Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Teremtés gyakorlatban

Bucsi Réka: Solar Walk

2019. június 26. - dotandline

Bucsi Réka pszichedelikus űrsétája, a Solar Walk kozmoszt pisáló farkaslámából, bolygókkal labdázó nyulakból, koktélt szürcsölő ufókból és egyéb furcsaságokból igyekszik összegyúrni a mindenség egyenletét.

Kezdetben vala a henger és a henger vala a nyúlnál. Nagyjából így startol Bucsi evangéliuma, ami eredetileg egy szűk egyórás jazzkoncert vizuális mankójaként funkcionált, hogy a hangok mellett a képektől is megkészüljenek az érdeklődők. Ennek a húsz percre szabott változata a Berlinálét is megjárt Solar Walk. Bucsi Réka már most velős filmográfiával büszkélkedhet. Diplomafilmje, a Symphony no. 42 az Oscar-előszobájáig menetelt, de második, LOVE című rendezése is egészen a Sundance filmfesztiválig nyújtózott. A magyar animáció jövőjének legékesebb hangja most az univerzum belső mozgatóiról mesélt, ami alighanem tökéletes dobbantó lesz az egész estés debütáláshoz.

Míg a Symphony no. 42 az ökológiai összeomlás szélén egyensúlyozó Földdel kapcsolatban rendezett egymás mellé impressziókat, addig a Solar Walk tovább tágítja a perspektívát és a naprendszerünkre, sőt a kozmoszra helyezi a fókuszt. A pusztulás helyett a teremtés, a vég helyett pedig az origó ömlik az arcunkba a Bucsira jellemző, alig kontrollált vizuális cunami formájában.

A kisfilm formanyelvét izgalmas eklektika jellemzi, amit talán a "részletgazdag minimalizmus" paradoxona fejez ki a legszemléletesebben. A történet szimplifikált, 2D animációval megálmodott formái ugyanis egy impulzív, 3D animációban megkomponált rendszerbe ágyazódnak be, ami azért kifejezetten hatásos, mert az élénk környezet részletessége ellenére sem téríti el a figyelmünket. Itt persze nem élesen elkülönített stílusdimenziókra érdemes gondolni. A film testén belül gyakran helyet cserélnek vagy egymásba folynak különböző animációs technikai fogások, viszont a tekintetünk sosem csúszik ki a rendező kezéből. Ezzel bizonyos értelemben a sematikus háttérrel és kidolgozott karakterekkel operáló klasszikus animációk (amivel például az Illumination stúdió a mai napig házal) inverzévé válik a Solar Walk és a formai minimalizmussal húzza alá a lényeget.

bucsi_reka_solar_walk_04.jpg

Bucsi Réka: Solar Walk

Bucsit saját elmondása szerint a makroperspektíva és az átfogó filozófiai problémák mozgatják, ám a Solar Walk cselekményének talán legizgalmasabb aspektusa, hogy mozgásban látjuk egymásba rendeződni a mindenség kisebb-nagyobb halmazait. A filmnek van egyfajta álomszerű belső logikája, melyben apró, jelentéktelennek tűnő gesztusok emelkednek kozmikus rangra és gigászi, univerzum formáló mozdulatok fulladnak banalitásba. A legfontosabb kérdőjel azonban ott feszül, ahol ez a furcsa rendszer elmozdul és a kozmosz története megindul az ismeretlen felé.

Régre nyúló filozófiai probléma a mozgás misztériuma, melyben sok gondolkodó a teremtés kulcsát vélte felfedezni. A világegyetem egyre bonyolultabbá váló mozdulatok sokasága, melynek forrása az arisztotelészi metafizika szerint az első dominólapot megpöckölő végső szubsztancia, a teremtő volt („a mozdulatlan mozgató”). Bucsi Réka szerint pedig a nyulak. Jó, azért ennél valamivel cizelláltabb a képlet. Hiszen a rendezőt nem a mozgás eredete érdekli, hanem a mozgás maga. Űrsétánk során először absztrakt geometriai formák egyre bonyolultabbá váló rendszerét látjuk burjánzani: a kezdetben primitív alakzatok egymásba kapaszkodnak, hogy új funkciókat lássanak el. Majd kisvártatva feltűnnek a Bucsi korábbi munkáiból ismerős antropomorf állatkák is, akik egymáshoz és a világhoz való viszonyukban örökítik tovább a teremtés titkát.

bucsi_reka_solar_walk_08.png

Bucsi Réka: Solar Walk

A film filozófiája szerint a teremtés esszenciája az empátia, az alkotás végső értelme az önzetlenség. Az absztrakt tárgyak és a furcsa lények interakcióiban kifejeződik valamiféle szolid figyelmesség, amivel előre mozdítják egymás boldogulását és amivel talán kevésbé magányosak a kozmoszban. Hiába keressük a narratív logikát és az intellektuális kapaszkodókat a cselekményben és az életben, az univerzum működését úgysem érthetjük meg. Amivel megközelítjük az igazságot, az a környezethez való viszonyunk.

A Solar Walk persze a szabad asszociációk tere. Nem szeretne előre megrágott bölcsességet tömni a nézők szájába, ennél fogva a pszichedelikus képsorok értelmezései nem szerepelnek a lábjegyzetben. A virtuóz formai megvalósítás néhol beleszalad az öncélúságba (a statikusan kimerevített 3D modellek számomra karcolták az összképet), ám a koherens filmográfiába illeszkedő, jól megkülönböztethető stílus ismét felmondta a nyilvánvalót: a hazai animációs szcéna új szerzőt avatott. Szóval várjuk azt az egész estés antrét.

Papp Atilla

A cikk a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál és a Dot & Line közös kritikaíró pályázatára készült, melyen első helyezést ért el. Bucsi Réka animációja, a Solar Walk a 14. KAFF legjobb technikai kivitelezésért járó elismerését nyerte.

A bejegyzés trackback címe:

https://dotandline.blog.hu/api/trackback/id/tr3414912634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.