve hagyják el hazájukat.

Az Átkelés a 10. Primanima fesztiválon lesz látható október 8-án, szombaton 17:45-től a Jókai Mór Művelődési Központban.

Hirsch Máté

süti beállítások módosítása