A Vuk név hallatán mindenki képzeletében megjelenik az imádnivaló kisróka, akit Dargay Attila álmodott meg közel negyven évvel ezelőtt. A figura azonban kezdetben még teljesen más formát öltött.

A jól ismert klasszikus rajzfilmet először 1981 húsvétján vetítették négy rövidebb részben, sorozatként a televízióban, és a műsor olyan sikeresnek bizonyult, hogy készítettek belőle egy egész estés filmet is, amit 1981. december 10-én mutattak be a mozikban. A népszerűség azóta is töretlen, pár éve újra visszatért a mozivásznakra a klasszikus film restaurált változata, a televíziók pedig évente többször is műsorra tűzik. Azonban ha jobban elmélyedünk a rajzfilm előzményeiben, roppant érdekes dolgokra bukkanhatunk.

Részlet a Vuk Fülesben megjelent képregényváltozatából

Dargay Attila – aki a Vuk mellett még olyan nagy sikerű filmek rendezője volt, mint a Lúdas Matyi, Szaffi és Az erdő kapitánya – már évekkel a rajzfilm megjelenése előtt kitalálta a történetet. "Elolvastam a könyvet, és elbűvölt. Szinte láttam a figurákat, csak le kellett rajzolni őket” - mondta egyszer egy interjúban Fekete István regényéről. Mivel a film korábban gazdasági okokból nem készülhetett el, a történet először a Füles hasábjain jelent meg 1972-ben, képregényként. Ha fellapozzuk ezt a korabeli magazint, egy teljesen más karakterű Vuk néz vissza ránk belőle. Szemei nagyobbak, orra hosszúkásabb és az egész figura sokkal karikatúraszerűbb, mint az a Vuk, amely az elkészült rajzfilm révén végül népszerű lett.

Részlet a Vuk Fülesben megjelent képregényváltozatából

A szembetűnő különbség több okra is visszavezethető. A képregény mint műfaj statikus ábrázolásmód és szemben a filmek dinamikusságával itt szabadabban szárnyalhat a rajzoló képzelete. Amikor azonban rajzfilm készül ezekből a rajzokból, fontos tényező, hogy a karakter mozgatható, forgatható legyen, tehát teljesen más struktúrát kap a szereplő. Emellett a film rajzolása előtt Dargay élőben is tanulmányozott egy rókát az Állatkertben, különös figyelmet szentelve annak mozgására, anatómiai jellegzetességeire, megjelenésére, arckifejezésére, annak érdekében, hogy a filmben sokkal realisztikusabban ábrázolhassa. A figura végleges formája ez alapján öltött testet és vetkőzte le a korábbi vonásokat. Ez pedig az a Vuk, akit ma is szeretünk és ismerünk. Érdekes azonban elképzelni, hogyan nézett volna ki a rajzfilm a korábbi ábrázolással.

Dargay Attila: Vuk