Az idei, 2020-as képregénydíjak közül az egyiket, a legjobb képregénynek járót női alkotók nyerték: A vízitündér c. képregény első részéért Maria Surducan és Benczédi Anna Júlia kaptak díjat. A zsűrizése során kezdtünk el arról beszélgetni Herczeg Zsófival, hogy bár a képregény és a zine hasonló eszközöket használó kifejezési formák, az animáció pedig szintén rajzolt történetelmesélő médium, a kortárs képregényes, zine-es és animációs közegekben mégis másfajta megközelítések, témák futnak, és nagyon eltér az alkotók között a nemek aránya: irtó kevés női képregényalkotó van, a képregénykiadásban kevés a női szereplő, a képregénypiacon kevés a női olvasó.
Maria Surducan, Benczédi Anna Júlia: A vízitündér
Ennek okait nyilván nem abban kell keresni, hogy önmagában a képregény férfiasabb volna – hanem struktúrákban, a közegek magukkal hozott hagyományaiban, és abban, ahogy szerveződnek. Az alábbi, kétrészes cikkben ezeket az okokat térképezem fel, remélve, hogy tudatosításukkal jobban megértjük, miért találja meg a képregény Magyarországon a nőket olyan lassan – miért találják meg a női alkotók és olvasók a képregényt olyan lassan. A szöveg egy korábbi tanulmányom némileg módosított újraközlése, mely eredetileg a Csillagszálló 2019/4-es számában jelent meg.
NEMZETKÖZI TENDENCIÁK
Nagy halak, kis halak
A képregényt sztereotipikusan maszkulin médiumként is jellemezhetnénk, hiszen domináns kulturális asszociációi között férfi (szuper)hősök kiemelkedő tetteit találjuk; az egyik legismertebb karakter egy hímnemű lusta macska; és filmekben és sorozatokban gyakran találkozhatunk a használt képregények között kutakodó geek fiatal férfiakkal. Az amerikai képregényipar jellemzően fordista módszerrel állítja elő a képregényeket: az alkotói munkát fázisokra osztják, így forgatókönyvíró, rajzoló, kihúzó, színező, beíró, szerkesztő, címlapkészítő egymás után dolgoznak egy-egy epizódon. A közelmúltig kevés nő vett részt ezekben a fázisokban, az alacsonyabb presztízsűnek számító színezői és beírói feladatok között találunk néhány női nevet. Az utóbbi években a fősodorbeli amerikai képregény is igyekszik reflektálni erre az egyoldalúságra, és a kiadók igyekeznek többféle közönséget megcélzó és sokféle karaktert felvonultató történeteket publikálni, például a 2014-ben indított Ms Marvel sorozat főszereplője egy pakisztáni-amerikai kamaszlány. Eme törekvések mellett is a fősodorbeli amerikai képregény története viszonylag jól leírható maszkulin sztereotípiákkal.
Ms. Marvel: Metamorphosis (2019)
Nemzetközi összehasonlításban a képregény (tehát a DC–Marvel-tengelynél tágabb világ, ami máshogy működő kisebb képregénykiadókat és könyvkiadókat is magába foglal) nem egy egysíkú, tesztoszteron mozgatta ipar: a témák változatossága túllépett a szupererővel megoldható és/vagy fegyveres konfliktusok változatainak ábrázolásán. Valójában a témák tekintetében mindig is széles spektrum jellemezte a képregényeket, ám ezt a színességet elfedi a jól körülhatárolható szuperhősös tematikába tartozó termékek, azaz pólók, bögrék és filmek (és nem csak a képregények) áradata.
Jellemző kortárs tendencia, hogy az angol nyelvű piacokon jelen levő képregényformátumok témák szerint is elkülöníthetők: a fősodor füzetekben és az ezekre épülő gyűjteményes kötetekben gondolkodik. Ezzel szemben a (jobb híján most) szerzői(nek nevezett) képregények sokszor eleve könyvként, és nem füzetben jelennek meg; ha mégis füzetek, akkor példányszámuk jelentősen elmarad a fősorodrtól. Ebben a Magyarországról nem annyira látható világban, ahol regényadaptációk, memoirok, és zsánertörténetek egyaránt készülnek, több a női alkotó, mint a fősodorban.
Láthatóvá tenni
A magyar képregény történetében is azt látjuk, amit a nemzetközi porondon: a férfi alkotók dominálnak. A klasszikus magyar adaptációs képregény alkotói (például Cs. Horváth Tibor, Zórád Ernő, Korcsmáros Pál és még sokan) mind férfiak, a feldolgozott történetekben a hősök többsége férfi, a műfajok között a kaland dominál. Természetesen az adaptáció aranykorában és most is mindkét nemből válhat képregényolvasó, ahogy napjainkban a legújabb Marvel-filmnek női látogatottsága és rajongótábora is van, nem csak férfi. Az alkotók közt azonban a nők szinte láthatatlanok.
Florence Cestac, francia képregényalkotó (Fotó: Philippe Lesage)
A képregény-alkotónők láthatatlanságának nemzetközi problémáját jól példázza a 2016-os angoulême-i képregényfesztivál szervezése során kibontakozó botrány. Ebben az évben ugyanis a szervezők harminc férfi alkotót jelöltek a rangos életműdíjra, a Grand Prix de la ville d’Angoulême-re, és egyetlen nőt sem. A díjat a megelőző negyvenhárom évben csak egyszer kapta meg nő, Florence Cestac (2019-ben Rumiko Takahashi volt a második nő, aki elnyerte a díjat). Válaszul a 2016-os jelöltek közül többen nem fogadták el a jelölést a díjra, nagyon sokan tiltakoztak, de a kritikus hangokra a szervezők fellengzős válaszokat adtak, a hangnemmel csak maguk alatt vágták a fát. A botránnyal friss szelet fogott annak a nemzetközi mozgalomnak a vitorlája, amely igyekszik felkutatni és bemutatni a képregényipar kevéssé ismert női szereplőinek alkotásait. Ez a mozgalom egyrészt a kortárs női alkotók munkásságára hívja fel a figyelmet, másrészt visszaírja a képregény történetébe a meghatározó női alkotókat. Ilyen nagy visszhangot kiváltó visszaírás például Simon Grennan, Roger Sabin és Julian Waite kutatása Marie Duvalról (2018), a XIX. századi brit képregény termékeny és meghatározó alakjáról. A könyvben, kiállításban és online is elérhető Marie Duval archívum kereshetővé teszi Duval szinte elfelejtett életművét: többek között ő volt az első visszatérő képregényes sorozathős, Ally Sloper megalkotója.
Ugyancsak a nők szerepének tudatosítására vállalkozik a The Inking Woman. 250 Years of Women Cartoon and Comics Artists in Britain Nicola Streeten és Cath Tate válogatásában (2018). A fenti láthatóvá tételi munkát végzi a magyar képregény porondján Rusz Lívia Napsugár című életműkötete (2018), amely sajnos nagyon korlátozott példányszámban jelent csak meg a Képregény Kedvelők Klubja gondozásában.
Hamarosan folytatjuk a második résszel!
Szép Eszter
