Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Szerelmes tumor

Tóth Luca: Lidérc úr

2019. június 25. - dotandline

Van valami izgatott várakozással teli, de egyben megnyugtató is abban, amikor újra Tóth Luca-filmet nézhet az ember: mint amikor visszaalszunk egy megkezdett álomba, amely már lehet, másról szól, de világa ismerős és kellemesen biztonságos.

Hangzása ellenére címadó karakterünk, Lidérc úr nem az éjszakánként mellkasodon gubbasztó rémalak. Miniatűr, esendő öregúr, aki másik főszereplőnk testéből pattan ki heveny gyulladást követően. Még a röntgen is kimutatja. Gazdateste művészféle, egy hatalmas lakást tölt ki kutyájával, szobanövényeivel, de leginkább saját magányával. Világa repedezik, növényei elhalnak, de buborékját még az életre kelt tumor sem törheti meg. Miután nem sikerül elkapnia az észrevétlen megszületett Lidérc urat, hamar meg is feledkezik róla. Nem úgy az apró lény, aki elkezdi titokban és módszeresen megfigyelni szereplőnk mindennapjait, miközben érdeklődése szép lassan átlényegül egy mélyebb kötődéssé. Hasonló utat járhatunk be mi, nézők is. Lidérc úr titkos projektje eleinte kissé félelmetes, könnyen rezonálhat a digitális generáció szorongásaival, de a távolról néző-érző Lidérc úr hamar fájdalmasan ismerőssé és szerethetővé válik.

A rendező, amilyen könnyedséggel skiccel fel, tölt meg színnel tereket és formákat, olyan lazán sikerül mélységet, valamiféle abszurd hús-vérséget vinni karaktereibe is. Minden furasága ellenére a kisfilm bőven ad lehetőséget, hogy mindkét szereplő szemszögéből átérezhessük a történetet, nem távolítja el magától a nézőt, inkább finoman feloldja, hogy szimpla megfigyelő helyett ide-oda csordogálhasson annak pasztelltengerében.

Hasonlóan Tóth Luca előző filmjéhez, a Superbiához, a két karakter testi kalandjain keresztül egy queer világ tárul fel előttünk. Az animáció vonalai nem hazudják el a testek mindennapiságát és esendőségét, a szépség itt: őszinteség. Jóleső súlytalanságot nyújt az ilyen természetességgel ábrázolt fluiditás, a sokszínű testiség könnyed élvezete. Egy rövid ideig ezek nem szögletessé politizált témák, nem elméletek illusztrációi, csak melegen megfestett jelenetek, életszínű, életszagú képek.

toth_luca_x_liderc_ur_03.jpg

Tóth Luca: Lidérc úr

Ettől még persze közel sem olyan könnyed és felhőtlen ez az rajzolt világ. Valami mégis hiányzik, valami nincs rendben, ha ilyen könnyen észrevétlen marad egy másik tekintet. Közben pedig világunk lassan tovább reped.

Harangozó Ádám

A cikk a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál és a Dot & Line közös kritikaíró pályázatára készült, melyen második helyezést ért el. 

A bejegyzés trackback címe:

https://dotandline.blog.hu/api/trackback/id/tr3214911090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.